Izraelben lépten-nyomon értékes régészeti leletekbe botlik az ember, ám ez néha komoly problémákhoz vezet.

Ez történt a Jeruzsálem és Tel-Aviv között fekvő Bét Semes közelében is, ahol egy rendkívüli méretű és jelentőségű lelőhelyet fenyegetnek egy útépítő cég munkagépei. Azzal mindenki egyetért, hogy várost és az 1-es autópályát összekötő utat ki kell szélesíteni, mert a jelenleg 120 000 fős és a tervek szerint tovább bővülő településen élők életét megnehezítik a forgalmi dugók. Az építkezés azonban áthalad az ősi Tel Bét Semes romjain. A törvény előírja, hogy építkezések előtt feltáró és értékmentő régészeti kutatást kell végezni. A Netivéj Jiszráel útépítő cég ennek eleget is tett és 60 millió sékellel (4.5 milliárd Ft)  támogatta a kutatást, melneky során kiderült, hogy a korábban feltételezettnél lényegesen több archeológiai leletet rejt a föld.

Dr. Jehuda Givrin, a feltárást vezető régész elmondta, hogy egy nagy alapterületű, 2700 éves zsidó város romjaira bukkantak. Korábban azt gondolták, hogy ezen a vidéken minden zsidó település elpusztult és elnéptelenedett Szánhériv hódítása után a polgári időszámítás előtti 701-ben, de ez a feltevés most megdőlni látszik. A város mérete különösen nagy, komoly ipari negyeddel rendelkezett, feltártak raktárakat és közösségi épületeket is. A városban 15 olajpréselő üzem működött, több, mint bármelyik eddig feltárt településen e korszakból. Számos értékes tárgyi lelet is előkerült: szobrok, száz írott agyagtábla, melyeken több, egymást követő király nevét tüntették fel, és egy igen fejlett öntözőrendszer, melyen több százezer liter víz folyhatott keresztül. Kiásták a világ talán legősibb kohászati műhelyét és az egyik legősibb zsidó szentélyt, továbbá számtalan sírhelyet is. A terület nyugati oldalán még ősibb településrétegek is előkerültek a kánaánita és a filiszteus korból. Megtalálták egy 3600 éves palota maradványait, melyben egy kánaánita királynő uralkodott.

“Ezek a leletek teljesen átformálják a terület történelméről korábban alkotott teóriánkat. A zsidók valójában nem hagyták el a háborúban felégetett országrészt, hanem arrébb költöztek, és új településeket alapítottak. Ez feltehetően az itt élőknek védelmet biztosító Hizkijáhu király és fia, Menáse király idejében történt. Talán ez a magyarázat arra, hogy a korábbi, megerősített települések után miért a völgyben, a nehezebben védhető helyen telepedtek le.

A lelőhely északi részén újabb településrétegek kerültek elő az első és a második jeruzsálemi Szentély idejéből, illetve a római, a bizánci és az ottomán korszakból. Ez a terület évezredeken keresztül kiemelten fontos és forgalmas településközpont volt.

A tudományos értékén felül Tel Bét Semes alkalmas arra, hogy Izrael központi területének egyik legjelentősebb turisztikai látványossága legyen, ahol nemzeti park és múzeum létesülhetne. A jelenlegi útépítési terv visszavonhatatlanul tönkretenné a lelőhelyet. A döntéshozóknak azt kell mérlegelniük, hogy mi a fontosabb: egy 2700 éves, ősi zsidó település romjainak megőrzése és bemutatása vagy egy fejlődő település közlekedési és gazdasági igényeinek kielégítése? A tervezők már felvázoltak alternatív megoldásokat: alagutat építhetnének a lelőhely alatt, vagy hidat fölötte. Azonban mindkét megoldás tetemes többletköltséggel járna, ráadásul évekkel elhúzódna a várva-várt út átadása. A tárgyalások jelenleg is folynak.

zsido.com

Forrás: JPost