KEDVES ÉN!

A Kedves Én! című előadás öt fiatal naplóbejegyzésein keresztül vizsgálja a magyar történelem egyik legnehezebb korszakát: az 1939 és 1945 közötti tragikus történelmi időszakot. A naplóírók között nagypolgári, a zsidótörvények után kikeresztelkedett fővárosi, illetve az antiszemitizmus miatt cionistává váló kamasz, római katolikus háttérből érkező tizenéves és elszegényedett nemesi család sarja is szerepel. Megmutatja azt a megrázó folyamatot, ahogyan a zsidó és keresztény tizenévesek szembesülnek a zsidótörvények következményeivel; a munkaszolgálatra elhurcolt családtagok, ismerősök sorsával, a csillagos házakkal és a munkaszolgálattal. A darab ősbemutatója április 27-én volt a Kugler Art Szalon lakásszínházban. A nagy sikerű bemutató után beszélgettünk a fiatal rendezővel, Szenteczki Zitával. 

 

– Ismerkedjünk meg kicsit önnel, hogyan lett rendező?

– Az érettségi körül sokat gondolkodtam, hogy a képzőművészet vagy a szín­ház felé induljak-e, felvételiztem ku­rátor szakra a Képzőn, színész szak­ra a Színin. Végül a színészet mellett döntöttem, és mivel Pestre nem vettek fel, így kerültem Marosvásárhelyre. Ott jártam egy évig színész szakra. Na­gyon fontos és intenzív volt nekem az az év, rögtön érettségi után el­költöztem a családomtól egy másik or­szágba, és itt jöttem rá arra, hogy a rendezés az, amit igazán szeretnék. Mi­vel akkor indult bábrendező szak itt­hon, nagyon megörültem, mert a báb­ban egyesül a képzőművészet és a szín­ház. Felvettek, ott végeztem. Hát, így.

– Milyen munkáit láthatta eddig a közönség?

– Időrendben: Kedves Én! – KV Társulattal, Angyali üdvözlet – Stúdió K Színház, Kék madár az Operett­ben, Mit keresett Jakab az ágy alatt Budapest Bábszínházban, a Pionírszív az Örkényben, Hajnóczy: A halál kilovagolt Perzsiából a Trafóban, Vadhattyú, a kecskeméti Ciróka Báb­színházban, Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) a Mesebolt Bábszínházban, Szegény Dzsoni és Árnika az Operettben, Balázs Béla Csend a Kerekasztalosokkal, Szabadkán a Királykisasszony, akinek nem volt birodalma. És volt pár dolog, amit az egyetemen csináltam, de tovább játszottuk, ilyen a Közöny, az Iphigeneia és a Macskaherceg kilencedik élete meg a Zita-Show.

 

– A KV Társulattal hogyan került kapcsolatba (Urbanovits Krisztina és Száger Zsuzsa az alapítói ennek a független társulatnak – a szerk.)?

– Kriszta és Zsuzsa láttak néhányat a munkáim közül, és megkerestek, hogy dolgozzunk együtt, az anyagot én hoztam.

 

– Ezek szerint a Kedves Én! témája saját ötlet? Mennyiben kapcsolódik az előadás Kunt Gergely Kamasztükrök című könyvéhez?

– Igen és nagyon. Kunt Gergely körülbelül húsz fiatal naplójából közöl részleteket, mi kiválasztottunk néhány szereplőt és az ő naplóikat kutattuk fel, olvastuk végig és szerkesztettük össze Enyedi Évával, tehát az előadás tartalmaz olyan szövegeket is, melyek nem olvashatóak Gergő könyvében, de az alapja és a gerince abszolút az ő könyve.

– A Szenes Hanna-féle napló részletei is szerepelnek a könyvben, vagy ehhez végeztek külön kutatómunkát is?

– Igen, szerepelnek a könyvben abból is részletek, de mivel ez egy publikált visszaemlékezés, kivettem a Szenes-naplót a könyvtárból, és akkor láttam, hogy ebben a könyvben vannak drámák, versek, levelezések és az édesanyja visszaemlékezése is benne van egy 30 oldalas novella formájában. Így nagyon adta magát, hogy ezek a részek is belekerüljenek a darabba.

 

– A dramatizálás folyamata hogyan zajlott? Kronológiailag próbáltak kapcsolatot keresni az írások között vagy más volt a koncepció?

– Inkább tematikus motívumok alapján fűztük össze. Nagy kérdés volt, hogy működik-e ez így. Az volt a hipotézisem, hogy ezek a naplók képesek párbeszédbe lépni egymással. Úgy érzem, hogy hiába nem ismerték egymást ezek a fiatalok, és a nagyon más kultúrából, vallási környezetből, földrajzi és társadalmi helyzetből adódóan meglehetősen távol állnak egymástól, a témáik mégiscsak összekapcsolódnak, elég hasonló dolgokon gondolkodnak. A szerkesztési elvünk ez volt: meghagytuk a kronológiát, ahogy az ország sodródik bele a háborúba, de a konkrét dátumokat kiszedtük, mert úgy éreztük, hogy a tematika fontosabb. Nehéz is volt, mert történelmileg is időrendben próbáltunk haladni, de mégis voltak olyan epizódok a darabban, ahol az időt felülírja az esemény. A motívumok összekapcsolódnak és egy ponton az anya-lánya sorstragédiák előtérbe helyeződnek. Az egyik naplóírónak nem él az édesanyja, másikuknak központi figurája az életében – ő végig a bujkálás és a munkaszolgálat alatt is az édesanyját keresi, és addig írja a naplóját, míg meg nem hal az édesanyja. A Szenes Hanna-történetben pedig Száger Zsuzsa a fiatal lányt játssza, aztán később, amikor Szenes Hanna úgy dönt, hogy beáll a brit hadseregbe és visszatér Palesztinából, akkor pedig már az édesanyját alakítja. Így képződik egy érdekes duplikáció, amelyben a fiatal lány (akit fogva tartanak a gyűjtőfogházban) egy báb formájában van jelen. Itt pedig az édesanya veszíti el a lányát, ami a legnagyobb tragédia egy szülő életében, és ennek a drámaisága fűzte utána a dramaturgiát.

– A könyv inspirálta elsősorban vagy érdekli is ez a korszak? Esetleg tervez olyan projektet, ami hasonló témájú időben/térben vagy esetleg a zsidóság kapcsolódik hozzá?

– Nagyon érdekel a korszak, ennél az előadásnál azonban a naplók iránti érdeklődésem, szeretetem volt az indító. Én körülbelül hétéves koromtól mindig írtam / írok naplót, egyszer készítettem is belőlük egy előadást még az egyetemen Zita-Show címmel. Most pedig Gyarmati Fanni (Radnóti Miklós néhány éve elhunyt özvegye – a szerk.) naplóiból készülünk egy nagyszabású performanszra. A Pozsonyi úton egy galériában (régiségboltban) lesz ennek a bemutatója terveink szerint, ahol 11 színésznő olvassa a naplót egyszerre, ezt közben felvesszük, így a hangfelvétel lineárissá válik.

 

– A Kedves Én!-t el tudja képzelni más térben is (nagyobb színpadon például)?

– Szeretnénk majd másik térbe is átvinni, mert ide elég kevesen férnek be és ritkán tudjuk itt játszani. Az is jó lenne, ha más közönségréteghez is eljuthatna. Ez a lakásszínházi forma nagyon jó tere ennek az előadásnak. A szöveg szerint hol védett házban vagyunk, hol gettóban vagy légó­ban vagy más idegen lakásokban. Így sokszor a szöveg struktúrája is alakítja a teret, amit elképzelünk. A napló intimitásához is szervesen kapcsolódik.

 

– Május 24-25-én volt még két előadás ezen a helyszínen (Kugler­Art Szalon, Sütő utca 2.), utána mikor játsszák még? Hiszen elég nagy volt az érdeklődés, a két áprilisi bemutató előadás telt házas volt.

– Egyelőre az évadban nincs több előadás, de jövő évadtól biztosan lesz még.

– Juhász Nórával (jelmeztervező), úgy tudom, nem először dolgozott együtt.

– Igen, Nórival több éve dolgozunk együtt, kialakult már egy nagyon természetes és szoros bizalmi kapocs kettőnk közt. Nóri most végez a Képzőn festő szakon. A ruhák stilizáltak, amik igazán hangsúlyosak, azok a fehér gallérok, a gallé­rok formájában teljesen benne van a korszellem. A teret is együtt találtuk ki, a díszletet, a világítást a lakás adottságaihoz igazítottuk – nem is nagyon rendeztünk át semmit, mert adott volt a miliő.

– Mennyire befogadó a közönség az ilyenfajta új koncepciókra és hogyan lehet támogatást szerezni az ilyen előadásokra?

– Még csak két előadás ment le eddig. Szerintem nyitottság abszolút van. Eddig kaptunk hideget-meleget, volt, aki azt mondta, hogy az első perctől legyalultuk. Úgy ment el, mint akit szétvertek és biztos élete végéig emlékezni fog erre. Volt, aki kevesellte az akciót és rádiójátékhoz hasonlította, de ez még mindig jobb, mintha közepes lenne. A pályázatot – ennek az előadásnak az esetében – a KV Társulat készítette, amiért nagyon hálás vagyok nekik.

 

 

Kedves Én! (Szerintem nem tudom…) A KV Társulat kortárs magyar ősbemutatója   Kunt Gergely Kamasztükrök c. műve nyomán Szövegkönyv – eredeti naplórészletek felhasználásával: Enyedi Éva és Szenteczki Zita Bemutató: 2019. április 26. – Kugler Art Szalon Budapest Az NKA és a Hybridkult támogatásával. „…Annyi bizonyos, hogy szörnyű, rendkívüli és történelmi napokat élünk. Kedden teljesen megszűnt az elsötétítés és a légvédelmi készültség. Szerdán rettenetes számtandolgozat volt. Csütörtökön kiosztották a füzeteket és be lehetett fejezni. De én egy tökéletes tökkelütött vagyok. Este hívatlan vendégünk érkezett. Kardos, az osztályfőnök. Egy hétre eltiltottak a naplóírástól…” A KV társulat új bemutatóját, Kunt Gergely nagysikerű Kamasztükrök c. műve inspirálta, amely kamaszok naplóin keresztül mutatja be a magyar történelem egyik legellentmondásosabb és legtragikusabb időszakát. Az előadásban öt kamasz szemszögén keresztül kapunk rendkívül érzékeny és személyes képet az 1939 és 1945 közötti évekről. A magyar történelem tizenéves fiatalok hangján szólal meg; a legszemélyesebb és legintimebb bejegyzéseken keresztül tárul fel egy olyan világ, amelyet a legalaposabb történelemkönyvek sem tudnak igazán megmutatni. Tizenéves naplóíróink hétköznapi hősök; életük olykor banális, egyszerű emberi pillanatait, eseményeit a világégés drámája helyezi különös fénytörésbe. „…Olyan világképeket dokumentálnak, amelyekről vagy nem tudtunk ideáig, vagy csak nagyon fekete-fehér, elnagyolt elképzeléseink voltak róluk.” (Kunt Gergely) „…Elvitték Rezső bácsit és tegnap Gyula bácsit. Én már nem vagyok úgy elkeseredve, Rendületlenül hiszek a JÖVŐMBEN. És ha őszintén vesszük, sajnálom Rezső bácsit, de nem izgat különösebben. A Kálmánt meg a Gyulát szinte nem is bánom. Nem tudom, hogy miért, de így van. Sajnálatot erőltetni nem lehet. És a bombázások sem izgattak, szinte még örültem is, hogy legalább egy kis változatosság van… Nem tehetek róla. Ilyen a természetem.” Hátországi naplóíróink között lesz nagypolgári, a zsidótörvények után kikeresztelkedett fővárosi, illetve az antiszemitizmus miatt cionistává váló kamasz, lesz római katolikus háttérből érkező tizenéves és elszegényedett nemesi család sarja is. Megmutatjuk azt a megrázó folyamatot, ahogyan a zsidó és keresztény tizenévesek szembesülnek a zsidótörvények következményeivel; a munkaszolgálatra elhurcolt családtagok, ismerősök sorsával, a csillagos házakkal és a munkaszolgálattal. Ennek a dokumentumok alapján összeállított drámaszövegnek saját ideje van, amely három nagy részre tagolódik; háború előtt, háború alatt és háború utáni részre. Ez a kamaszok traumatikus felnőtté válásának története, a személyes időmúlás összesűrítése egy általunk létrehozott drámai térben-időben. Az előadásban korabeli sanzonok, katonadalok, népdalok, magyar nóták szólalnak majd meg élő zenei kísérettel. „…Mondta a házmester, hogy az oroszok ugráltak örömükben, hogy milyen sok minden van a házunkban. Itt biztos burzsujok laknak… A villanyórát is leszerelték a folyosóról és elvitték. Azt hitték, rendes óra. Az egyik orosz mondta, hogyha hazamennek, leütik Sztálin atyát, mert becsapta őket. Nem Oroszország a paradicsom, hanem Magyarország…” Szereplők: Barna Lilla, Kovács Domokos, Száger Zsuzsanna, Terhes Sándor, Urbanovits Krisztina; Író-dramaturg: Enyedi Éva; Látvány: Juhász Nóra; Zenei vezető: Pálos Péter; Produkciós asszisztens: Cseh Adrienn; Rendező: Szenteczki Zita

 

Juhász Vali írása