A HETI SZAKASZ RÖVIDEN
Izrael fiai elhagyták Egyiptomot, az Örökkévaló járt előttük; nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Fáraó megbánta, hogy elengedte a népet. Harci szekerekkel üldözőbe vette őket. Az Örökkévaló szavára Mózes kinyújtotta a karját a tenger fölött és meghasadtak a vizek. Falként álltak jobbról is, balról is. Izrael fiai bementek a tenger közepébe, száraz volt lábuk alatt a talaj. Utánuk nyomult az üldöző had, de Mózes a szóra újra kinyújtotta karját a tenger felett, és a víz visszatért medrébe elborítva az egyiptomi szekérhadat. Akkor énekelte Mózes és Izrael a hála és a dicsőítés dalát, amely mindennapi imádságunkká lett. A tengertől Márába érkeztek, ahol keserű volt a víz. Mózes egy fadarabot dobott a vízbe, amely így ihatóvá vált. Ezután éhség gyötörte a népet. Az Örökkévaló esőt hullatott az égből, vele pikkelyszerű kenyeret, alatta harmat, felette harmat. Hat napig szedhették a mannát, de a hetedik nap nem hullott élelem. A manna színe fehér volt, íze mint a mézes lepény. Ezt ették őseink negyven napon át a pusztában. Amálékok támadtak orvul az elcsigázott seregre. Mikor Izrael győzött, Mózes oltárt épített.
Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 16. szám – 2014. augusztus 6.