Érdekes statisztikát közölt a Jocim Lesinuj nevű, a szigorúan ortodox, háredi világból kilépő embereket segítő szervezet. A kutatás célja az volt, hogy az izraeli társadalom jövőjével foglalkozó szakemberek mélyebb ismeretre tegyenek szert a zsidó állam leggyorsabb ütemben növekvő csoportjáról. A kutatásban kiemelkedően sokan, több mint ötvenezren vettek részt – írja a Jewishpress.
Azzal együtt, hogy a rendkívül magas születésszám miatt minden generációban egyre több háredi zsidó él Izraelben, azok száma sem elhanyagolható, akik – általában fiatal felnőttként – más utat választanak a maguk számára és elhagyják szüleik közösségét. Az ő felkarolásuk és társadalmi integrációjuk jelentős kihívást jelent, amire a szervezet szerint a jelenleginél sokkal több figyelmet kellene fordítani. A felmérés elkészítését is ez a törekvés motiválta. A szakértők szerint a háredi közösségből kiváló emberek különleges, minden más csoportétól eltérő problémákkal küzdenek, melyekhez hatékony segítséget kell kapniuk ahhoz, hogy zökkenőmentesen be tudjanak illeszkedni az izraeli társadalomba.
A kutatást az Izraeli Demokrácia Intézet végezte 2021 februárjában, Éjtán Regev és Gávriel Gordon vezetésével. Az eredmények rácáfoltak arra a vélekedésre, hogy a „kiugrott” hárediek a vallásnak fordítanának elsősorban hátat.
A vizsgálatban részt vevő 53 400, 20 és 64 közötti ember 64 százaléka nyilatkozta azt, hogy továbbra is vallásos zsidóként tekint magára.
Mindössze 19 100-an mondták, hogy már nem tartják magukat vallásosnak, ám közülük sokan mégsem a szekuláris, hanem a hagyományőrző kategóriába sorolták magukat.
Napjainkban mintegy háromezer háredi dönt úgy évente, hogy a családjáétól eltérő életmódot akar folytatni. A nemek megoszlása közel azonos: a csoport tagjai között 52% a férfi és 48% a nő. A közösségből való kilépésről azonban a nők későbbi életkorban döntenek, mint a férfiak.
További eltérés mutatkozik a háredi világ különböző irányzati között is. A távozók aránya a teljes haszid népességen belül 5.4%, a litván ortodoxiánál 8.6%, a Chábádban 16.9%, a keleti származású szfárádiaknál pedig 26.4%.
A közösséget elhagyók 28 százaléka olyan családban nőtt fel, ahol a szülők báál tesuvák, tehát szintén „pályaelhagyók”, csak a másik irányba: szekuláris zsidókból lettek háredivé.
Az Izraeli Demokrácia Intézet úgy számol, hogy a következő négy évtizedben 420 000 háredi dönt majd úgy, hogy kilép eredeti közösségéből. A következő tíz évben 40 ezren, majd az azt követő évtizedben 55 ezren teszik meg várhatóan ezt a lépést. Ebben az időszakban a háredi társadalom növekedése azonban elérheti a 176 ezret.
A felmérés kitért a háredi zsidók és az Izraeli Védelmi Erők (Cáhál) kapcsolatára is, ami az állam megalapítása óta érzékeny téma a politikában és a közéletben egyaránt. Az adatokból az derült ki, hogy a 2017 óta bevonult 4086 háredi fiatal kevesebb mint fele jelentkezett a kifejezetten a számukra alapított háredi egységekbe. 51 azázalékuk a hagyományos egységeket választotta.
A közösség elhagyásának egyik legnehezebb vetületére, a családdal megromló viszonyra utal, hogy a háredi katonák közel egyharmadát a „chájál boded”, azaz magányos katona kategóriába sorolták. Ide azok kerülnek, akik családi támogatás nélkül vonulnak be a hadseregbe
és ezért kiemelt juttatásokkal (lakhatás, megemelt fizetés, szociális programok, stb.) segítik őket.
A kutatás során követték 271 olyan háredi férfi és nő sorsát, akik kiléptek közösségükből. Arra keresték a választ, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdeniük a döntésük utáni első évben. A legnagyobb problémát a munkába állás jelentette. 57 százalékuknál a világi oktatás hiánya nehezítette az álláskeresést, 53% az új kulturális normákkal való megküzdést nevezte meg a legfőbb akadálynak, 40% pedig a szakképzés hiányára panaszkodott. Emellett sokan jelezték, hogy munkahelyükön nehezen tudnak beilleszkedni kollégáik közé, nincs korábbi munkatapasztalatuk, illetve hiányzik a családjuk támogatása.