Trump a hátországát is megosztja.

Heves vitát generált amerikai konzervatív és zsidó körökben az a vitriolos írás, amelyet David Horowitz, a FrontPage Magazine vezető szerkesztője közölt a Donald Trump mellé beálló Breitbart internetes portálon. A hosszadalmas, csapongó cikkben Horowitz élesen bírálja Bill Kristolt, a neokonzervatív Weekly Standard kiadóját, amiért az szembefordult Trumppal, és inkább egy független jelölt indítását javasolja azoknak a republikánusoknak, akik vele együtt tragikus alternatívának tartják a Trump és Clinton közti választást.

A cikkben Horowitz kritikusan bár, de kiáll Trump mellett, mondván, lényeges szempont, hogy Hillary Clinton szerinte elhibázott, Amerika meghunyászkodását jelentő külpolitikája helyett olyan elnök jöjjön, aki ismét erős Amerikát szeretne, kemény kézzel bánna a gonosz rezsimekkel, pl. deklaráltan lebombázná az Iszlám Állam fészkeit. Az egyébként intervenciópárti, de az Obama-féle, szerinte csak káoszt okozó beavatkozásokat elvető Horowitz különösen az Iránnal kötött paktumot tartja a szó szoros értelmében életveszélyesnek, elsősorban Izrael számára.

“Obama Amerika halálos ellenségének, Iránnak 150 milliárd dollárt és a nukleáris fegyverekhez való hozzáférést juttatott, valamint megengedte neki, hogy interkontinentális ballisztikus rakétákat fejlesszen a halálos küldemény célba juttatásához. Trump megígérte, hogy felmondja az iráni alkut, míg Hillary Clinton és egy maroknyi demokrata elejétől végéig támogatta ezt az árulást. Most Kristol is a szövetségesük lett” – állítja Horowitz, hangsúlyozva: a világ zsidóságának fele Izraelben él, márpedig azok az erők, amelyeket szerinte Obama és Clinton segített megerősödni, Izrael megsemmisítését tervezik: Irán, a Muszlim Testvériség, a Hezbollah, az IS és a Hamász. Ezért “politikai tévedésnek” és “árulásnak” tartja a “renegát” zsidó Kristol részéről, hogy “az egyetlen olyan pártot gyengíti, amely a zsidók és megsemmisítésük közé áll.”

Horowitzról tudni kell, hogy a hetvenes évek közepéig a radikális újbaloldal élharcosa volt, majd otthagyta a baloldalt, és Reagan-párti (neo)konzervatív lett, támogatta Amerika külpolitikai és katonai fellépését zsarnok rendszerek ellen. Befolyásos zsidó értelmiségi, lapja, a FrontPage rendszeresen foglalkozik a radikális iszlám térnyerésével és a „politikai korrektség” térhódításával a baloldalon, amely a lap szerint akadályozza a problémával való szembenézést. Horowitzék különösen az egyetemi campusokon terjedő Nyugat- és kereszténységellenességet, a BDS mozgalom antiszemitizmusát és intoleranciáját ostorozzák.

A szintén zsidó származású Bill Kristol pedig az ismert elsőgenerációs neokonzervatív gondolkodó, Irving Kristol fia, szintén neokon elemző, máig igen befolyásos véleményformálója a Republikánus Pártnak. Kristol az elsők között fordult szembe a szerinte elvtelen és opportunista Trumppal, és azzal indokolja egy harmadik jelölt indítását, hogy a felmérések szerint népszerű lenne a még hátralévő jelölőgyűléseken. Ő maga úgy reagált Horowitz írására, hogy azt “nem olvastam, és nem mondhatom, hogy szándékomban áll elolvasni.” A renegát kifejezés egyik olvasata a pártját elhagyó lázadó, ez azonban Kristolra egész biztosan nem vonatkozik, hiszen éppen a republikánus párt “megmentése” miatt szorgalmazza egy épkézláb, határozott külpolitikát is felmutatni képes jelölt indulását.

Mint azt a Times of Israel megjegyzi, a politikai spektrum mindkét oldalán igen szórakoztatóan reagáltak Horowitz sajátos kifejezésére. Volt, aki szerint a “renegát zsidó” remek neve lehetne egy rockzenekarnak, akadt, aki szerint tökéletes beceneve lehetne egy professzionális wrestling-bajnoknak, és volt, aki Tarantino-filmet tudott ezzel a címmel elképzelni. A Commentary című neves konzervatív (és erősen Trump-ellenes) magazin publicistája, Jonathan S. Tobin azonban élesen kikel Horowitz “szégyenteljes” írása ellen, amely szerinte a Trump-tábort is rossz hírbe hozza. Tobin, utalva a Breitbart szerzőjének szélsőbalos múltjára, azt írja, “kiveheted a fiút a bolsevikok közül, de nem veheted ki a bolsevikot a fiúból”, és lényegében sztálinista módszernek nevezi a “hitehagyott” szóval való riogatást. Tobin szerint Horowitz a tényekkel is hadilábon áll, hiszen Trump valójában izolacionista, visszavonuló külpolitikát hirdet, ráadásul megbékéltető gesztusokat tesz egy olyan autokrata felé, mint Putyin, és ez összeegyeztethetetlen az erős Amerikát proponáló konzervatív értékekkel.

A szerző elismeri, hogy az iráni alku káros Izraelre és a Nyugatra nézve, de Hillary Clintonnál legalább tudható,  mi az ezzel (és a Közel-Kelettel) kapcsolatos álláspontja, míg Trumpnál, aki az elmúlt évben végig hallgatott az iráni alkuról, nem. Tény, hogy Trump hol önmagát “neutrálisnak” állította be az izraeli-palesztin konfliktus kérdésében, hol a zsidó állam “legnagyobb barátjakánt” mutatta be magát az amerikai zsidóságnak. Tobin szerint Trump kiszámíthatatlansága, izolacionizmusa az igazi veszély Izrael számára, és ez fogja megerősíteni ellenségeit, köztük Iránt. Nem lehet olyat írni, hogy aki nem támogatja Trumpot, mint Kristol, az Izrael árulója lenne, ez sztálinista logika a Commentary szerzője szerint.

A vita mindenesetre jól mutatja, mennyire megosztottak a konzervatív zsidók a republikánus jelölttel kapcsolatban, legfőképpen pedig azt is bizonyítják, hogy Donald Trumpnak lassan ideje lenne egy koherens külpolitikai stratégiát felvázolnia, amelyben válaszol a Nyugatot és Izraelt fenyegető legnagyobb veszélyekre.

Munkatársunktól

Kép: Iráni Sahab-1 ballisztikus rakéta kilövése (fotó: breakingisraelnews.com)