A háromszobás épület, melyet az építők kézzel véstek a Templom-hegy alapzatába, lakásként, vagy raktárként szolgálhatott, pontos funkciója még nem tisztázott. Az épület még a Szentélyt és a várost romba döntő római megszállás (a polgári időszámítás szerint 70) előtt készült, és elsőként tanúskodik földalatti lakónegyed létezéséről az ősi Jeruzsálemben.
„Ez egy különleges lelet. Korábban még nem fedeztünk fel földalatti építményeket a Siratófal közelében. A kétezer évvel ezelőtti Jeruzsálemben – ahogy manapság is – előszeretettel építkeztek faragott kőtömbökkel. Ezért merül fel a kérdés, hogy vajon miért volt érdemes hatalmas erőfeszítéssel és befektetéssel szobákat vájni a kemény talapzatba?” – mondta Dr. Bárák Monnickendam-Givon és Tehila Szádiel, a feltárás két vezetője a kutatási eredményeket bemutató sajtótájékoztatón.
A háromszobás komplexum funkcióját még találgatják. Lehetett lakás, műhely vagy akár búvóhely is. A lelet jó állapota annak köszönhető, hogy 1400 évvel ezelőtt, a bizánci korban egy nagy épületet emeltek felette, s többé nem bolygatták a föld alatt fekvő maradványokat.
A feltárt építmény a Bét Strauss nevű, történelmi épület alatt fekszik, melyet Natan Strauss épített a XIX. században, hogy népkonyhát működtethessen a város szegényei számára. Manapság nem kevésbé fontos, ám még profánabb funkciót lát el az épület: itt alakították ki az illemhelyeket a Siratófalhoz látogatók számára, továbbá innen nyílik a Siratófal alatt húzódó alagútrendszerhez vezetett túrák fogadóhelyisége.
A régészeti feltárást egy évvel ezelőtt kezdték meg, s a munka dandárját egy jeruzsálemi, katonai szolgálatra felkészítő iskola növendékei végezték.
„Bár még nem tudjuk, hogy mire is szolgált az épület, az biztos, hogy ez a terület már a második Szentély idején is a város egyik legfelkapottabb negyede volt. Elképzelhető, hogy egy valaha sokkal hatalmasabb komplexum egyedül fennmaradt részletéről van szó. Abban az időben itt volt a város központja. A főút néhány méterre húzódott innen és itt állt az a híd, mely a felsővárost és a Szentélyt kötötte össze.” – mondták a régészek.
A szobákat kéziszerszámokkal, többek között vaskalapácsokkal vájták az alapkőbe, ami rendkívül sok időt vehetett igénybe. A legnagyobb helyiség 2.5X4 méter, a két kisebb 2.5X2.5 méter alapterületű. A szobák különböző szinteken helyezkednek el és lépcsők kötik össze őket. Korábban már számos olyan rituális fürdőt és sírhelyet találtak, melyeket szintén a hegy talapzatába vájtak, de lakóépületre eddig még nem volt példa. A szobákban tárolására szolgáló falmélyedéseket, ajtókereteket és olajmécsesek számára készült kisebb mélyedéseket találtunk, melyeket mind a sziklába véstek.
„A tárgyi leletek között találtunk főzésre szolgáló agyagedényeket, olajmécseseket, egy olyan kőkorsót, mely jellegzetesen a második szentély idejéről származó zsidó lelet és egy úgynevezett kálált, egy méretes kőmedencét, mely a rituális tisztasági törvények betartásához volt szükséges. Felmerült az is, hogy a falba vájt mélyedések talán sírhelyek voltak, de ez teljességgel kizárható, mert ez a terület abban a korszakban már a város határain belül helyezkedett el, ahol tilos volt a temetkezés” – hangzott el a tájékoztatón.
A régészek szerint a teljes terület feltárása még legalább húsz-harminc évet vesz igénybe. Még az sem világos, hogy a leletet védelmező bizánci épület milyen célt szolgált. Annyi biztos csak, ahogy a XI. század elején egy földrengés következtében összeomlott. Később, a keresztes uralom idején a területet nem hasznosították, s csak a mameluk korszakban (XIII-XVI. század) telepedtek le itt ismét.
„Nagyon izgalmas, hogy éppen [a város 1967-es újraegyesítését ünneplő] Jeruzsálem-nap előtt nem sokkal ismerhettük meg a város egy újabb, lélegzetelállító kincsét, mely az ősi Jeruzsálem mindennapjairól mesél. Ez a felfedezés is kihangsúlyozza a zsidók és Jeruzsálem közötti mély kapcsolatot” – mondta Mordecháj Eliáv, a Siratófal és környéke történelmi nevezetességeit kezelő alapítvány elnöke.
zsido.com
Forrás: JPost