Több, mint kétszáz éve, hogy a zsidó közösség megvetette a lábát a Balaton parti Keszthely városában. Az egykor virágzó zsidó közösség utódai ma a fennmaradásért küzdenek. Nem keveset köszönhet ebben a küzdelemben a kis közösség a hitközség tősgyökeres elnökének, akinek családja generációk óta Keszthelyen él.
Goldschmied István közvetlenül a II. világháború után született, vallásos keszthelyi zsidó családban. Édesapja – aki az I. világháborúban huszárként szolgált, majd a II. világháború alatt munkaszolgálatra hurcolták – fuvarosként dolgozott és a hitközség előimádkozójaként is működött. Édesanyja, akibőlkiváló matematikus válhatott volna, a numerus clausus miatt nem tanulhatott tovább, így varrónőként dolgozott a háború előtt, ám az Auschwitzban szerzett betegsége miatt később már nem tudott dolgozni. Goldschmied úr a mai napig a zsidó vallás szerint éli életét és nemcsak elnöke, de előimádkozója és valóságos motorja a nyugat-dunántúli város kicsi, de aktív zsidó közösségének.
A 20. század elején még 1400 főt számláló Keszthelyi közösségből több száz férfit vittek el munkaszolgálatra, a gettóból pedig 829 zsidót deportáltak. Összesen 30-an tértek vissza a Soá poklából. A közösség ma 33 főből áll, többségükben idős emberek.
Sokan, köztük a Goldschmied család négy gyerekéből kettő, alijáztak (a család legidősebb unokája már az Izraeli Hadsereg katonája). A péntek esti és ünnepi imákat Goldschmied úr vezeti, de a minyenhez néha szükségük van kisegítésre: van, hogy a nagyünnepekre lubavicsi bócherek érkeznek a városba, és előfordul, hogy csatlakoznak a környéken nyaraló izraeliek is hozzájuk.
Keszthelyen mindig voltak antiszemita elemek – állítja Goldschmied úr, aki hat évvel ezelőtt megunta a rendőrség közönyét, és maga őrzi a gyakori atrocitásokat elszenvedő zsidó temetőt. A 70. évéhez közelítő hitközségi elnökkel pedig jobb nem ujjat húzni. Az egykori sotokán-karate edző kész megvédeni közösségét: „ha mi magunk nem védjük meg magunkat, akkor más nem fog” állítja. Határozott fellépésének köszönhetően mára szinte megszűntek a korábban havonta többször előforduló temető-rongálások.
A közösség legnagyobb problémája jelenleg, hogy az egykor szegényeknek orvosi ellátást biztosító Weltner Mayer Alapítvány házának, melyben a hitközség közösségi háza működik, életveszélyessé vált a tetőszerkezete. Ennek felújításán a hitközség és az EMIH közösen dolgozik.
Goldschmied úr eredetileg géplakatosként kezdett dolgozni, majd továbbtanult és műszaki vezető, tanácsi főeladó lett, végül harminc évig a KIOSZ titkáraként dolgozott. A mára nyugdíjas elnök a hitközségi számvizsgáló elöljáróként szolgálta korábban, majd 1993-ban – hosszas rábeszélés után – vállalta el az elnöki pozíciót, amit szinte kizárólag önkéntesként végez. A nehézségek ellenére a közösség él és működik: „visszük a lángot, ameddig a Felettünk Levő engedélyezi” – mondja a fekete öves elnök.