Jeremiás megbízatása
Általában a szidrá és a háftárá egymással valamilyen tartalmi kapcsolatban áll. Mostantól egy szomorú történelmi esemény határozza meg a prófétai szakaszok lényegét. Közeledik Tisá Böáv, mindkét Szentély pusztulásának napja. Ezt megelőzi három feddő, majd követi hét vigasztaló háftárá. A papi családból származó, visszahúzódó Jeremiás i.e. 626 körül választatott ki a prófétaságra. Jeremiás szabódott, méltatlannak érezte magát e nagy feladatra, „íme, nem tudok igét hirdetni, mert még ifjú vagyok” (Jeremiás 1:6.) Az Örökkévaló bíztatta: első látomásában egy rügyező mandula ágat mutatott neki, ami elsőként, már januárban virágzik. Ezt látván az a gondolat villant meg a próféta lelkében, hogy Isten őrködik és ügyel szavára, így habozás nélkül teljesítenie kell küldetését. Jeremiás második látomásában gőzölgő, párolgó edényt lát, aminek észak felé van az eleje. Valóban, az asszírok, a babilóniaiak, a rómaiak mind észak felől jöttek, „mert ide hívom az északi országok minden népét – így szól az Örökkévaló”. S Jeremiás hirdette Jeruzsálem füle hallatára a közelgő vészt.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 42. szám – 2014. július 31.