Gus Ecionban, a Jeruzsálem és Hevron között elterülő hegyvidéken még a múlt század 20-as és 30-as éveiben vásároltak földet zsidók. Hamarosan mezőgazdasággal foglalkozó települések alakultak itt, a vallásos-cionista mozgalom kibucai: Kfár Ecion, Mászuot Jicchák és Éjn Curim, illetve a marxista Hásomér Hácáir alapította Revádim.
Néhány hónappal Izrael Állam megalapítása előtt, 1948. január 14-én egy 400-600 fős arab fegyveres csoport támadást intézett a térség központjában álló Hirbet Zákárija ellen. Céljuk az volt, hogy elvágják egymástól a délen fekvő Kfár Eciont és Mászuot Jicchákot az északon lévő Éjn Curimtól és Revádimtól, így könnyebb legyen a későbbiekben felszámolni az elszigetelt településeket. Ez a támadás nem járt sikerrel: a zsidó harcosok bátran küzdöttek, megöltek 100 támadót és visszavonulásra kényszerítették az arabokat. Bár a „svát hó 3-i csata” néven híressé vált győzelem meghiúsította az ellenség szándékát, a kibucok helyzete ezután még válságosabbra fordult, hiszen jelentősen megfogyatkozott a lőszer- és fegyverkészletük, fogytán volt az orvosi felszerelés és az adóvevők elemei is a végüket járták. Nagy volt az emberveszteség is, utánpótlása pedig nem is számíthattak a szintén folyamatos támadás alatt álló Jeruzsálemből. Uzi Nárkisz, a térség katonai parancsnoka – és 1967-ben a felszabadító csapatok egyik vezetője – táviratban írta le kilátástalan helyzetüket és muníciót, illetve az elesett harcosok helyére újabbakat kért. Közölte azt is, hogy titkosszolgálati információk szerint hamarosan az előzőnél is nagyobb arab támadás várható.
A zsidó közösség védelmét ellátó Hágáná vezetősége végül úgy döntött, a kockázatok ellenére konvojt indítanak Gus Ecionba. A 35 fős csapat gyalog indult neki a veszélyes útnak. Arra is ügyelniük kellett, hogy ne keltsék fel a brit katonák figyelmét sem, akik megakadályozták volna a továbbhaladásukat. Az eredeti terv szerint az éjszaka leple alatt érték volna el célpontjukat, de ez nem sikerült és másnap, január 16-án hajnalban felfigyeltek rájuk Szurif falu lakosai, akik riadóztatták a közelben lévő arab fegyvereseket. A Hágáná katonái az utolsó töltényükig harcoltak, de a nyolc órás küzdelem végére egyikük sem maradt életben. Holttesteiket megcsonkították és a felismerhetetlenségig szétroncsolták. A brit katonák először jeltelen tömegsírba helyezték őket, majd 1950-ben szállították a holttesteket Jeruzsálembe. Azonosításukat Árje Levin rabbi végezte egy misztikus szertartás segítségével, melyről egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk.
A konvoj eleste után erősödtek az arab támadások és május 12-én elfoglalták Kfár Ecion kibucot. A lakókat – fegyvereseket és civileket egyaránt – lemészárolták, csak négyen maradtak életben. A másik három település lakóit hadifogolyként Jordániába szállították, és csak egy évvel később engedték őket szabadon. Ezt követően 19 éven keresztül, a hatnapos háborúig nem volt zsidó jelenlét a térségben. Az 1967-es győzelem után nem sokkal újjáalakult Kfár Ecion kibuc. Manapság Gus Ecionban 22 virágzó zsidó közösség található, összesen 70 000 lakossal. A védők emlékét múzeum őrzi Kfár Ecionban, a konvojra az 1949-ben alapított Netiv HáLámed-Hé (A 35-ök útja) kibuc emlékeztet.
Forrás: The Jewish Press