A közelgő Ünnepi Könyvhét kapcsán az ott bemutatkozó Könyv Népe Kiadó vezetőjével, Dési Péterrel beszélgettünk.
A sajtóhírekben már olvasni lehetetett arról, hogy a 94. Ünnepi Könyvhéten bemutatkozik a Könyv Népe Kiadó. Ez azt jelenti, hogy ez lesz az első ilyen hivatalos megjelenés?
Igen, pontosan ezt jelenti. Szeretném hangsúlyozni, hogy a bemutatkozásunkat igazi csapatmunka előzte meg. Ugyanis amik előtérben vannak, azok valóban a könyvek, ám a pavilonunk egyedi feliratozása, az emblémás könyvjelzők és szórólapok, a weboldalunk arculata, mind-mind az EMIH kommunikációval, dizájnnal és szervezéssel foglalkozó munkatársainak az érdeme.
Mikor, és milyen céllal alakult a Kiadó? Kiknek a műveit adja ki és a könyvekkel kiket céloz meg?
Hivatalosan 2021-ben alakultunk, de a keményebb feladatoknak 2022-ben láttunk neki. Amikor Köves Slomó felkért az ügyvezetésre, már volt kapcsolatunk, mert az EMIH támogatta Dennis Prager: Miért a zsidók? című sikerkönyvét, amit a Minerva Kiadó adott ki. Meg kell, hogy mondjam: a Minerva tulajdonos-ügyvezetőjeként több helyről is próbáltam támogatást szerezni, de csak Slomó érzett rá, hogy miért van ma is különös jelentősége Dennis Prager, és a hasonló nagyformátumú szerzők, gondolkodók műveinek. Ezzel válaszoltam arra is, hogy főként mely íróknak a kötetei és vásárlói szerepelnek a palettánkon. Ám felekezetektől függetlenül szeretnénk azokat az olvasókat is elérni, akik előítélettől mentesen, nyitott szemmel és befogadó szívvel érdeklődnek a múlt és a jelen történései iránt.
Van esetleg olyan kiadóvállalat a múltból, melynek a hagyományait felidézi a Könyv Népe Kiadó vagy teljesen innovatív szellemiség hajtja?
Természetesen vannak, voltak olyan kiadók, akikre – pontosabban a hagyományaikra alapozva – érdemes figyelnünk, de mi arra törekszünk, hogy az általunk működtetett és reményeim szerint közvetített szellemi innováció minél szélesebb olvasótáborra tegyen szert.
Ön szerint szükséges a mai Magyarországon egy újabb zsidó könyvkiadó?
Persze, egy országban lehet akár több zsidó kiadó is. Kicsi annak a valószínűsége, hogy pont ugyanazokat a könyveket szeretnénk megjelentetni. Az viszont egyáltalán nem baj, ha a háttér azonos, ám az ízlés, az érdeklődési kör eltérő.
Mi alapján keresnek új szerzőket? Vannak már visszatérő alkotók?
Figyeljük a sikerlistákat, rendszeresen konzultálunk a terjesztőkkel, felmérjük az olvasói igényeket. Nem utolsó sorban: várjuk és fogadjuk az EMIH javaslatait. S persze van némi tapasztalatom az irodalmi „kasztingban”, hiszen az elmúlt évek során több kiadót vezettem. Visszatérő alkotóink még nincsenek, de hamarosan egy biztos lesz: Jonathan Sacks tavaly kiadott Kéz a kézben című kötete után tervezzük egy újabb Sacks-mű megjelentetését.
Önnek, mint a Kiadó vezetőjének mik azok az értékek és fő szempontok, melyeket úgy érez, hogy mindenképpen meg kell jelenjenek minden könyvben?
A legfőbb szempont, ami egyben az értéket jelenti, az a minőség. Ennek jegyében a szerzők – a zsidóság szenvedéstörténete mellett –, jelenítsenek meg minél több sikertörténetet. Vallom, és olvasóinkat is arra igyekszem buzdítani, hogy „soha ne felejtsenek, soha ne szenvedjenek”.
Mely könyvek voltak a Kiadó eddigi bestseller-ei és vajon miért pont ezek?
Egyértelműen David G. Marwell: Mengele – a halál angyalának leleplezése és Robert C. Castel: Függőleges koporsó – az orosz-ukrán háború, mítoszok nélkül a listavezető. A betűkbe öntött múlt és a jelen választ ad arra is, hogy miért erre a két könyvre a legkíváncsibbak az olvasók. Az utóbbi már a második kiadást éri meg, a szerzővel pedig jó baráti kapcsolatba kerültem. Robert C. Castel kitűnő biztonságpolitikai szakértőt amúgy gyerekkorában Kohn Robinak hívták…
Milyen újdonsággal készül a Kiadó az Ünnepi Könyvhétre?
Az egyik legtermékenyebb és legolvasottabb magyar szerző: Nemere István Kémkirálynő című könyvét adjuk ki. Főhőse Simon Böske, az 1929-es „Miss Európa” verseny győztese, akit a sikeres író fantáziájában előbb beszervezett a Magyar Királyi Honvédség katonai hírszerzése, majd sok évvel később a Moszad. Ami viszont nem kitaláció: Böske tizenkét évesen, a valóságban is bát micvá, azaz „a parancsolat leánya” lett.
| Keressék a Könyv Népe Kiadót Facebookon, böngésszenek az oldalukon és találkozzanak velük az Ünnepi Könyvhéten június 8-11 között a 21-es standnál. |
Köszönjük a beszélgetést és további sikereket kívánunk!
| A Könyv Népe Kiadó gondozásában jelent meg a Kislány a pokolban című mű is, amelyről most meghallgathatnak egy beszélgetést is. |
Sárdi Máriát 15 évesen deportálták a bergen-belseni koncentrációs táborba. Édesanyja a karjai között hunyt el, majd nagymamája nem sokkal utána. Egyiküket sem tudta megsiratni, mert „a lágerben kiapadnak a könnyek“. A tábor felszabadítása után a csontsoványra fogyott Mária, megpróbálta teljesen maga mögött hagyni azokat a borzalmakat, amelyeket átélt. Ötven évig teljesen magába temette minden fájdalmát, még gyermekei sem tudtak semmit édesanyjuk múltjáról. Fél évszázad után, mégis úgy döntött, hogy előveszi naplóját, amit még kislányként kezdett írni és a deportáláskor hagyta abba. Elhatározta, hogy mindent elmond.
Ez a történet a túlélésről, az önfeláldozásról, a történelem egyik legsötétebb időszakáról szól, amelyről egy gyermek ír feljegyzéseket naplójában.