Sokan azt gondolják, hogy a második világháború után a rendszerváltásig szinte nem volt vallásos zsidó élet. Azonban ez nem igaz, sőt, oly annyira nem, hogy ha akarat volt rá, akkor fejlődni is tudtak. Így volt ez a Jósika utcai imaház tagjaival is, ugyanis a többségében holokauszt-túlélők nem felejtették el, hogy nem elég naponta szolgálni az Örökkévalót, de a környezetet is méltóvá kell tenni a reggeli és délesti imádságokhoz.
Az Ohel Eszter imaházat, mint a legtöbb zsidó templomot a második világháború idején, a nyilas csőcselék meggyalázta, s jóllehet, a felszabadulást követően az imaházat rendbe hozták, nem volt olyan szép, mint korábban. Ezért aztán a túlélő tagság az anyagi erején felül áldozott az imaház rendbehozatalára, melyet a Budapesti Izraelita Hitközség Orthodox Tagozata is támogatott, pénzbeli segítségen túl új padokkal és egyéb felszerelési tárgyakkal.
A korhadt fapadlót parkettára cserélték és gondoskodtak a megfelelő fűtésről is. Az imaház újraavatását 1969 nyarán, áv hónap 11-én, sábesz náchámukor tartották a kidus keretében. Az imaház rabbija, Reb Back Majse méltatta az újjáépítésben nagy munkát végző Helfer Tibort, Schwalbe Ernőt, Weisz Gyulát és Polgár Gézát.
A felújított imaházat ezt követően még mintegy két évtizedig használták, majd a közösség zsugorodásával a nyolcvanas évek közepén hosszú időre lakat került a bejáratra. A lakat tavaly került le, miután az EMIH és a MAOIH együttműködése után az imaházat újból felújították, s azt az 5784-es zsidó újév előtt újból megnyitották.
|
Forrás:
„Hírek – Az újjáalakított Jósika utcai templom átadása.”, Új Élet, 1969. 24. évf. 16. szám, 6. old. |