Arámi nyelven a hisztálkut annyit tesz: eltávozás vagy visszavonulás, a kabalisztikus szövegekben pedig valamiféle felemelkedéssel áll összefüggésben, olvassuk a chabad.org oldalon. Ezt a kifejezést használják a hászidok a cádikok, az igaz emberek halálára, akikről a Talmud azt mondja, hogy „halálukban is élőknek neveztetnek” (Bráchot 18a). Amikor halál helyett a hisztálkut szót használjuk, akkor az eseményt nem eltávozásként, hanem átváltozásként, egy magasabb létformába való felemelkedésként értelmezzük: az igaz ember lelke a létezés egy másik síkjára lép át, megszabadulva a test kötöttségeitől.
A mai napon, támuz hó harmadikán emlékezünk meg az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi hisztálkutjáról. Harminc évnyi emelkedésről, mely egyre tovább és tovább folytatódik. A Rebbe apósa, az előző rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi hisztálkutja után vette át a Chábád-Lubavics mozgalom vezetését. A Rebbe egy magyarázata szerint az eufemisztikus hisztálkut kifejezés nem a cádik világból való felemelkedésére és eltávolodására utal, hanem éppen ellenkezőleg: azt jelzi, hogy az illető igaz ember sokkal nagyobb mértékben, a test korlátai nélkül van jelen a világban. Lelke minden tanítványa és követője számára megközelíthetővé válik, hiszen már nem akadályozzák a fizikai adottságok. Vagyis a hisztálkut nem a világból való felemelkedést jelenti magasabb régiókba, hanem a világban, a mi világunk keretein belül való emelkedést.
Mára már a Rebbe halála, vagyis hisztálkutja óta is eltelt harminc év. A Rebbe életében számos beszédét és tanítását rögzítették, ám igazán, széles körben elérhetővé csak halála után váltak e felvételek, ambiciózus projekteknek, kiadóknak és fordítóknak köszönhetően. Könyvespolcokat tölthetünk meg a Rebbe tanításaival és elég egy kattintás, máris hallhatjuk a hangját vagy akár láthatjuk is őt a képernyőn, válaszható nyelven futó feliratokkal, természetesen. Több száz órán át hallgathatjuk, mégsem halljuk majd ugyanazt az anyagot kétszer. Ezáltal egyre jobban megismerhetjük és megérthetjük a Rebbét, és magunkba szívhatjuk a tanításait.
Apósa, a hatodik rebbe édesapjáról, az ötödik rebbéről (Sálom Dovber rabbi, 1860-1920) szólva a Rebbe a következőket írta 1950-ben: „A dolgok évről évre újjáélednek a maguk kijelölt idejében. Világos, hogy ha harminc év telt el [az ötödik rebbe halála óta] … akkor csak emelkedett és emelkedett, állomásról állomásra, harminc fokot felfelé… Ennek megfelelően minden, amit ránk hagyományozott, szintén mind magasabbra emelkedik. Ahhoz, hogy ezen emelkedéseket befogadjuk, nekünk, befogadóknak is egyre inkább tökéletesítenünk kell magunkat”.