A chabad.org írása annak járt utána, hogy mi is az a „jeruzsálemi kő”, aminek használata oly jellegzetessé teszi Jeruzsálem és sok más izraeli város és település épületeit.
A jeruzsálemi kő többféle, Jeruzsálemben, illetve a környékén megtalálható mészkőfajta összefoglaló neve. Színe a fehértől a sárgán át a rózsaszínig és a narancsos-barnás árnyalatig terjedhet. Építkezésre a bibliai idők óta használják, ennek leghíresebb, napjainkig álló példája nem más, mint a jeruzsálemi Siratófal, héberül a Kotel.
A palesztinai brit mandátum korszakától fogva egészen a mai napig érvényes az a szabályozás, mely minden jeruzsálemi épületet jeruzsálemi kővel kell burkolni. Érdekesség, hogy a New Yorkban álló, Eastern Parkway 770-es szám alatt álló Chábád főhadiszállás másolata esetén kivételt tettek, és a Jeruzsálem Rámát Slomó nevű külvárosában álló épület az eredeti pontos másolataként épülhetett fel. Napjainkban Amerikában vannak olyan zsinagógaépületek, melyeket – Jeruzsálemre való utalásként – jeruzsálemi kővel burkolnak.
Az első jeruzsálemi Szentély lerombolása előtt tizenegy évvel ült trónra apja, Jehojákim júdeai király halálát követően Jehojáchin (más néven Jechonjá) király. Uralkodása nem volt hosszú: mindössze három hónapig és tíz napig viselhette a Jehuda királya címet, mielőtt Nebuchadnecár (Nabukodonozor) babilóniai uralkodó ostrom alá vonta Jeruzsálemet, és Jechonjá király megadta magát.
Nebuchadnecár király és emberei kifosztották Jeruzsálemet és a Szentélyt is, és számos zsidó előkelőséget – köztük Jechonjá királyt és Jechezkél (Ezékiel) prófétát elhurcoltak fogságba, Babilóniába (a Szentélyt csak néhány évvel később rombolták le).
Ezt olvassuk a Zsoltárok könyvében (102:14-15):
Te majd felkelsz, irgalmazol Cionnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő; mert szolgáid vágyakoztak a köveire és porát kegyelik.
Ezzel az idézettel kapcsolatban a tóra és egyéb bibliai történeteket magyarázó és kiegészítő midrás elmondja, hogy amikor Jechonjá király és a többi fogságba hurcolt előkelőség elhagyta Jeruzsálemet, mindnyájan vittek magukkal a szent város porából és köveiből, hogy zsinagógát építhessenek belőle maguknak Babilóniában. Ezt az épületet többször lerombolták és újjáépítették, és a talmudi időkben, sok száz évvel később még mindig állt.
Bár nem alakult ki olyan szokás, hogy a zsinagógát jeruzsálemi kővel kell burkolni, létezik a fenti zsoltáridézethez kapcsolható hagyomány, mely szerint a temetés során egy kis izraeli földet tesznek a koporsóba. Ez részben a bűnbánatot jelenti, részben pedig kifejezi a zsidók vágyát, hogy minél hamarabb bekövetkezzen a megváltás és a halottak feltámadása.
Egy bizonyos formában azonban mégis megemlékezünk otthonainkban a világ minden táján Jeruzsálemről, még ha nem is burkoljuk jeruzsálemi kővel a zsidó épületeket, és e tettünkkel mintegy beleépítjük Jeruzsálemet minden egyes új zsidó otthonba: amikor az ember új házat épít, akkor négyzet-ámá (könyök) területű (kb. 45×45 cm) szakaszt befejezetlenül kell hagynia a ház belső falán. Ez emlékeztet arra, hogy Jeruzsálemet, szent városunkat és benne a zsidó élet központját, a Szentélyt lerombolták. Ezen emlékeztető által imádkozunk a Szentély mihamarabbi újjáépítéséért, és kifejezzük a vágyunkat a messiás eljövetele iránt.
Történjen meg minél hamarabb, még napjainkban!