A Midrás részletesen ismerteti Jeremiás tragikus életét. Megértette szomorú feladatát és fel is sírt: „Világ Ura, Mit vétettem neked, hogy annyi próféta volt előttem és lesz utánam, Szentélyedet mégis éppen általam kellett romba döntened? Mondá neki az Örökkévaló: még a világ teremtése előtt Te lettél kijelölve erre a feladatra” (Psziktá Rábá 27.). A második feddő Háftárában Jeremiás keményebben fogalmaz: Mi rosszat tett az Örökkévaló, hogy kábán hűtlenek lettünk hozzá? Természetesen indokolatlan a hűtlenség, hiszen felhozott minket Egyiptom országából, vezetett a kopár sivatagon keresztül, és elhozott minket a zsendülő termékenység országába. De a papok és próféták nem az igazat mondják, a Baál-kultuszt hirdetik és a nép elcserélte dicsőségét, Istenét, értéktelen dolgokért. „Hiszen ahány városod, annyi istened van már néked, óh Júda.” (Jeremiás 2:28.). A bűnök és büntetések sorolása nem is tesz lehetővé néhány enyhítő szót befejezésként, ezért a helyi szokástól függően vagy a harmadik vagy a negyedik fejezetből a felolvasás végére illesztettek néhány enyhébb mondatot.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 43. szám – 2014. július 31.