Félig rebbe – a paricsi Hilél rabbi (1795-1864) története a chabad.org-on olvasható.
Az ukrajnai Bobrojszk városában csendőrök törtek be reb Hilél otthonába, és kegyetlenül megverték azért a bűnért, hogy a cári tilalom ellenére pajeszt viselt. A hangos dulakodást hallva egy közelben lakó szabó sietett a rabbi segítségére, nagy összeget ajánlva a rend erőszakos őreinek, ha megkímélik reb Hilél életét. A rabbit annyira megindította ez a gesztus, hogy ígéretet tett arra, hogy egymás mellé temetik majd el őket.
Ugorjunk jó pár évet. Egy havas téli napon Herszon városának fogadójában meghalt egy ismeretlen zsidó. A helyi temetkezési egylet tagjai, eleget téve annak a szokásnak, hogy a halottat minél hamarabb el kell temetni, megtisztítottak egy kis területet a hótól a város zsidó temetőjében és örök nyugalomra helyezték az ismeretlent. Amikor a hó végre elolvadt, a temetkezési egylet tagjai rájöttek, hogy hibát követtek el: az ismeretlen öregembert éppen reb Hilél mellett temették el! Némi kutakodás nyomán azonban kiderült, hogy egykor reb Hilél megígérte egy szabónak, hogy egymás mellett nyugszanak majd, és a rabbi még halálban is megtartotta az ígéretét.
A háláchában és a zsidó misztikában egyaránt rendkívül jártas Reb Hilél, a Chábád hászidizmus követője különleges státusszal rendelkezett, félig-meddig rebbének számított. Reb Hilél csodagyerek volt, napjait tóratanulással töltötte, 13 éves korára tökéletesen ismerte az egész Talmudot, mire pedig 15 éves lett, addigra a kabalista Árizál munkásságát is mélyen megismerte. Azok közé tartozott, akik előbb viseltek táleszt, mint tfilint, vagyis még a bár micvája előtt megházasodott és a kor nagyságainál tanult (a chászid szokás szerint a fiúk nem a bár micvájukra kapnak táleszt, hanem csak az esküvőjükre). Még tinédzser volt, amikor megismerkedett az Álter Rebbe művével, a Tánjával, és ez örökre megváltoztatta az életét.
Bár több ízben megpróbálta, egyszer sem sikerült beszélnie a Báál Hátánjával, a Tánjá szerzőjével. Egy anekdota szerint egyszer egy pad alá bújva várta, hogy egy bizonyos talmudi traktátussal kapcsolatban feltehesse kérdését az Álter Rebbének. Amikor a rebbe megérkezett, kimászott a pad alól, ám mielőtt bemutatkozhatott volna, a rebbe kántálva ezt mondta: „Amikor egy fiatalember kérdéseket készít elő az Áráchin traktátussal kapcsolatban, először is be kell mutatkoznia” – erre reb Hilél elájult, és mire magához tért, az Álter Rebbe már elhagyta a helyszínt. Az Álter Rebbe egy évvel később elhunyt, és reb Hilél a Chábád második rebbéje, a Mitteler Rebbe egyik legnagyszerűbb tanítványa és követője lett.
A Mitteler Rebbe 1814-ben alapított az ukrajnai Herszonban mezőgazdasági településeket elszegényedett zsidó testvérei számára, ahova végül reb Hilélt küldte saját küldöttjeként, hogy évente látogassa végig a településeket. Erre évente három hónapot szánt, sávuot és ros hásáná között. Adományokat gyűjtött, hogy megfelelően el tudja látni a helyieket kóser élelmiszerrel, és a környéken állomásozó zsidó katonákat is segítette. Fáradhatatlanul dolgozott a fizetésképtelenség okán bebörtönzött zsidók kiszabadításán, emellett hászidizmust, háláchát, zsidó hagyományokat tanított, valamint olyan módon osztotta meg az egyszerű emberekkel is a Mitteler Rebbe hászid értekezéseit, hogy azt mindenki egyszeriben megértette. Évi látogatásait életének utolsó napjáig folytatta, 1864-ben éppen egy ilyen körútján érte a halál.
A Mitteler Rebbe távozása után reb Hilél a harmadik rebbe, a Cemách Cedek követője lett. Azt mondják, a Cemách Cedek „félig hászid” jelzővel illette reb Hilélt, és ehhez a hatodik rebbe hozzátette: a másik fele rebbe volt. Az áldott emlékű Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi ehhez még hozzátette, hogy a Cemách Cedek engedélyt adott reb Hilélnek arra, hogy cédulákat fogadjon el, melyekre személyes imákat írtak, illetve hogy áldást osszon – e feladatokat általában csak rebbék végezhetik el. Írásai közül a legfontosabb a posztumusz kiadott, több kötetre rúgó (és még be nem fejezett) Pelách Hárimon, mely reb Hilél hászid értekezéseit tartalmazza. Hászid értekezést – néhány különleges kivétellel – kizárólag rebbék írnak.
A Mitteler Rebbe Parics város rabbijának jelölte ki reb Hilélt, majd később Bobrojszk városába irányította. Itt a város egyetlen rabbijaként a hászid és a nem hászid közösségnek egyaránt vezetője volt, miközben kapcsolatban maradt paricsi közösségével és sokáig havonta látogatta őket. Számtalan környékbeli rabbi fordult hozzá kérdésekkel, részletes válaszai is olvashatók a könyveiben.
Reb Hilél figyelemre méltó elkötelezettséggel szolgálta Istent, sokszor külön szigorításokat véve magára. Egyik kedvelt mondása volt: „Akinek van füle a hászid dallamok számára, annak a hászid tanításokhoz is van füle”. Tizenhárom szívhez szóló melódiát komponált, melyeket a mai napig énekelnek. Szombatonként három dallamot énekelt el háromszor, ünnepeken ötöt, melyeket szintén háromszor énekelt el.