A Szidrá választás elé állít bennünket: áldás, vagy átok. Jesájá próféta háftárája (Jesájá 54:11–55:5.) abból indul ki, hogy Izrael magatartásával az áldást választja. Mint egy viharvert szegény asszony, úgy térnek vissza kis batyujukkal a száműzöttek, sorsukat reménytelenek érzik, de a próféta vigasztalja őket: „Én színessé teszem köveidet és alapot vetek hajlékodnak zafir ékkövekből” (uo. 54:11.) A szellemi jólétnek és a békének a letéteményesei a fiak lesznek. „Isten növendékei”. (Szebb titulust tanuló ifjúságra nem is lehet mondani.) Akik építői lesznek az országnak, tudói és hirdetői a tannak. Jesája bíztatja a száműzetésből visszatérőket, hogy az erény lesz a meghatározó, nem az erőszak. „Aki ellened tábort ül, miattad elbukik.” (uo. 16.) Aki betelepszik és visszatér Cionhoz, az visszatér Istenhez is. Mint a keleti árus, aki kiáltja: vizet, vizet vegyenek, úgy kiáltja a próféta: aki szomjúzik, jöjjön a forráshoz, amelyből a kötelesség ismerete ered. Hallgassanak az Örökkévalóra, hogy éledjen meg a lélek és megkösse újra meg újra az örök szövetséget a Midenható „Dávidnak ígért hűséges szeretettel”.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 47. szám – 2014. július 31.