A kínai rabbi

Aki sokfelé utazott a világon, és mindenütt keres valamiféle zsidó kapcsolatot, bizonyára nem ritkán találkozik a földgolyó minden távoli pontján a Chábáddal. A lubavicsi “képviselõk” kiket a Rebbe küldött ki, mindennütt a zsidókat és a zsidó élet felélesztését keresik.

 Manapság szinte már mindenütt van lubavicsi küldött, olyannyira hogy egy mondás szerint bárhol ahol van Coca-Cola ott van Chábád is. Az egyedüli kivétel talán Kína, ahol – habár lubavicsi küldött jóideje van – a Coca Cola még újdonság. Kína egyike volt annak a kevés országnak, amely a náci üldöztetés idején befogadta a zsidókat – sokuknak Sanghaj adott otthont. A kommunista forradalom kirobbanásakor legtöbbjük távozott. Most, évtizedekkel késõbb egy kis zsidó közösség él itt, amelyet Shalom Greenberg rabbi és Dena, a felesége vezet. Tavaly megalapították a Sanghaji Chábád Közösséget. Õket kérdeztük a sanghaji zsidó életrõl és közösségrõl:

Hány zsidó él ma Sanghajban, és a világ mely szegletébõl kerültek ide?

Sanghajban ez idõ szerint körülbelül kétszáz zsidó család él. Legtöbben Amerikából, Európából, Ausztráliából, Dél-Afrikából és Dél-Amerikából jöttek. Idõnként átutzaó hitsorsosaink is be-benéznek hozzánk egy kis judaizmusra.

Milyen nehézségeket kell leküzdeni Sanghajban pédául a szombat megtartásához?

A kínai kormány hivatalosan nem ismeri el a judaizmust, ezért csak privát alapon, lakásokban találkozunk. Nem mûködtethetünk zsinagógát, hivatalosan csak külföldiek látogathatják. Ezért aztán az otthonainkban tartjuk az istentiszteleteket. Hétrõl-hétre körülbelül harmincan ülnek a szombati asztalnál.

Kóser élelmiszert hogyan tudnak beszerezni?

Itt kezd érdekes lenni a dolog. Kénytelenek vagyunk mindent kézben, bõröndökben cipelni. Kóser élelem dolgában sokan ránk hagyatkoznak. Hongkongba járunk kóser ételért, ahol az ottani lubavicsi rabbi segít nekünk a beszerzésben.

Sok zsidó él Hongkongban?
Kína legnagyobb zsidó közössége, körülbelül háromezer család.
Hogyan viszonyulnak hozzájuk a kínaiak?

Az ottaniak azt mondják, tisztelnek minket, és hogy a kínai és a zsidó kultúrának számos rokon vonása van. Büszkék rá, hogy Kína a második világháború idején befogadott minket. Nem könnyû az élet több ezer kilométerre otthonról, de megvan a maga szépsége és jutalma.

Megjelent: Egység Magazin 11. évfolyam 44. szám – 2014. július 31.