Báruch dáján háEmet! Múlt héten szerda este, svát hónap 25-én megtért alkotójához ráv Dávid Mose Lieberman, holokauszttúlélő, a Chábád-Lubavicsi rabbi-közösség legidősebb tagja – jelentik ortodox hírportálok.
Lieberman rabbi 1925-ben Kölnben látta meg a napvilágot ráv Eizik Lieberman és rebecen Szárá Hinda gyermekeként. Szülei melici (Mielec, Lengyelország) bevándorlók voltak, akik fiuk születése után alig egy évvel jobbnak látták Németországból is távozni, s inkább Antwerpenben telepedtek le.
Apját, ráv Eziket, ismerői úgy emlegették, mint a „sász jid”, vagyis azt a zsidót, aki kiválóan ismerte a Misna hat rendjét, azaz a Talmudot.
Így talán nem is annyira meglepő, hogy ráv Dávid Mosét a Jeszodé háTorá iskolában, „csodagyereknek” nevezték. Már tízéves korában elkezdhette a heidei Éc Chájim jesivát, ahol Mordecháj Rottenberg (1872–1944) rabbival tanulhatott párban, kinek egyhamar kedvenc tanítványa lett.
Egyszer a jesivába látogatott a Cházon Jechezkél szerzője, Jechezkél Abramsky (1886–1976), prominens litván rabbi és egy hosszas drósét tartott, majd megkérdezte a jesiva vezetőjétől, hogy kellőképp érthető volt-e beszéde, mire ráv Srágá Feiwel azt válaszolta: „Azt nem tudom megmondani, de van egy 11 éves fiú, aki biztosan értette.” – utalva ezzel a „csodagyerekre”. A második világháború után pedig, amikor ráv Abramsky találkozott a jesiva egy egykori növendékével, rögtön arról érdeklődött, hogy „mi történt a Liebermann fiúval?”
És mi történt? A holokauszt idején a nácik csak úgy, mint a belga – és az európai – zsidók többségét megsemmisítették, a heidei jesivában tanulók nagy részét is a Majdaneki koncentrációs táborba deportálták, ahol a legtöbbüket megölték. Azonban Lieberman édesanyja a fiatal Dávid Mosével és a testvéreivel együtt még a második világháború elején Franciaországba szökött, de persze a nácik véres kezétől ott sem voltak biztonságban, s míg testvéreinek sikerült egy Amerikába tartó hajóra felszállni, addig őt és anyját elfogták és koncentrációs táborba hurcolták. Nem sokkal később édesanyját meggyilkolták, azonban Dávid Mosénak sikerült megszöknie, és Franciaországban élő nagybátyjához utazott. Miután nagybátyját a franciák deportálták, a magára maradt Lieberman fiú egy árvaházba került, melyet a Cemách Cedek negyedik generációs leszármazottja, Snéor Zálmán Schneerson (1898–1980) rabbi vezetett, s a csodával határos módon itt élte túl a holokausztot. Lieberman rabbi az intézményben került először kapcsolatba a Chábád haszidizmussal.
1946-ban az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Frierdiker rebbe, vagyis Joszef Jicchák Schneersohn (1880–1950) rabbival találkozott, aki tanácsokkal látta el a jövőre vonatkozóan. Még abban az évben pészáh után, a lakewoodi jesivában folytatta tanulmányait, majd Crown Heights-ben a lubavicsi Tomché Tmimim jesiva hallgatója lett.
Szmicháját végül a 20. századi zsidó világ két emblematikus alakjától, ráv Mose Feinsteintől (1895–1986) az Igrot Mose szerzőjétől és Jiszráél Zev Gustmantól (1908–1991), a háború előtti Vilnius utolsó dájánjától kapta.
A rabbioklevél megszerzése után, 1949-ben Frierdiker rebbe tanácsára Chicagóba költözött, hogy az ottani „Bnei Reuven” közösség vezetője legyen. Két évvel később megházasodott, felesége, rebecen Chájá egy neves lubavicsi Talmud-tudós haszid, reb Jehuda Chitrik leánya volt.
A későbbiekben Menáchem Mendel Schneerson (1902–1994), a következő lubavicsi rebbe is hasonló érdeklődéssel és tisztelettel volt iránta, melyet jól példáz, hogy Lieberman rabbit fiatal kora ellenére már „ráv hágáon” megszólítással illette.
1955-ben az chicagói „Ohr Chodosh” zsinagóga rabbija, majd 1967-ben a detroiti „Bnei Yehuda” imaház, egyben az ottani zsidó iskola vezetője lett. Amikor pedig Hillel Medalia (1916–1977), Antwerpen főrabbija meghalt, akkor egyöntetűen őt választották meg örökségébe. Antwerpeni működése alatt nem csupán Tóra-tudásáról híresült el, de emberszeretetét is széles körben megismerhették.
Sajnos idős korában makuladegenerációban szenvedett, és elvesztette látását is, mely azonban nem akadályozta abban, hogy folytassa napi tanulási rutinját. Vagy tanulótársai, vagy egy különleges szerkezet olvasta fel neki az éppen aktuális traktátusokat. Látásának elvesztését követően még egy szijum ünnepséget is tudott tartani az egész Talmud (2711 lapjának) áttanulmányozása után.
Az elmúlt hetekben egészségügyi komplikációk miatt kórházba került, de múlt hét kedden hazaengedték orvosai. Szerdán még otthonában – kalapban, gártlival átkötött kaftánban mincha imádságot mondott, sötétedés körül egy pohár vizet kért mielőtt elmondta a sehákol áldást, majd lecsukta szemét, és pontosan kilenc évvel azután, hogy felesége elhunyt, ő is visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Temetése pénteken ment végbe a Szentföldön, az Olajfák hegyén.
Emlékéből fakadjon áldás!
Címlapkép:Batsheva Altein Facebook
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.