„A micváink olyanok, mint a gyertyák, a Tóra pedig maga a fény” – mondja a Mislé (Példabeszédek könyve, 6:23). Továbbá ezt is mondják bölcseink: nér Elokim nismát ádám – az ember lelke az Örökkévaló gyertyája.
Jom házikáronkor, az emlékezés napján este nyolckor és délelőtt 11-kor egész Izraelben megáll az élet egy-egy percre: szirénák éles hangja hasít keresztül a levegőn, és az egész ország egyperces csönddel adózik azok emlékének, akik életüket adták a hazáért és azokénak, akik gyilkos merényletek áldozatai lettek. A megemlékezéseken, sírokon, otthonokban egyaránt fellobbantják az emlékmécsesek lángját. Idén 24213 elesett katonára és a terrorizmus 4255 áldozatára emlékezünk.
A zsidó hagyományban a gyertya sokféle jelentéstartalommal bír: gyertyák köszöntik és búcsúztatják a szombatot, gyertyagyújtással kezdődnek az ünnepek, gyertyával kísérik a menyasszonyt az esküvői sátorhoz és gyertyákkal emlékezünk a hanukai csodára is. Ezek mellett halottak emlékére gyújtott gyertyák is régi hagyományra tekintenek vissza: már a misnai korban, mintegy kétezer éve is gyújtottak emlékmécseseket.
A Misna (Bráchot) azt írja, hogy „a halottak mécsese” nem használható a szombatot búcsúztató hávdálá szertartásnál. Rabbi Jehuda, a Fejedelem arra kérte a családját, hogy hagyjon egy lámpást égve a helyén a halálát követően. A több mint nyolc évszázaddal ezelőtt élt Becháje ben Áser rabbi szerint a gyertyafény az eltávozott lelkének is örömöt okoz, hiszen azt mondja a Mislé (Példabeszédek, 13:9):
„Az igazak világossága vígan ég, de a gonoszok mécsese kialszik”.
Másfél évszázada, az 1870-es években a Cháfec Chájim (Jiszráel Meir Kagan rabbi) rendelkezett úgy, hogy halálozási évfordulókon gyújtsanak gyertyát, mert a gyertya „engesztelést hoz az eltávozott lélek számára”.
A gyertyák a lelket szimbolizálják, héberül így is hívják az emlékmécsest: nér nesámá – a lélek gyertyája.
A kabala, vagyis a zsidó misztika szerint a kanóc a testet, a láng pedig a lelket jelképezi. A meggyújtott gyertya mindig felfelé mutat kanócával és lángjával is, ami arra utal, hogy a lélek a lényeges elem, melynek az a célja, hogy visszatérjen a forrásához, vagyis az Örökkévalóhoz.
A terror és a gyűlölet tüze gyilkol, kioltja a fényt, az örömöt és a reményt, az emlékgyertya ezzel ellentétben fényt hoz, mely összeköt és egyetlen mécses képes arra, hogy elűzze a sötétséget. Amellett, hogy jom házikáronkor a távoli vagy egészen közeli múlt veszteségeire emlékezünk, kifejezzük azt is, hogy bízunk a fényesebb és boldogabb jövőben, amikor elérkezik végre a béke. Az alagút végén mindig ott van a fény. Ezt is jelképezik az emlékgyertyák.
Legyen a meggyilkoltak emléke áldott és legyen a lelkük befonva az étel kötelékébe.
Cikkünk az Izraeli Nemzeti Könyvtár blogján megjelent írás felhasználásával készült.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.