Harminc éve történt a gyilkosság, amely megrázta egész Crown Heights-ot, Brooklyn lubavicsi negyedét – emlékeztet a crownheightsinfo írása. 1992-ben, az első ádár hónap második napján szörnyű merénylet történt: a bevásárlásból hazatérő Pesha Leah Lapine-t több tucat késszúrással ölték meg otthonában.
„A 38 éves, négy kisgyermeket nevelő anyát több mint harminc késszúrás érte a mellkasán és a nyakán, miközben megpróbálta legyőzni támadóját… A támadó valószínűleg megpróbálta megerőszakolni őt, mielőtt a hátsó ablakon át elmenekült”
– állt a Jewish Telegraph korabeli híradásában. A rettenetes gyilkosság megdöbbentette az egész közösséget. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson személyesen is megjelent a temetési menetben, a szemtanúk szerint végtelen fájdalommal arcán.
A történetet számos televíziós csatorna és újság is közölte. A temetési menet rendezői arra kérték a résztvevőket, hogy különös mértékben figyeljenek oda a rendre, nehogy valamiféle zavargás törjön ki, ami rossz fényt vethetne a vallásos zsidókra a televízió képernyője előtt ülők szemében. A beszédet Yehoshua Hecht rabbi tartotta. Arról beszélt, hogy péntek délután már nem szokás heszpedet, gyászbeszédet tartani az elhunyt után (a szombat közeledte miatt) és bölcseink azt mondják, hogy az isteni kegyelem jele, ha valaki pénteken hal meg.
A gyászhét letelte után a Rebbe beszédet mondott, ennek főbb pontjai a következők voltak
- Minden, ami a világban történik, az isteni terv része. Fokozottan igaz ez abban az esetben, amikor egy zsidó az életét adja azért, hogy megszentelje az Örökkévaló nevét. Ez azonban nem teszi könnyebbé a fájdalom elviselését.
- Azt mondják, hogy Joszef Káro rabbi olyan magas spirituális szintre jutott, hogy lehetőséget kapott arra, hogy Istenért adja oda az életét. Később azonban elvesztette ezt a lehetőséget, viszont helyette azt a jutalmat kapta, hogy ő állíthatta össze a zsidó törvények átfogó kódexét, a Sulchán Áruchot. Ez azt bizonyítja, hogy ha egy zsidó Isten Nevének megszenteléséért (ál kidus Hásem) adja oda az életét, akkor az nagyobb érdem, mint az, ha valaki a zsidó jog egyik legnagyszerűbb ismerője.
- És ha további bizonyítékra volna szükség arra nézvést, hogy Isten különösen fontosnak tartja az önfeláldozást, elég azt említenünk, hogy több mint 1900 éve száműzetésben vagyunk! „Azt kívánom” – mondta a Rebbe, – „hogy mindnyájunkat mentsen meg az Örökkévaló a további áldozathozataltól és most mindjárt küldje el a megváltást és a feltámadást, hogy [Pesha Leah Lapine] ismét boldogságban együtt lehessen gyermekeivel.”
Ma, harminc évvel később akkor öt éves fia, Avraham idézi fel az eseményeket a COL Live oldalán
„Még mindig úgy emlékszem arra a hideg februári napra, mintha csak tegnap lett volna. Öt éves voltam, a Crown Streeten levő lubavicsi jesiva óvodájába jártam, az óvoda abban az évben nyitott meg… Leszálltam az iskolabuszról és megláttam a teli bevásárlószatyrokat a teraszunkon. A mai napig hallom kétéves húgom, Sara Chana bentről kihallatszódó zokogását. Megpróbáltam bejutni a házba, de az ajtó zárva volt. Körbementem, hogy hátulról menjek be, de megláttam egy nyitott ablakot. Hevenyészett létrát és asztalt barkácsoltam és megpróbáltam elérni az ablakot, de nem sikerült. Ekkor szerencsére a szomszédunk, Tsitsuashvili asszony észrevette, milyen elkeseredetten próbálok bejutni és megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Azt válaszoltam, hogy be van zárva az ajtó és a húgom visít odabent. Mrs. Tsitsuashvili óvatosan felemelt és segített, hogy elérjem az ablakot. Sajnos nagyon is sokan tudják, hogy mi történt ekkor. Ötéves önmagam olyat látott, amilyet senkinek, se gyereknek, se felnőttnek soha nem lenne szabad látnia.”
A családot rengetegen támogatták és ennek köszönhetően sikerült talpra állniuk és folytatniuk életüket a tragédia után. Ma is hálásan gondolnak mindenkire, aki ebben bármilyen módon részt vett. Avraham Lapine ma hatgyerekes apa, a Rebbe küldötteként tevékenykedik a Missouri államban fekvő Columbiában. A kisvárosban nincs mikve, vagyis rituális fürdő, a fürdőben megmerülni kívánó asszonyoknak négyórányi utat kell megtenniük, mire a legközelebbi mikvéhez érnek. A mikve a zsidó házasélet alapja, és a Rebbe számtalan alkalommal hangsúlyozta a mikvék építésének fontosságát. A Lapine család most, a harmincadik évforduló alkalmából döntött amellett, hogy mikvét alapítanak a meggyilkolt asszony emlékére. „Édesanyám a zsidóságnak szentelte életét és végül Isten Nevének megszentelésére halt meg. Tudom, hogy semmi nem tenné őt büszkébbé, mint az, hogy segíthet másoknak a zsidóságuk megélésében…” Az építkezésre ezen a linken gyűjtenek adományokat.
Emléke legyen áldott!
Címlapkép: Lubavitch Archives