Az elmúlt napokban több százezer ukrán volt kénytelen elhagyni otthonát, családját, barátait, eddigi megszokott életét. A
legtöbben mindent hátrahagyva menekülnek a háború fülsüketítő, fájdalmas súlya elől. Apró kis bőröndökbe próbálják belepréselni legértékesebb tárgyaikat, emlékeiket. Van, akinek ez egy fénykép, egy imasál és akad olyan is, akinek egy elnyűtt plüss kutya nyújtja a biztonságot anyja ölelése mellett. Szívszorító arra gondolni, hogy ami most Ukrajnában történeik, hosszú időre meg fogja változtatni az ott élők sorsát generációkon keresztül. Traumákkal kísért életek születnek most és senki nem tudja, hogy mi fog történni a következő napfelkelte alkalmával, azonban egyben mindenki egyetért: segíteni kell.
Szabó György a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) elnöke sem látja ezt másképp. Múlt héten sábesz kimenetele után fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy elindul a határhoz. Másnap így is tett, Keszler Gáborral autóba ültek és meg sem álltak Barabásig.
„Szívet melengető volt látni, hogy mennyien segítenek. Rengeteg az adomány és a kedves ember”
– mesélte Szabó György.
„Az első öt menekültet vasárnap vittük Budapestre és azóta is rendszeresen szállítunk rászorulókat”
– tette hozzá.
Kik segítik a munkájában?
Sz.Gy.: Rengeteg jó ember van hazánkban és természetesen az ország határain túl is, akik egyként mozdultak most meg. Nagyon sok ismerősöm, barátom keresett meg azzal, hogy valamilyen formán felajánlják segítségüket, illetve a szeretetszolgálatoktól kezdve, a görög katolikus lelkészen és református papon át, nagyon sokan részt vesznek a munkálatokban. Az izraeli diákok például akik Debrecenben laknak, azonnal szóltak, hogy jönnek önkénteskedni. A határon is van mindig egy ember, aki „laza” szövetségünk tagja. Ő értesít minket, ha szükség van ránk.
Mit tapasztalt az elmúlt öt napban?
Sz.Gy.: Többnyire családok, és rabbik vezetésével összeállított komplett közösségek érkeznek hozzánk. Sok nem ukrán állampolgárságú férfi, gyerek, nő és idősebb ember is átlépi a határt. Mindenkinek egyedi sorsa van, és sajnos több olyan családdal találkoztam, akiknek nincs hova menniük. Nincsen családjuk sem Izraelben, sem máshol a világon, kizárólag Ukrajnában. Ők legtöbbször úgy tervezik, hogy kivárják Magyarországon amíg le nem tisztul a helyzet, a többség azonban 1-2 nap itt-tartózkodás után továbbindul ismerősökhöz, családokhoz és páran mennek Izraelbe is. Számtalan fájó és nehéz sorssal találkozik itt az ember és látni is szívet tépő, hogy aprócska bőrönddel érkeznek, melyekbe csak a legfontosabbak férnek bele. Emberi sorsok, mindegyik önmagában véve egy-egy megrázó történet. Láttam vagyonos embereket, akiknek mindent hátra kellett hagyniuk és gyakorlatilag egy ruhában, pici bőrönddel érkeztek meg a határ innenső oldalára.
Hogyan találják meg azok, akik segítségre szorulnak?
Sz.Gy.: Ismerősökön keresztül, vagy a határon várakozó segítőinken keresztül. Amikor tudomásunkra jut, hogy egy-egy csoport, vagy család várható a határhoz, igyekszünk megkönnyíteni nekik az átkelést olyan formán, hogy a határ ezen oldalán orvosi ellátást, élelmiszert, innivalót és tisztálkodási csomagot biztosítunk nekik. Sajnos meglehetősen sok esetben kisgyerekek, várandós nők és betegek érkeznek, róluk fokozottabban kell gondoskodni. Mindig az adott helyzethez igazítva dolgozzuk ki az akciótervet, mindenki teszi a dolgát, leosztjuk a feladatokat egymás között.
Itt lényeges megemlíteni, hogy rengeteg a rémhír, dezinformáció, melyekből nehéz kiszűrni az igazságot és amikor találkozunk fizikális valójában az adott helyzettel, akkor jövünk rá, hogy az infók jó része nem is volt igaz, természetesen ez nem szegi kedvünket attól, hogy mindig ott legyünk, ha kellünk.
Mit gondol, mi várható a jövőben?
Sz.Gy.: A jelenlegi helyzet véleményem szerint csak rosszabbodni fog, egészen addig, amíg béke nem lesz. Egyre többen kénytelenek menekülni, azon zsidó közösségek nagy része is, akik eddig arra gondoltak, hogy maradnak és kivárják a történteket. Úgy tűnik, hogy tömeges útnak indulás várható. Úgy vélem, az elkövetkező napokban a Magyarországra érkező zsidók száma is jelentősen növekedni fog. Szerencsére – és az Örökkévalónak hálával – a zsidó szervezetek nagy erőkkel készülnek fogadásukra. Remélhetőleg minden rendben lesz. Azt javaslom mindenkinek, hogy ahol tud, segítsen, mert a legkisebb segítség is segítség. Minden egyes ember megmentése, vagy a velük való foglalkozás egy különleges micva.