Selách: A titkosszolgálat jelentései
Kémek mentek Kánaánba, kémek mentek Jerikóba. Az első vállalkozás sikertelenül végződött, 40 esztendei vándorlás lett a következménye, a másik azonban sikeres volt (Jósuá 2:1-24.). Vajon az első tapasztalat után miért küldtek kémeket? Talán nem bíztak a Gondviselés döntésében? Erről egyáltalán nem volt szó. Fel sem merült, hogy a honfoglalás szükséges-e, a módozatra keresték a választ. A Midrás szerint Kálév a gyakorlott ügynök, és Pinchász, a harcias kohenita lopakodott az ellenség városába és védelmet nyertek az „első házba”, amely egy kétes hírű fogadó volt. Rácháv, a fogadósné, elrejtette őket a háztetőn a szárítandó kévék közé. A hangulat Jerikóban pánikszerű volt. A lakosok látták, hogy Izrael feltartóztathatatlanul tört előre, tudtak a Vörös tengeri átkelésről, hallottak Szichon és Ogg sorsáról, nem volt kétségük „a ti Istenetek, aki Isten az égben fönt és a földön”.
A fogadósné azt kéri, hogy oltalma fejében a győztesek kíméljék majd meg családja életét. Ezt a két fazekasnak öltözött kém meg is ígéri. Javasolják, hogy apja háza népét gyűjtse össze a házba és bíborszínű kötélcsomó legyen a jel, hogy melyik házat kell megkímélni. A kémek jó híreket hoznak a Mózes halála miatt búsuló Józsuénak „Az Örökkévaló máris kezünkbe adta az országot, már reszketnek is előttünk az ország lakói”.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 38. szám – 2014. július 30.