Az első lubavicsi rebbe, az Álter rebbeként is ismert lijádi-i Snéur Zálmán rabbi 1812-ben egy hideg téli estén elmondta a szombat végét jelző hávdálát, majd nem sokkal később visszaadta lelkét az Örökkévalónak. A rebbe nem szülővárosában, Lijádiban hunyt el, hanem egy faluban, miközben Moszkva felé tartott Napóleon hadai elől menekülve. Snéur Zálmán rabbi, aki megalapította a haszidizmus chábád ágát, 68 esztendős volt. Haláláról tévét 24-én (idén december 28-án) emlékezünk meg.
Az Álter rebbe számtalan haszid nigunnak, szöveg nélküli dallamnak a szerzője. Rebbesége kezdetén gyakran adott rövid, tömör tanításokat. Ezek egyike arról a talmudi szakaszról szól, miszerint azok az állatok, amiken kantár van, kimehetnek vele sábeszkor az utcára, annak ellenére, hogy magánterületről a közterületre az állatokkal sem vitethetünk semmit. „Minden, aminek kantárja van, kimegy a kantárral, és a kantárnál fogva vezetik.” A rebbe szerint azonban, mivel a kantárra a Talmud a „sir” szót használja, ami éneket is jelent, másként is érthetjük ezt a mondatot: a dalok mesterei (a lelkek és az angyalok) kimennek a dalokkal és a daloknál fogva vezetik őket.
Ez a kijelentése hatalmas felzúdulást keltett, különösen egy Sklov nevű városban, ahol nagyon sok tóratudós élt, de csak igen kevés haszid. Amikor a rebbe a városban járt, mégis rengeteg nagy tudású rabbi járult hozzá, hogy választ adjon bizonyos nehéz kérdéseikre. A rebbe meghallgatta őket, de – ekkor még – nem válaszolt nekik. Később, a látogatása folyamán arra kérték, tartson előadást a nagyközönségnek. Ekkor újfent a fenti talmudi idézet értelmezését fejtegette és elmagyarázta, hogy az angyalok és a lelkek a dalok által élik meg az Örökkévaló iránti vágyakozásukat és azt, ahogy visszahúzódnak, hogy beteljesítsék teremtésük célját. Ezután a rebbe énekelni kezdett. A teremben mindenki elnémult.
Mindannyiukat magával ragadta a dallam, ami a zsúfolt teremből a saját elméjük legmélyére repítette őket, oda, ahol szembe kell nézniük kétségeikkel és az őket gyötrő kérdésekkel. Ám ekkor már nem voltak kérdések és kétségek: a rebbe éneke mintha mindent elsimított és megválaszolt volna. „Ez volt az a pillanat” – mondta később Joszéf Kolbo rabbi, aki az Alter rebbe tanainak egyik legnagyobb ellenzője volt Sklovban –, „amikor haszid lettem.”
Aki valaha részt vett már fárbréngenen, haszid összejövetelen, biztosan nem felejti el, milyen erős hatása van a nigunoknak, amik magukkal ragadják az embert, mintha elsodornák a mindennapi világból egy különleges, sosem látott, mégis ismerős tájra.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 16. szám – 2021. december 24.