Az 1942-ben elhunyt Chájim Fetaja rabbi nagy hírnévre tett szert az okkult tudományokban való jártassága miatt. Álmokat fejtett
és démonokkal viaskodott. A Jewish Chronicle cikke neki állít emléket.
1940-ben egy különleges bét din, azaz rabbinikus bíróság ült össze a szent városban, Jeruzsálemben. A találkozó célja az volt, hogy megátkozzák a zsidó nép legnagyobb ellenségét, a hatalma csúcsán lévő Adolf Hitlert. A rabbik egy olyan kabalisztikus szöveg segítségével igyekeztek romlásba taszítani a náci vezért, melyet a kor legnagyobb misztikusa, a bagdadi Chájim Fetaja rabbi szerzett. Érdekesség, hogy zsidó szokás szerint „Adolf ben Gertrude”-ként, azaz Gertrude fia Adolfként hivatkoztak rá. A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy Hitler anyjának utóneve valójában Klara volt.
„Fetaja rabbi volt a XX. század egyik legérdekesebb zsidó bölcse. Bagdadban mindenki hozzá fordult amikor úgy érezte, hogy démonok keserítik meg az életét, majd később mikor Jeruzsálembe költözött, ott is [őt keresték ilyen ügyekben].
A rabbi számos kommentárt írt a kabbala alapművéhez, a Zohárhoz, és a gyakorlatban is végzett mágikus szertartásokat.
Ráadásul mindezt teljesen nyíltan tette” – mondta Adam Zagoria-Moffet, a St. Albans konzervatív zsinagóga vallási vezetője, aki az Angliában rendezett Limmud konferencián tartott előadást a bagdadi rabbiról.
„Fedaja rabbi abban is különleges volt, hogy az ezotéria mellett nagyon is tisztában volt a világ dolgaival. Nem az az „elborult misztikus” volt, ahogy talán elképzelnénk, hanem kifejezetten művelt, már-már nyugatias gondolkodású közösségi rabbiként is működött. Az is szokatlan, hogy mágikus szertartásairól naplót vezetett, melyben részletesen feljegyzett minden részletet, akár egy orvos. Volt, hogy egy álom megfejtését kérték tőle, máskor démonokat űzött vagy lélekvándorlással kapcsolatban adott információt, de nyújtott személyes életvezetési tanácsokat is. Mindet lejegyzett a naplójába, a sikereit és a kudarcait is” – tette hozzá Zagoria-Moffet.
Az álmokkal kapcsolatban az emberek arra voltak kíváncsiak, hogy jó- vagy rosszindulatú forrásból eredtek-e, azaz angyalok vagy démonok üzentek-e nekik.
Fetaja rabbi szerint a démonok okozta rémálmok során összefüggéstelen és félelmet keltő történeteket lát az ember, melyből erős szívveréssel és halálra váltan riadunk fel. A rabbi megkülönböztetett idegen és zsidó démonokat is. Az idegen démonok a jól bevált rémisztgetéssel kínozzák az embert, a zsidó démonok azonban körmönfontabbak ennél.
Gyakran bibliai alakok vagy bölcs rabbik képében jelennek meg és arra próbálják rávenni az embert, hogy különböző vallási szigorításokat vállaljon magára, például böjtöljön vagy tartózkodjon a házasélettől. Ezt addig folytatják, ameddig pszichológiai zavarokat nem okoznak az illetőnél. „
Az a feltevés, hogy a vallási fanatizmus mögött démoni erők állnak, igen figyelemreméltó. A rabbi problémát látott abban, ha valaki hirtelen bigottan vallásossá vált” – mondta Zagoria-Moffet.
Az egyik feljegyzett esetben egy olyan tizenéves fiút vittek Fedaja rabbi elé, akinek látomásai voltak Élijáhu (Illés) prófétáról. A rabbi azt gyanította, hogy egy démon űz tréfát a fiúval, ezért azt javasolta neki, hogy a legközelebbi látomás során tegyen fel kérdéseket a megjelenő szellemnek. Azt is elmondta a fiúnak, hogy pontosan mit kérdezzen. A következő jelenés során ki is derült, hogy egy démon vette magára Élijáhu alakját, mert amikor a fiú arra kérte, hogy fordítson le neki egy részletet Dániel próféta könyvéből, képtelen volt rá. Ezt követően Fedaja rabbi kiűzte a démont a fiúból.
„Úgy tűnik, hogy a démonok nem beszélnek arámiul”
– jegyezte meg Zagoria-Moffet, utalva arra, hogy Dániel könyve az egyetlen bibliai szöveg, mely nagy részben arámi nyelvű, nem pedig héber.
Egy másik esetben egy gyászoló apa fordult Fedaja rabbihoz. Azt tudakolta, hogy miért esett fia egy rablógyilkosság áldozatául. A rabbi lejegyezte, hogy a választ egy látomásban kapta meg, miközben elbóbiskolt a zsinagógában. Eszerint a fiúban egy olyan ember lelke öltött ismét testet, aki az élete során rablógyilkosságot követett el.
„Manapság feltehetően nehezen lehetne valakit megvigasztalni egy efféle válasszal, de a rabbi jó érzékkel végezte munkáját saját közösségében és képes volt számunkra talán nehezen emészthető, de a kortársai számára elfogadható magyarázatokkal megnyugtatni a hozzá fordulókat” – mondta Zagoria-Moffet.