1903. október 1-jén – a héber naptár szerint, pont jom kipur napján – Kijevben látta meg a napvilágot Vladimir Horowitz, a 20.
század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze, kinek előadása nem holmi olcsó időtöltést, hanem valóságos katarzist okozott hallgatóinak.
Tehetségére már kiskorában felfigyeltek, ezért apja, Samuel Horowitz inkább meghamisította a születési évét, hogy elkerülje a katonai szolgálatot, ahol veszélybe kerültek volna zongorista kezei. Az apai óvást pedig megerősítették Alexander Scriabin, híres orosz zeneszerző szavai, aki 10 éves korában hallgatta meg Horowitzot, s azt mondta utána, hogy elképesztő tehetség.
Már húszas éveiben világhírnévre tett szert. Először Berlinben, majd Párizsban élt végül 1940-től New Yorkban telepedett le. Repertoárjában a romantikus zeneirodalom gyakorlatilag teljes sorát megtalálhatjuk. Zongorajátékaiból több mint 150 lemezt készítettek, közöttük számos saját, improvizatív jellegű interpretációit, mint például Liszt Ferenc h-moll szonátáját.
Termékeny élete során a világ számos pontján fellépett, utolsó koncertjét 1987-ben Hamburgban adta; két évvel később hunyt el.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.