Sűrű héten vannak túl az izraeliek: hét nap alatt a holokauszt veszteségei utáni gyásztól az izraeli hadsereg hősi halottainak és a terrorizmus áldozatainak emléknapján át az ország függetlenségi napjának örömünnepségéig jut el az ország. A számvetés ideje ez, ilyenkor sokféle statisztika lát napvilágot az izraeli társadalommal kapcsolatban.
A Központi Statisztikai Hivatal elmúlt héten kiadott elemzése szerint a 69. születésnapját ünneplő államnak 8 680 000 polgára van, 1,9%-kal több, mint egy éve. 174 ezer gyermek született, 44 ezer ember hunyt el és 30 ezer új bevándorló érkezett az országba. 1948-ban, az államalapításkor 806 ezer ember élt az új államban, kevesebb, mint egytizede a mai lakosságnak. Míg akkor a világ 11,5 millió fős zsidóságának csak 6%-a élt az Ígéret Földjén, addig ma a 14,4 milliósra becsült zsidóságnak már 43%-a Izraelben lakik. Míg 1949-ben a nők várható életkora 67,6 és a férfiaké 64,9 év volt, addig ma 84,5 és 80,9 év ez a szám.
Az ország 6 484 000 zsidó lakosa az összlakosság 74,4%-t teszi ki, az 1,8 millió arab pedig a 20,8%-át. A zsidó lakosok háromnegyede született Izraelben, 50%-uk második generációs izraeli. 1948-ban mindössze a lakosság 35%-a született az államalapítás előtti Palesztinában.
Vallási szempontból az izraeli zsidók egyre erősebben kötődnek hagyományaikhoz: ma már a zsidó lakosság kevesebb mint fele, csupán 44% tartja magát szekulárisnak. 32% vallásosnak, a fennmaradó 24% pedig hagyománytisztelőnek vallja magát. Az államalapítás korszakánk világi-baloldali dominanciáját egy tradicionális-nemzeti többség váltotta.
A statisztikákból az is kiderül, hogy az izraeliek 71%-a nagyon optimista az ország jövőjével kapcsolatban. A lakosság több mint 80%-a meglehetősen vagy nagyon büszke arra, hogy izraeli. A zsidók közt ez a szám 86%, és – talán meglepő módon – az izraeli araboknak is több mint fele, 51%-a büszke az állampolgárságára.
Megemlékezések
Vasárnap Benjámin Netánjáhu miniszterelnök Jeruzsálemben, a Herzl-hegyi központi katonai temetőben avatta fel a Nemzeti Emlékezés Termét, mely az ország több mint 23 ezer hősi halottjának állít emléket. Megnyitó beszéde végén hangsúlyozta: „Megerősített falként állunk ellenségeinkkel szemben.” A 20 millió dolláros beruházás majdnem két és fél éven át készült. Az emlékmű belsejében téglákra felírva minden egyes izraeli hősi halott neve megtalálható. Telefonos applikációk segítségével bárkiről bővebb információkhoz juthatnak az érdeklődők. A nevek a katonák halálnak sorrendjében követik egymást, haláluk évfordulóján minden katona számára mécsest gyújtanak, és fényképüket a központi emlékoszlopokon lehet majd látni. A rokonok és barátok számítógépes program segítségével kereshetik ki elesett szeretteik emléktégláját.
Az emlékezés napjának ünnepségsorozatát vasárnap este az egyperces, egész országot megállásra késztető szirénaszó után Reuvén Rivlin államelnök nyitotta meg a Siratófalnál tartott megemlékezésen. Beszédében szólt arról, mekkora árat kellett Izraelnek emberéletekben fizetnie a saját függetlenségéért: „Tudjuk, hogy ára van annak, hogy itt élünk, és ára van a szabadságunknak is. Ára van, és mi, félelemmel és rettegéssel, de készek vagyunk megfizetni azt.”
Az ország területén számos helyen, többek közt az oktatási intézményekben is tartanak hétfőn megemlékezéseket. Az idei a második év, amikor a Likud kormányzópárt haredi frakciója külön megemlékezést szervez a szigorúan vallásos zsidók lakta Bnéj Brákban, a ponyevicsi jesiva közösségének temetőben, ahol haredi katonák is nyugszanak. Jáákov Vider, az esemény egyik szervezője így nyilatkozott: „Különösképpen most válik egyre fontosabbá, hogy megemlékezzünk azokról a haredi katonákról, akik az életüket adták Izraelért, mivel egyre gyakoribb, hogy a haredi társadalom szélsőséges tagjai bujtogatnak az izraeli hadsereg ellen, és erőszakhoz is folyamodnak”. Az Im Tircu egyetemi diákszervezet elnöke, Mátán Peleg így beszélt: „Tisztelgünk az izraeli hadsereg bátor haredi katonái előtt, és együtt emlékezünk azokra, akik életüket adták a hazáért való harcban. E katonák kiváló példaként szolgálnak arra, hogyan lehetnek egyszerre tudósok és harcosok.”
A hősies katonák és a terrorizmus egyenruhás és civil áldozatai mellett megemlékeznek majd arról a 102 kutyáról is, akik életükkel fizettek Izrael védelméért. Az izraeli biztonsági erők nagy számban alkalmaznak munkakutyákat – első sorban belga juhászokat -, melyek a harcmező és a polgári védelem számtalan területén nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget.
Úgy látszik, a harcra és a helytállásra továbbra is szükség van: a hét elején egy terrorista nő késelt meg egy katonalányt a Kálándia ellenőrzőpontnál. A hét további részében rejtélyes robbanás történt a damaszkuszi repülőtéren, melynek során egy Libanonba tartó fegyverszállítmány semmisült meg. Az esemény beleilleszkedik az elmúlt hónapok történéseinek azon sorába, melyekben a Hezbollahnak szánt fegyverszállítmányok semmisültek meg egymás után az egykori Szíria területén. Bár Izrael hivatalosan nem vállalt felelősséget a támadásokért, Jiszráel Katz közlekedési miniszter szavait sokan beismerésnek vették, amikor azt mondta, hogy „a csapások egybevágnak az izraeli érdekekkel”.
