A nők és a hanukai gyertyák

Hanuka ünnepén a nőknek ugyanúgy micva a gyertyagyújtás, mint a férfiaknak. Ezen kívül még egy különleges micvája van az asszonyoknak: amíg a gyertyák égnek, nem szokás dolgozniuk. A fánkok, lángosok, szfindzsek, latkeszek és palacsinták elkészítését csak azután kezdik meg, hogy a gyertyák már leégtek vagy legalább egy fél órán át égtek. Miért van ez így? Chana Deutsch írása

 

Jehudit, a hősnő

Maga az ünnep neve, hanuka utal a pihenésre: chánu – pihentek és k”h, vagyis 25-én. Más szavakkal: kiszlév hó 25-én a zsidók felszabadultak az elnyomás alól, és ez a nap a fény ünnepének kezdőnapja. Ez a felszabadulás a nőkre többszörösen is vonatkozott. A görögök ugyan hivatalosan „csak” a zsidó szellemiséget nyomták el „felvilágosodott” hellenizmusuk nevében, azonban a zsidó asszonyok fizikailag is szenvedtek tőlük. Mielőtt ugyanis férjhez mehettek volna, először a görög uralkodóhoz vitték be őket. E minden tekintetben megalázó rendelet hatására számos szent életű nő soha nem ment férjhez, mások pedig egész életükre szóló lelki sebeket szereztek miatta.

Az elnyomás alóli megváltás ebből a szempontból egy különösen hősies nő tetteiből eredt. Jehudit, a főpap Jochánán lánya és a makabeusok vezérének, Jehudának a nagynénje volt, csodálatosan szép fiatal özvegyasszony, akit a zsarnok uralkodó megkívánt magának. Jehudit megjátszotta, hogy beleegyezik a légyottba, elment az uralkodóhoz, sós sajttal etette, jó borokkal itatta, majd amikor Holofernész már kellőképpen részeg volt, és elaludt, egy vágással levágta a fejét, a trófeát pedig kitűzte a város falára. Amikor az ellenséges katonák látták néhai vezérük levágott fejét, elfutottak, a zsidók pedig megmenekültek.

A történet egy másik változata így hangzik: a júdeai Betulia településen lakott Jehudit, egy fiatal és bátor zsidó asszony. A település mellett felsorakozott görög csapatok vezetője a gonosz Holofernész volt. Jehudit sós sajtokkal etette meg őt, majd amikor a hadvezér a sótól megszomjazott, erős bort hozott és szép szavakkal kedveskedett neki. A sok alkoholtól elálmosodott Holofernész gyanútlanul feküdt le sátrában aludni, az asszony pedig nem késlekedett, egy karddal azon nyomban levágta a görög fejét. Amikor a katonák megtalálták megölt vezérüket, fejvesztve menekültek el. Így a zsidók megmenekültek az ellenséges csapatoktól. A bátor és hősies Jehudit tettének emlékére kerülnek tejes ételek az asztalra hanukakor, és Olaszországban szokás volt Jehudit alakját vésni a hanukijákra.

 

A nők is részesei a csodának

A nők tehát, miután meggyújtották a hanukai lángokat, e hősies tett emlékére pihennek. És ez az egyik oka annak is, hogy a hanukai gyertyagyújtás micvája a nőkre ugyanúgy vonatkozik, mint a férfiakra. A Talmudból tudjuk (Sábát 23a.), hogy rabbi Jehosua ben Lévi azt mondta: „a hanukai gyertyák micvája a nőkre is vonatkozik, mivel ők is részesei voltak a csodának”. A nők, akárcsak a férfiak, nemcsak meggyújtják a hanukai lángokat, hanem áldást is mondanak rájuk, mivel – annak ellenére, hogy időhöz kötött, tevőleges parancsolatról van szó, melyek alól a nők általában fel vannak mentve – ők éppen úgy részesei voltak a hanukai történetnek, mint a férfiak, ezért helyénvaló, hogy mind a lángok meggyújtása, mind pedig a csoda hirdetésének micvája vonatkozzon rájuk is. Egy asszony tettein keresztül (is) érkezett a szabadulás, illő hát, hogy a nők különös figyelemmel üljék meg ezt az ünnepet.

 

Cháná története

Jehudit mellett egy másik nő is sze­repet játszott a hanukai törté­net­ben. Ő volt Cháná (nem tévesztendő össze Smuel próféta édesany­jával), aki hét fiával együtt halt mártírhalált inkább, mint hogy a Tóra törvényeit megszegjék. A történet egyik változata szerint az asszonynak végig kellett néznie, míg fiait megkínozták, mert nem vol­tak haj­landóak disznóhúst enni, majd végül őt magát is megölték a görögök, egy másik variáció szerint pedig fiai mártírhalála után Cháná ön­gyilkos lett. Az ünnep napjain rá­juk is emlékezünk.

 

Nők hanukája a világ körül

Afganisztánban az asszonyok és lányok már jóval hanuka beköszönte előtt nekiláttak, hogy elkészítsék a hanukai mécsesek kanócát. Kis vattalabdacsokat gombolyítottak, azokból pedig szálakat sodortak a kanócokhoz. A hétköznapi kanócokat 3 vagy 5, a szombatiakat 7 pamutszálból készítették. Marokkóban az ünnep nyolcadik napján elégették a kanócokat, és ez kedvező jel volt arra nézve, hogy egy nő megfoganjon. Marokkó egyes területein a kanócok égetése közben a gyerekeknek ide-oda kellett ugrálniuk.

Az Északkelet-Iránban található Máshád városának iszlámra kényszerített zsidó lakossága körében a nőké volt a vezető szerep a zsidó hagyományok titkos megőrzésében és továbbadásában. Ezek a nők egész évben dolgoztak például vékony kanócaik elkészítésén. A kanócokat kis mécsestartókba tették, melyeket év közben nem volt szabad használni, ezért különálló, falba vájt mélyedésben tárolták azokat, és csak hanukára vették őket elő. Mivel zsidóságukat és a hagyományok gyakorlását a lehető legteljesebb titokban kellett tartaniuk, olajmécseseiket nem kötötték össze, hanem külön-külön álltak, és úgy gyújtották meg őket: ha váratlan látogató érkezett, úgy tűnhetett, mintha csupán világításra használt mécsesek lennének.

 

Ros chódes hanukakor

Hanuka utolsó előtti napja a héber naptárban tévét hónap újholdja, azaz ros chodes tévét (Hanuka az egyetlen olyan ünnep, amelyik keresztülível két hónapon). Ros chodes általában is a nők napja, amikor sok közösségben, amennyire csak lehet, tartózkodnak a nők a munkától, összejöveteleket rendeznek, ahol tanulnak, táncolnak és énekelnek. Kétszeresen igaz lehet hát ez a hanuka ünnepére eső ros chodesre.

Észak-Afrikában tévét hónap újholdja „a lányok ünnepe”: a nők ezen a napon összegyűltek a zsinagó­gában, és mindannyian megcsókolhatták a tóratekercseket. Ezután a rab­bi megáldotta őket, majd lakomát tartottak. A nők vittek haza a la­komából a lányoknak is, és úgy tartották, hogy ez megvédi őket a betegségektől. Az észak-afrikai zsidó közösségekben, így Tunéziában, Algériában, Líbiában, Szalonikiben és néhány egyéb közösségben szigo­rúan tartózkodtak ezen a napon a nők bizonyos, szombaton tiltott mun­káktól (varrás, hímzés és ehhez ha­sonlók). A fiatal lányok vidám összejöveteleket rendeztek.

Egyes közösségekben ezen a napon tartottak közös bát micva ünnepséget az abban az évben 12 éves­sé váló lányok számára. Máshol a még egyedülálló nők szerveztek összejövetelt és fordítottak különös figyelmet a munkától való tartózkodásra a mihamarabbi férjhez menés reményében. Ismét máshol a lányok és az asszonyok egyaránt összejöttek, együtt énekeltek, táncoltak és imádkoztak. Líbiában tejet és bort ittak ezeken a mulatságokon Jehudit hősies tettének emlékére. Tunéziában mézes süteményt sütöttek a „lányok ünnepe” alkalmából, mint ros hásánákor, és ételeket küldtek egymásnak és lakomáztak, akárcsak purimkor. Szokás volt az is, hogy a vőlegények meglátogatták menyasszonyukat ezen a napon.

 

 

Női és férfi energiák a lángok körül Hanuka szombatjának beköszönte előtt kétféle gyertyát gyújtunk: a hanukai menórát, és rögtön utána a szombati gyertyákat. Előbbit sok helyen csak a férfiak és a fiúk gyújtják, utóbbi egyértelműen a nők és a lányok feladata. A hanukai csoda hirdetésének kötelezettségét az által teljesítjük, hogy a lakás bejárata elé vagy az ablakba helyezzük a hanukiját. Ezzel szemben a szombati lángokat abban a helyiségben lobbantjuk fel, ahol a szombati lakománkat költjük el. A menórára mondott áldást dal és ünneplés kíséri, míg a szombati gyertyák fölött csöndben mondjuk el az áldást, majd hal­kan, magában imádkozik a ház asszonya a családtagjaiért. A kabbala szerint a micvák végrehajtóiknak spirituális energiáit tükrözik. Bár a korábban rögzült nemi szerepek mára már nem annyira szigorúak és minden nőben és férfiban megtalálhatóak (különböző kombinációban) a férfias és a nőies spirituális energiák, általában elmondható, hogy a nők befelé, az otthonuk felé fordulnak, míg a férfiak hajlamosak inkább ki­felé tekinteni. Kétféle gyertya, kétféle cél, két különböző micva és mögöttes tartalom. Mégis ugyanabban a mozdulatban materializálódnak: ahogy fellobban a fény, a sötétség visszahúzódik. Ha az Istentől kapott különleges adottságainkat felhasználva valóban együtt dolgozunk, ahogyan péntek este együtt lobognak a szombati és a hanukai lángok, elég fényt teremthetünk ahhoz, hogy örökre elűzzük a sötétséget.