Az ötödik vigasztaló Háftárá Jesájá szavait idézik (Jesájá 54:1–10.). A haragnak vége, tajtékzó hullámai csak múló pillanatra takarták el a kegyelmes Örökkévaló arcát. Nem felejtette el: a szivárvány őrzi ígéretét, szerződését, hogy nem lesz többen Özönvíz. Nem véletlen, hogy Noé szakaszánál is ezt a prófétai részt olvassák. A lényeg az ígéret, amelyet a legnehezebb percben sem szabad elfelejteni “nem neheztelek rád és nem háborgok ellened” (uo. 9.). Nem árasztja el az Özönvíz a földet. Teszi ezt az ősök kedvéért, a “hegyek” alatt az ősapákat értik, a bércek alatt az ősanyákat. Nagy az ő érdemük, de ha mégsem elég, a békeszövetség mégis él. Nem ingadozik, erős és megbízható, mert irgalmas az Örökkévaló. Ha a harag tajtékát érezzük, ez a Jesájai idézet jusson az eszükbe, mindez hullám, amely elül, csak egy pillanat és marad a végtelen irgalom. És elfelejtődik az elhagyatottság, szégyen, az özvegykor megalázottsága.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 49. szám – 2014. augusztus 5.