A HAGYOMÁNY LÁNCOLATA

 

Nem csak akkor, „amikor Napóleon Pozsonyt ágyúzta”

 

A Gut Sábesz március 6-i számában szellemes barátom N.Kraus hivatkozik a Chátám Szofér érdekes és történeti fontosságú művére, a Szefer Házikáronra. A francia hadsereg ostroma következtében a pozsonyi zsidók – már akiknek módjában volt – elhagyták a várost és a közeli Szent-György (Jergen) városkában találtak menedékre. A műben leírja rabbi Mose Szofér azt az imarendet, amit a közösség az ő ajánlatára a szorongattatás e heteiben, gyakorolt. Reggel és este imádkozták az Ávinu-Málkénut, a mindennapos reggeli imában – az egyébként csak hétfőn és csütörtökön szokásos – Táchánunimot a Kraus által is idézett zsoltárokkal megtoldva. Majd egy megrendítő imaszöveg következett, amelynek szerzője feltehetően R. Mose. (Szefer Házikáron, Jerusalem 1952, 24.old.)

   1942-ben amikor a szlovákiai zsidóság üldöztetése majd deportálása kezdetét vette, beiktatták az imarendbe a pozsonyi, de talán a többi szlovákiai zsinagógában is, azokat a könyörgő imákat, amelyek a napóleoni ostrom idején bizodalmat és erősséget nyújtottak az arra áhítozó, szenvedő pozsonyi zsidók közösségének. Birtokomban maradt egy géppel írott lap, az egyetlen ismert példány, amit itt közlök.

Schmelzer Hermann Imre
(St. Gallen)

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 28. szám – 2014. augusztus 7.