Egy fiatal anya visszatérése a zsidóságba. A zsidó családba született N. fiatalon veszítette el édesapját. A gyász és a család legnagyobb gyermekeként rászakadt terheket nehezen viselte, és ez vezetett el ahhoz, hogy egy, a lakóhelyéhez közel dolgozó arab munkás elcsavarta a fejét. A lány, édesanyja figyelmeztetése ellenére felvette az iszlám hitet és hozzáment a férfihoz – írja az Arutz7.
Az esküvő után azonban hideg zuhanyként érte a lányt, hogy az arab férfinak otthon, egy Sechem melletti faluban felesége és hat gyermeke van, a családnak otthont adó házban pedig sem folyó víz, sem elektromos áram nem volt.
„Mintha hirtelen kétszáz évet mentem volna vissza az időben”
– mondta később N. a hasonló helyzetbe került nőket segítő Jád Leáchim szervezet szociális munkásának.
A muszlim feleség és gyermekei nem titkolták N. elől, hogy milyen érzelmekkel viseltetnek iránta. Büdös zsidónak nevezték és megesküdtek, hogy őt és egész zsidó családját megölik. Mindent elkövettek, hogy N. érezze: nem tartozik közéjük és nem is akarják, hogy ez megváltozzon. N. lehetetlen helyzetbe került: menekülni akart, ám félt attól, hogy a szökése az életébe kerülhet. Amikor azonban megszületett a lánya, tudta: itt az idő. Házasságkötése óta először felhívta az anyját, aki létrehozta a kapcsolatot a lánya és a Jád Leáchim szociális munkása között. Két nappal később sor került N. kimenekítésére. A megbeszélteknek megfelelően arra kérte arab férjét, hogy vigye el autóval abba a rendelőbe, ahol a férfi takarítóként dolgozott, hogy bejegyeztethesse a kisbabát. Alighogy a fiatal anya kiszállt az autóból, az apa pedig elhajtott, megérkezett a Jád Leáchim kocsija, mely biztonságos rejtekhelyre szállította a párost. N. néhány nappal később feljelentette a férjét a rendőrségen, melynek eredményeként megvonták annak belépési engedélyét Izraelbe.
Néhány nappal ezelőtt érzelmekkel telített ceremóniára került sor. N. megjelent a rabbinikus bíróság, a bét din előtt, hogy az előírásoknak megfelelően visszatérjen a zsidóságba.
„A háború felkeltette bennem a vágyat, hogy visszaérjek a zsidóságba. Úgy éreztem, hogy valójában népünk érdekei ellen cselekedtem minden olyan másodpercben, amikor nem tettem semmit a visszatérésem érdekében. Világos volt előttem, hogy meg kell tennem ezt a lépést Izrael népe érdekében.”
A rabbinikus bíróság tagjaira mély benyomást tett a fiatalasszony őszintesége és vágya, hogy visszatérjen vallásához és népéhez. A Jád Leáchim munkatársa elmondta: „A biztonsági helyzet eredményeként egyre több elveszett lélek tér vissza Izrael Istenéhez. Világos számunkra, hogy N. visszatérése a zsidóságba hatalmas hullámokat vert az Égben, és nagyban hozzájárult a zsidó nép védelméhez és biztonságunk megteremtéséhez”.