A Chábád minden zsidóhoz szól

A Chábád minden zsidóhoz szól

Dávid Admon úrral, Izrael Állam magyarországi nagyköveté­vel a Fullánk utcai épületben találkoztunk. A nagykövet mint mindig, most is barátságosan fogad otthonosan berendezett irodájában. Magyarul beszélgetünk. Mosolyogva jegyzi meg, hogy idáig az Izraelbe utazók keresték meg, hogy biztonsá­gos-e a zsidó állam. „Most a helyzet megváltozott. Izraelből csöng állandóan a telefon, és azt kérdezik, hogy biztonságo­san utazhatnak-e Budapestre?”

Nagykövet úr részt vett az EMIH és a Chábád Pilisi Hétvégéjén, amely szeptember 15-17- én
Dobogókőn került megrendezés­re.

    Milyen benyomást tett Önre a találkozó?

– Ilyen helyen még sosem voltam, hogy közel kétszáz zsidó – több­ségükben fiatal – vegyen részt egy ilyen rendezvényen. Ilyet Magyaror­szágon soha és sehol sem tapasz­taltam. Ezek az emberek tudni és tanulni mentek oda, hogy választ kapjanak a kérdésre: mi az, hogy zsidóság? Nagyon fontos, amit a Chábád csinál, hogy a fiatalok részé­re a zsidósággal kapcsolatos ismere­tek elérhetőek legyenek. Jó benyo­mást tett rám az a vidám és pezsgő élet, amit a Pilisben megtapasztal­tam. Izraelben viszonylag könnyű, hiszen a gyermekek az iskolában tanulják a Tanach-t, ismerik meg az ünnepeket és az azzal kapcsola­tos szokásokat. Ott élnek és már az
életből is tanulnak. Magyarországon a helyzet más. A felnövekvő nem­zedékek nem részesülhettek zsidó oktatásban és így fontos, hogy a megfelelő intézmények minél szélesebb körben érjék el a fiatalságot.

    Nem ez lenne a zsidó vallási irányzatok elsőrendű feladata?

– A helyzet az, hogy a zsidóságon belül többféle irányzat létezik. A re­form, a neológ, az ortodox és azon belül például a Chábád. A Chábád minden zsidóhoz szól, és nem tesz különbséget közöttük. Elfogadja és segíti őket, hogy minden zsidó számára megadasson a lehetőség az is­meretek megszerzésére.

    Izraelben milyen tendenciák ér­vényesülnek a vallásosságot illető­en? Van-e valami változás az el­múlt évekhez képest?

– Nincs változás. Sokan keresik a gyökereiket, ám az emberek idejé­nek nagy részét ma a Libanonban és Iránban zajló események foglalkoztatják. Libanonban a helyzet javult, mert a Hezbollah elveszítette rakétái nagy részét, a határ mentén épített bunkeréit és ásott alagútjait az izra­eli hadsereg, a Cáhál felrobbantot­ta és vissza kellett vonulnia a hatá­rokról. Irán ezzel fontos hídfőállást veszített el. Ennek ellenére az iráni atomprogram miatt kialakult helyzet komoly aggodalomra ad okot.

   Hogyan látja a helyzetet most? Az ENSZ várhatóan szankciókat léptet életbe Teheránnal szem­ben?

– A mostani helyzet engem a II. Világháború előestéjére emlékeztet, ami­kor Hitler magának követelte az akkori Csehszlovákia egy részét, ahol nagyon sok szudétanémet lakott. Európa, hogy a háborút elkerülje, ki­elégítette Hitler követeléseit, felosz­tatta és feláldozta az országot. A há­borút Hitler mégis kirobbantotta és 60 millió ember ezért az életével fi­zetett. Izraelnek hallatnia kell a hangját az iráni fenyegetéssel szemben. Az Iránnal folytatott európai tárgya­lások ugyanis sehová sem vezetnek és sajnos nem sok esély mutatko­zik arra, hogy a Biztonsági Tanács rendszabályokat foganatosítom Iránnal szemben.