A bejelentés éppen az első és a második Szentély lerombolására emlékező tisá beáv előtt érkezett. A fővárost, Jeruzsálemet védő falat 2600 évvel ezelőtt ostromolták meg a babilóniai seregek, az első Szentély lerombolásának előestéjén.
A vaskorban, az első Szentély idején, a zsidó királyok korában emelt fal egy szakaszára a Dávid Városa Nemzeti Parkban folytatott ásatások során találtak rá a feltáró régészek. Az építmény kelet felől védte a fővárost. Az ásatásokat a Dávid Városa Nemzeti Park munkatársai végzik az Izraeli Régészeti Hatóság megbízásából, a Dávid Városa Alapítvánnyal együttműködésben, a nemzeti park fejlesztésének keretein belül. A feltárásokat dr. Filip Vukosavović, dr. Joe Uziel és Ortál Cháláf vezetik.
Közleményükben a következő olvasható: „A városfalak számos támadástól védték meg Jeruzsálemet Jehuda királyságának uralkodói idejében, egészen addig, amíg el nem érkeztek a babilóniaiak, akiknek sikerült áttörni a falakat és elfoglalni a várost. A romok maradványai régészeti feltárásokon láthatók. Nem romoltak azonban le mindent és a falak egyes részletei, melyek még évtizedeken át és tovább is álltak és őrizték a várost, a mai napig megvannak.”
Az újonnan feltárt falszakasz a keleti lejtő két korábban feltárt részén levő szakaszokat köti össze. Kathleen Kenyon angol régész az 1960-as években fedezte fel a lejtő északi részén az egyik falszakaszt és Jehuda királyságának idejére datálta. A fal egy hosszabb részletét egy évtizeddel később ásta ki Jigál Silo a lejtő déli részén. E két szakasszal kapcsolatban azonban többek véleménye az volt, hogy nem lehet azokat falmaradványoknak tekinteni, csupán néhány megmaradt szerkezeti elemként értelmezhetjük őket. A mostani felfedezés, mely a két korábbi feltárás során előkerült elemeket köti össze, mindenki számára egyértelművé teszi azonban, hogy bizonyosan az ősi városfalak keleti szegmensével van dolgunk.
A korábbi, a XX. század elején folytatott ásatások során szétbontott részletek rekonstruálásával lehetővé válik a szakemberek számára, hogy a megmaradt fal egy további, harminc méter hosszú, két és fél méter magas és 5 méter széles szakaszát is láthatóvá tegyék.
A Királyok könyvében (II. Kir. 25:10) azt olvashatjuk, hogy „Jeruzsálem falait körös-körül” rombolták le a támadó seregek.
Úgy tűnik azonban, hogy a babilóniaiak nem rombolták le a keleti falat. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy Dávid Városa keleti irányban igen meredek volt: a Kidron-völgy felé tartó lejtők szöge helyenként több mint harminc fokos. A falhoz csatlakozva egy épület állt, ezt a korábbi ásatások során tárták fel. Benne számos olyan tárolóedényt találtak, melyeket rozettás mintázatú pecsét zárt. A rózsa alakú pecsétek Jehuda királyságának utolsó éveiben voltak igen elterjedtek. Az edények akkor törhettek szét, amikor az épület leégett és összedőlt.
A fal mellett egy kőből készült babilóniai pecsétnyomót találtak, rajta a két babilóniai istenség, Marduk és Nabu jelképei előtt álló figura. A pecsételőtől nem messze egy agyagból készült bullára is bukkantak, melyen a Cáfán korabeli júdeai név olvasható. A romok közül cseréptöredékek is előkerültek.