Hol voltunk, vagyunk és leszünk igazán zsidók az otthonainkon kívül?
Az 1989-es rendszerváltás óta a magyarországi, de elsősorban a budapesti zsidó közösségek látványos fejlődésen mentek keresztül, melyet egyesek, talán nem is annyira eufemisztikus módon, zsidó reneszánszként írnak le. Vegyük hát lajstromba, hogyan is változott a fővárosi zsidó hit- és oktatási élet. Katzburg Sámuel írása
Lubavics Magyarországon
Zsidó szempontból a rendszerváltás egyik leginkább sarkalatos pontja volt, amikor 1989 augusztusában megérkezett a Chábád–Lubavics haszid irányzat első „küldöttje”, Oberlander Báruch rabbi és felesége, Batsheva. Oberlander rabbi 1991 óta áll a Vasvári Pál utcai zsinagóga élén – mely azóta jelentős pozitív változásokon ment keresztül.
Azóta eltelt egy emberöltő, az Oberlander család új nemzedékéből már többen is megházasodtak, gyermekeiket nevelik, nem utolsó sorban pedig az EMIH intézményeiben vállalnak fontos feladatokat, melyek szép számban bővültek, hiszen a mozgalom 2004-ben hitközségi szintre lépett. Az EMIH rabbinátusának soraiban most 17-en (!) foglalnak helyet.
A fenti pár sorból hamar kirajzolódik és nem is annyira meglepő, hogy az épített örökségen az egyik legtöbbet az EMIH változtatta, hiszen gyakorlatilag a semmiből egy prosperáló hitközséget épített fel, felhasználva több, a hitéleti funkcióját elvesztett épületet stb. Míg a rendszerváltás után megszervezett mozgalom központja először az Oberlander család Wesselényi utcai otthonában volt, addig ma az EMIH különböző szervezeteinek a város több pontján vannak irodái.
Lipótvárosi zsinagóga
A 19–20. század fordulóján egy lipótvárosi zsinagógát tervezgettek a belvárosi zsidók, ám a tervek végül csak igen szerény méretek között valósultak meg: a Dohány zsinagógánál is nagyobbra tervezett lipótvárosi zsinagóga felépítése helyett egy bérház udvarának a beépítését választották, melyből a ma is napi szinten működő Hegedűs Gyula utcai zsinagóga lett. Viszont a kerületek átszervezése után Újlipócia néven a XIII. kerületbe került a Hegedűs (Csáky) utca, így az V. kerület zsinagóga nélkül maradt – egészen 2005-ig. Ekkortól ugyanis az EMIH Károly körúti központjának első emeletén tágas zsinagógát rendeztek be, mely azóta reggel és este héber imától hangos. A Keren Or élén Raskin Smuel rabbi áll; kóser konyhájában szombatonként több száz, ünnepekkor pedig akár ezer emberre főznek.
Budapest három nagyzsinagógája
Itt a legtöbben a megszokott zsinagógai triót, vagyis a Dohány utcai, Kazinczy utcai és Rumbach utcai kombinációt várnák, viszont ebben a felsorolásban mégsem a Rumbach a harmadik. Ugyanis nem aktív és várhatóan sajnos a mostani – egyébként igen látványos – felújítása sem teszi azzá, de bízzunk az Örökkévaló segítségében, hogy a modern technikával, elektromos emelővel ellátott bimán többször lesz Tóra-olvasás, mintsem, hogy a pincébe lenne süllyesztve, hogy ne zavarjon az akusztikába a koncertek alakalmával. Az aktív zsinagógai hármasba az óbudai tartozik.
Az óbudai zsinagóga több szempontból is különleges, hiszen Budapest legrégebbi újkori zsinagógája (1820, de alapjaiban találhatók az 1769-es elődjéből is) és a fővárosi zsidók bölcsőjének helyszíne. A holokauszt után az épületet használták raktárnak, tévé stúdiónak stb., mígnem az EMIH 2010-ben az őszi nagyünnepek előtt visszaemelte az épületet az eredeti, zsinagógai szintre. Azóta építi, szépíti – aki járt már itt, annak tényleg a zsidó reneszánsz körül forognak agytekervényei. Itt nemcsak a hitélet, de falak aranyozott stukkói is újjáéledtek és megerősödött pompával ragyogják be a népes tömeget. A mozgatható bimának köszönhetően a zsinagógai tér különböző vallási, de nem imádkozáshoz kötött eseményt tud vendégül látni; az óbudai hanukai állófogadás társadalmi eseményszámba megy decemberben. Óbuda rabbija Köves Slomó.
Míg a klasszicista óbudai zsinagóga az EMIH egyik központja, addig az 1859-ben felavatott mór stílusú Dohány utcai templom a neológia fellegvára, ahol pont idén szeptemberben dicsérik 160 éve az Örökkévalót. A vészkorszak után erősen megrongálódott zsinagógát 1991–1996 között eredeti formájában állították helyre. Európa legnagyobb és a világ második legnagyobb zsinagógája Zsidó Kulturális Fesztiválkor, valamint újév és Jom kipur első estéjén a leglátványosabb, amikor megtelnek a 3000 ülőhelyet és nagyjából ugyanennyi állóhelyet számláló sorai. Rabbija Frölich Róbert.
Az 1913-ban átadott magyar szecessziós Kazinczy utcai zsinagóga pedig az orthodoxia központi zsinagógája. Az épületet 1944-ben lóistállónak használták, a kommunizmus alatt pedig csak kisebb javításokra volt lehetőség: a mennyezet alatt védőháló volt kifeszítve, hogy ne az itt imádkozók fejére hulljanak a Róth Miksa ólomüvegcserepek… A rendszerváltást követően először a belső teret rekonstruálták, majd 2010-ben a homlokzat is visszanyerte a Löffler-testvérek által megálmodott szépséget. Méretes terei az év nagy részén szintén szomorú ürességet mutatnak, mert az orthodox családok gyermekei külföldi jesivákban vannak, és jellemzően oda is házasodnak, így csak nagyobb ünnepekkor látogatnak haza, gyermekkoruk színterére. Dájánja Gestettner Ávrahám Méir Hájim rabbi.
Érdekes, hogy a három nagyzsinagógából csak az óbudai van egész évben használva, ugyanis téli időszakban (szukkottól peszáchig) a Dohány utcai közösség a szomszédos Hősök Templomában, míg a Kazinczy utcaiak a Sász Chevra imaházban imádkoznak. Napi szinten a neológok a Wesselényi utcai Talmud-Tóra imaházban (a Goldmark terem épületében), míg az orthodoxok a nagyzsinagóga mögötti „bészmedres”-ben gyűlnek össze – egyől egyig példásan felújított imahelyek.
Múltba- és jövőbenézés
Egykor a Ferencvárosban is több zsinagóga működött, ám a rendszerváltásra már csak a legnagyobb zsinagógai közössége, a Páva utcai maradt meg, de sajnos ők sem a nagy zsinagógaépítő, Baumhorn Lipót épületében imádkoztak, mert az egyre életveszélyesebb állapotba került. Az utolsó óráit élő zsinagógát 2004-ben mentették meg, amikor itt adták át a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhelyet, és bár a zsinagóga a kiállítás szerves része lett, a vele szomszédos épületben egy modern imaházat is kialakítottak, mely valószínűleg nagyban segítette, hogy a közösségnek sikerült megújulnia és bővülnie; nagyobb ünnepekkor egyébként a zsinagógát is használatba szokták venni; a közösség rabbija Radvánszki Péter.
Idős- és beteggondozás zsidó szemszögből
A második világháború előtt több zsidó kórház, szanatórium és rendelő is működött, de az akkor bekövetkezett pusztítás, majd a rendszerváltásig történt elnyomás és hanyatlás után szinte a csodával határos a ma is rendelkezésünkre álló megmaradt infrastruktúra.
Az Amerikai úton az egykori hatalmas kórházépület Hevra Kadisa Menházában ma is működik a Szeretetkórház, ahol az itt ápoltak, illetve a környéken élők rendelkezésére áll egy kisebb zsinagóga is, a rabbija Deutsch László. A Mazsihisz a kórház mellett Újpesten szeretetotthont működtet idős és fogyatékkal élő embereknek. A 2004-ben felújított komplexum mellett áll az 1886-ban felavatott Berzeviczy utcai nagyzsinagóga, melynek Szerdócz J. Ervin a rabbija.
Az orthodoxia kórházrendszeréből mára csak az Alma utcai több pavilonból álló szeretetotthona maradt meg, itt az egyik villa földszintjén kis imaház is van; az intézmény 2019 tavaszától ideiglenesen, a felújítása végéig zárva tart.
Az EMIH fenntartásában működik az ország egyik legnagyobb idősek otthona, az Olajág, melynek otthonaiban ugyan nincs állandó imahely, viszont a zsidó lakóinak kóser étkezést biztosít és őket rendszeresen látogatják rabbik is.
A témában kell megemlíteni az EMIH Cedek Izraelita Szeretetszolgálat sokrétű karitatív munkáját, melynek részletezésére szűkek lennének a kiosztott hasábok, de egyik nagy érdemük a környéket jól ismerők számára ikonikus egykori irodaházban, a Baross utca 61-ben kialakított Weiss Manfréd Népkonyha felállítása és üzemeltetése, melynek megalkotása hívta életre a kialakulóban lévő kóser népkonyhát is; ugyanott adománybolt is működik.
Oktatás
Hála az Örökkévalónak, összességében Budapesten több ezer gyermek tanulhat zsidó iskolában. Mind a három zsidó hitközségnek megvan a saját apparátusa a bölcsödétől a gimnáziumig – utóbbiból a legfiatalabb 2017-ben nyitotta meg a kapuit: az EMIH Maimonidész Kéttannyelvű Gimnáziuma a III. kerületben lelt otthonra, a városrész történelmileg fontos épületében, ahol 1902-ben Óbuda első gimnáziumát állították fel. A Maimonidész bebizonyította, hogy szükség volt egy negyedik (ha a Lauder Javnét is számoljuk) zsidó gimnáziumra is, hiszen a felmenőrendszerben működő intézménybe hosszabb várólista van már a második évtől kezdve.
A Mazsihisz Rabbiképzője, mely 1877-ben kezdte meg működését a neológ rabbiknak tanulók előtt 2000-ben egyetemi akkreditációt szerzett, és azóta itt már három szinten lehet diplomát szerezni; nemrég felújításon ment keresztül, jól karbantartott. Az EMIH 2018-ban vette át a Zsigmond Király Egyetem fenntartását, akkor nevét Milton Friedman Egyetemre változtatták, keblében pedig megalapította a Magyar Zsidó Történeti Intézetet, mely alapítása óta eltelt rövid idő alatt is számos nívós előadással erősítette a tudományos világot.
A formális oktatások mellett meg kell említeni a különböző non-formális és informális tanulási helyeket, mint az 1994-ben megnyílt Bálint Házat, mely a fővárosi zsidók egyik legfontosabb közösségi tere, mely egyébként több közösségnek nyújt alkalmi zsinagógai teret is. A 2010-ben alapított Izraeli Kulturális Intézet a mai napig egyedi a maga nemében, hiszen más országban még nem állítottak fel ilyen intézetet. A két nagyobb mellett számos egyéb szervezet (Mozaik Hub, Haver, Marom stb.) alakított ki ikonikus helyeket a városban.
További zsinagógák és közösségek
Általánosságban elmondható, hogy tulajdonképpen a legtöbb budapesti zsinagóga kisebb-nagyobb felújításokon ment keresztül a rendszerváltás óta, így mindegyik közösség méltó helyen gyűlik össze imádkozni. A fentieken kívül a Mazsihisz kötelékében működők közül kiemelendő a régebbi múltra visszanyúló Frankel Leó úti, mely a zsidó ifjúság egyik rendszeres találkozóhelye, Verő Tamás rabbival. Nagyobb átalakításon és bővítésen ment keresztül 2012-ben a Lágymányosi Bét Sálom közössége – élén Radnóti Zoltán rabbi áll. A pesti oldal egyik legaktívabb zsinagógája a Nagyfuvaros utcai, ahol napi szinten vannak Istentiszteletek, itt két EMIH-es rabbi is van: Glitzenstein Sámuel és Chájim Saul. Aktív hitélet folyik a Bethlen téri zsinagógában és a vele szomszédos imaházban is Deutsch Péter rabbival.
Egy Hunyadi téri bérház félemeletén szintén találunk zsinagógát, melyet nemrég újítottak fel; itt a hitéletet Fináli Gábor vezeti. Kevesen tudják, de a ma vívóteremként használt Dózsa György úti Baumhorn-féle zsinagóga mögötti imaházban máig rendszeresen gyűlnek össze az Örökkévalót dicsérni. 2016-ban tragikus módon tűz pusztította el a Thököly úti zsinagóga belsejét, melynek a restaurálása és modernizálása még ebben az évben befejeződhet; a közösség rabbija az ország rangidőse Kardos Péter. A Mazsihisz dél-pesti körzete 2013-ban ünnepélyes keretek között mutatta be a csepeli zsinagóga látványterveit, majd lerakta az épület alapkövét is, ám az építkezésre a mai napig nem került sor, helyette tavaly chánukakor a közösség pesterzsébeti lakásimaházát cserélte nagyobbra, melyet rabbijuk Totha Péter Joel avatott fel.
Hivatalosan az orthodoxia keblében működik, de a lubavicsi Hurwitz Sálom a rabbija Budapest egyik legkülönlegesebb zsidó imahelyének, a Teleki téri lakászsinagógának (stiebel), mely a sokáig használaton kívüli, beázott női imatermet kóser konyhával felszerelt közösségi térré építette át. A MAOIH-nak még egy imaháza működik a Visegrádi utcában, ahol a közösség saját erejéből szervezte meg a „Pesti Súl”-t saját modern orthodox felfogásaik alapján, szellemi vezetőjük pedig Dov Levy rabbi. A nagy múltú Dessewffy utcai zsinagógában pár évvel ezelőtt megszűnt a rendszeres Istentisztelet, pedig 2017-ig minden nap volt ima, de ma már csak a Tikva orthodox kolel tartja itt közös tanításait Klein Yanki rabbi összefogásával. A Tikva mellett rendszeres tanulások vannak a Lativ Kolelben is, melyet Keleti Dávid rabbi alapított – de ilyen jellegű tanulóprogramok vannak az EMIH-ben is, melyet a Zsidó Tudományok Szabadegyeteme fog össze.
2018-ban az őszi nagyünnepek előtt, az EMIH megnyitotta legújabb zsinagógáját a főváros legrégebbi, középkori eredetű imaházában a Táncsics Mihály utcában. A friss közösségben eddig – hála az Örökkévalónak – nem voltak minján problémák, sőt! Faith Áser budavári rabbi már az imaház bővítését tervezi, mert ünnepekkor egyértelműen szűknek bizonyul a százados terem.
Több éves kitartó munka eredményeképpen idén ősszel, az 5780-as zsinagógai évben már megnyílik a Zsilip „mini” zsinagógája, ahol Glitzenstein Sámuel rabbi közössége gyűlhet egybe fogadni az újévet, majd a rendszeres imákra (igen, közössége, ugyanis az elmúlt években Glitzenstein rabbi családja már heti rendszerességgel tartott közös tanulásokat a Zsilip feletti lakásukban, így bár zsinagóga még nem volt, közössége már lett, mely türelmesen várt). A háttérben pedig tovább folyik a munka: az EMIH újabb zsinagóga funkciójának visszaállítását tervezi.
Pozitív jövőkép
Az Örökkévaló segítségével hitközségeink tovább gyarapodnak, az egyik és másik fejlődése és bővülése pedig egészséges „versenyt”, és nem pedig érdemtelen acsarkodást fog generálni. Ám Jiszráél cháj, Izrael népe él!
A cikk az Egység 122. számában jelent meg.
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 122. szám – 2019. szeptember 1.