A Jerusalem Post írását idézzük.
A ros hásáná és a jom kipur közti időszak a tíz bűnbánó nap, melynek során önvizsgálatot tartunk, imádkozunk, bocsánatot kérünk és megbánjuk bűneinket. Ebben az évben különleges évfordulót is ünneplünk ezen időszakban: ötven éve vívták a jom kipuri háborút, mely a zsidó nép legszentebb napján, jom kipurkor tört ki, amikor Egyiptom és Szíria meglepetésszerűen megtámadta a fiatal zsidó államot. A háborúnak máig ható következményei lettek mind a régióban, mind pedig a zsidó nép közös történelmi emlékezetében. A háború egyaránt hatással volt az izraeli társadalomra és az ország történelmére. Azok számára, akik végigélték, a mai napig meghatározó élményt jelent, nemcsak katonai és politikai, hanem személyes érzelmi síkon is.
Az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi leveleiből kitűnik, hogy őt is mélyen megérintette a
háború. Az élet különféle aspektusaira, valamint a világ számtalan történésére reflektáló írásai mély spirituális bölcsességről, rendkívüli tóratudásról és zsidó testvérei iránti őszinte szeretetről tanúskodnak. A Rebbe kiterjedt levelezést folytatott, tízezrével özönlöttek hozzá a kérdések és kérések. Ünnepek előtt mindig levélben üzent a világon elszórtan élő zsidóságnak, és arra ösztönözte őket, hogy erősítsék meg a zsidóság és a tórai értékek iránti elkötelezettségüket.
Az 1973-ban írt újévi levélben a Rebbe kiemelt figyelemmel fordult az Izraelben élő zsidók felé. A háború nem sokkal a levél elküldése után tört ki. A levélben a Rebbe azt hangsúlyozta, hogy „a minőség legyőzi a mennyiséget”, vagyis a zsidó vallásgyakorlat és tanulás mindennél fontosabb és végül győzelemhez vezet. A spirituális elkötelezettség mértéke krízis idején még hangsúlyosabb, mint máskor. Emlékeztette a zsidókat arra, hogy Slomó (Salamon) király idejében az ország békés volt és virágzott, és a zsidókat csodálták bölcsességükért és elkötelezett istenhitükért.
A Rebbe egy megjegyzést is csatolt a levélhez: a ros hásáná első napján felolvasott háftárá (prófétai szakasz) egy mondatának elemzését. Ez a szakasz Cháná imáját tartalmazza, a kiválasztott mondat pedig (1Smuel 2:8):
„Mert az Örökkévalóé a föld oszlopai és rájuk helyezte a világot”.
A zsidó hagyományban Cháná prófétanőt szívből jövő imájáról ismerik leginkább. A gyermektelen asszony teljes szívéből imádkozott egy fiúgyermekért. Imájában jövőbeni háborúkat jósolt meg és azt, hogy Izrael jövője a nép tagjainak jellemétől és értékrendjétől függ. Ez a zsidóság egyik fontos, szövegeinkben rendszeresen felmerülő alapelve: a nemzet sikere nem csupán katonai erejétől vagy anyagi jólététől, hanem nagy mértékben a nép erkölcsi és spirituális állapotától függ. Ez az elv tükröződik a Rebbe levelében is: a hit, az erkölcs és a spiritualitás a zsidó történelemben mindig is kiemelt szerepet játszott. A Rebbe eltökélten szerette és támogatta a zsidó nép minden egyes tagját, attól függetlenül, hogy vallásos életet folytattak-e, milyen háttérből jöttek és milyen szerepet töltöttek be. Megingathatatlanul támogatta a zsidó egységet és hitt az egyes emberben rejlő potenciálban és spirituális erőben. A katonákat „cádikoknak”, igaz embereknek nevezte, aláhúzva ezzel bátorságukat és az áldozatot, melyet a zsidó nép érdekében hoztak. Ez a tisztelet túlmutat a harctéren, mivel a katonák tetteinek erkölcsi és spirituális dimenzióit is tartalmazza. A Rebbe szerint sokféleképpen lehet az ember hős és igaz ember – ezeket a kvalitásokat nem kizárólag a vallásosság mértéke határozza meg.
A jom kipuri háború után a Rebbe többször beszélt azokról a csodákról és az isteni gondviselés megnyilvánulásairól, melyeknek tanúi lehettek mindazok, akik átélték a háborút. Fontos volt számára, hogy a tragikus veszteségek mellett ezeket is kiemelje, hogy ezzel is kimutassa megingathatatlan hitét és azt a vágyát, hogy reményt és kitartást ültessen el a zsidók szívébe.
A Rebbe tanításai és levelei inspirációként szolgálnak, és emlékeztetik mind az egyént, mind pedig az egész közösséget arra, hogy erővel, hittel és az Istenhez való mély kapcsolódással tovább kell lépniük a mindennapi életükben. E szavak a mai napig erőt adnak a zsidóknak szerte a világon.
A Rebbe szeretete és odafigyelése, melyet a zsidók iránt tanúsított, mélyen gyökerezett abban a hitben, hogy minden egyes lélek saját belső értékkel és spirituális potenciállal rendelkezik. Nem más ez, mint a Chábád hászidizmus filozófiájának egyik alapvetése: minden egyes emberben megtalálható az isteni szikra, vagyis minden egyes zsidó lélek magában hordozza az Örökkévaló egy különleges és mindennél drágább részét. Teljesen mindegy, hogy az illető milyen háttérrel rendelkezik, milyen mértékben tartja be a tórai parancsolatokat, milyenek az életkörülményei – a Rebbe számára csupán az volt a fontos, hogy ezt az isteni szikrát elérje és lángra lobbantsa minden egyes zsidó emberben. Nem a külső számított a szemében, hanem a spirituális lényeg, mely minden egyes zsidó embert hozzákapcsolja a zsidó nép teljességéhez és az Örökkévalóhoz. Üzenete: legyetek erősek, ismerjétek fel a bennetek rejlő potenciált, teljesítsétek be az életben Istentől kapott feladatotokat és legyetek pozitív hatással a világra.
Kívánjuk, hogy olvasóinkat jó évre pecsételje be a Mindenható, és mindannyian nyíltan megláthassuk az Örökkévaló csodáit!