Dávid Reicher mindössze három hónapos volt 1944 elején, amikor apja örökre és nyom nélkül eltűnt. Most, 76 évvel később, az izraeli Jád Vásem holokauszt múzeum, valamint az olasz hatóságok segítségével sikerült végre kiderítenie, hogyan végződött apja élete, és hol van végső nyughelye.
Ethel és Mose Reicher 1942 elején hagyta el Lengyelországot és menekült az Olaszország nyújtotta viszonylagos biztonságba. Nem sokkal később azonban a nácik megszállták az országot, és megkezdődtek a deportálások, gyilkosságok. „Semmit nem tudtam arról, hogy mi történt az apámmal, kivéve, hogy Rómában ölték meg. Anyánk soha nem beszélt arról, hogy mi történt.” A Reicher család túlélő tagjai rögtön a háború vége után, 1945-ben alijáztak, és az édesanya nemigen beszélt a háború alatt átéltekről.
„Nemrégiben a feleségem egy unokatestvére, Sosáná Joszef részt vett a Jád Vásem egyik programján, és elkezdett kutatni a családom után.” A program, mely a „Gyökerektől a fákig” címet viseli, a családtörténeti kutatásra fókuszál, elsősorban archívumokban található anyagok felhasználásával. Joszef megkezdte az információgyűjtést Mose Reicherről, és ennek során megtudta többek között azt is, hogy Marian néven is ismerték őt. A további kutatás azt is kiderítette, hogy Marian Reicher neve szerepel egy hírhedt náci tömegmészárlás áldozatainak listáján. A Róma melletti Ardeatine-barlangokban 1944. március 23-án öltek meg a nácik 335 férfit, köztük 76 zsidót, akik korábban egy római börtönben raboskodva várták, hogy haláltáborokba szállítsák őket. A gyilkosságra megtorlásként került sor, miután olasz partizánok 33 náci katonát öltek meg.
A háború után a még fellelhető maradványok szinte mindegyikét azonosították, ám kilencet közülük nem sikerült névhez kötni. „Miután az emlékhelyet üzemeltető szervezettel kapcsolatba léptünk, DNS mintát kértek tőlem az összehasonlításhoz. Április 17-én kaptam tőlük egy emailt, melyben közölték, hogy az olasz hadsereg egy tábornoka szeretne velem beszélni. Két nappal később beszéltünk, és ő elmondta, hogy sikerült apám maradványait azonosítaniuk. Elmondhatatlanul megindító volt.”
Ahogy a koronavírus-járvány lehetővé teszi, Reicher – a római zsidó hitközséggel együttműködve –, megemlékezést tart majd apja tiszteletére. A mészárlás zsidó áldozatainak legtöbbje a római zsidó közösségből származott.
A Reicher családdal kapcsolatos más dokumentumok is előkerültek Olaszországban. Az is kiderült belőlük például, hogy melyik észak-olaszországi városkában született a férfi és másfél évvel idősebb nővére. A most 76 éves férfi azt is elmondta, hogy ugyan járt már Rómában, semmiféle különleges kapcsolatot nem érez a várossal, ám nagyon szeretné meglátogatni családja történetének újonnan felfedezett állomásait. Ezek között apja végső nyughelye áll az első helyen.
„Csupán arra várok, hogy a koronavírus okozta veszélyhelyzet elmúljon, és utazhassak. Minden évben a holokauszt-emléknapon gyújtottam eddig gyertyát apám emlékére, mivel nem tudtam halálának pontos dátumát. Most már tudom.” – mondta el Reicher, és hozzátette: „Sőt, idén április 20-ra esett a holokauszt emléknapja, éppen arra a napra, amikor megtudtam, hogy megtalálták [apám] földi maradványait. Ez a véletlen nagyon sokat jelent a számomra.”
A férfi megosztotta a felfedezéseket a gyermekeivel és az unokáival is. „Mindannyian nagyon lelkesek. Mindenki velem akar jönni Rómába.”
zsido.com
Forrás: JPost