A Szabadság téren vasárnap, az első bécsi döntés 75. évfordulójára időzítve avatták Horthy Miklós mellszobrát. A Hazatérés temploma előtti, a Jobbik által kezdeményezett szoboravatásra ellentüntetők is érkeztek, utóbbiak közül sokan sárga csillagot viseltek. A két csoportot rendőrsorfal és biztonsági emberek választották el. "Gondolkodjatok!" kiabálták a tüntetők a szoboravatóknak, akik válaszul azt ajánlották nekik, menjenek Izraelbe, Brüsszelbe, vagy a Dunához.
Délelőtt tíz órakor a templomban és a templom előtt már szólt a himnuszt, a tüntetők elég szerencsetlenül ezt harsogták túl hangosbeszelővel, horthyzással és nácizással.
„Náci!” – mondta egy bácsi, „zsidó!” – válaszolta egy másik bácsi,
majd ezt elismételték néhányszor. A verbális konfliktussorozat már a rendezvény megkezdése előtt is jelentős volt, ekkor a több száz ellentüntető létszámban jelentősen felülmúlta a Horthy ünneplésére érkezőket.
A molinókon Alfonzo, Rejtő Jenő, Radnóti Miklós, Hajós Alfréd, Gábor Dénes és más híres zsidó származású magyarok voltak láthatók, mellükön sárgacsillaggal. A tüntetők Horthy Miklóst és Hitlert együtt ábrázoló transzparenseket emeltek a magasba, „együtt tették tönkre az országot, ebből egyszer már elég volt”, „Horthy Miklós felelős a jogfosztásokért”, „Horthy Miklós felelős több mint 100 ezer magyar katona haláláért” feliratokkal. Sok molinón vörössel áthúzott horogkereszt volt látható, mellette "Nem, nem soha!" felirattal.
Egy idő után oldalról is be akartak sétálni a templom elé a tüntetők, de a rendőrök ide már nem engedték őket. A templomba valaki EU-s zászlós esenyőrnyővel szeretett volna bejutni, de neki is útját állták, „mert provokál”. A két rendezvény nem egy és ugyanaz – indokolt az egyik rendőr.
A provokációgyanú egyébként is visszatérő elem volt: előbb a 444 stábjára szóltak rá, hogy provokáló a jelenlétük, de ez nem volt egyedi eset, tízpercenként valaki rámutatott egy fotósra, akit ilyenkor rögtön ki akartak dobni.
A rendezvény és a tüntetés ideje alatt egyébként két három hangosabb, kisebb dulakodásig fajuló jelenet volt. Egyszer egy sapkás férfi szeretett volna áttörni egyedül a templom előtti füves részen, őt a rendőrök állították meg. Kicsivel később két idős úr zsidó-náci-zsidó-náci vitája fajult lökdösődésig. A rendőrök és biztonságiak folyamatosan egyeztettek a teendőkről, a téren zúgott az elég volt, ment a patkányozás oda-vissza. A tüntetők között megjelenő Mécs Imrének pedig azt magyarázták, hogy az ügynöktörvenynél nem állt a helyzet magaslatán, mire ő némileg meglepő módon megadta a számát egy szintén kamerázó radikális jobboldalinak.
A templomban eközben Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő mondott beszédet. Horthy Miklós korának szélsőséges nézeteit figyelmen kívül hagyva, szakrális magyarságtudattal kormányzott – mondta. A pengő a legerősebb valuták egyike lett, az első és második bécsi döntéssel pedig sikerült békésen megoldani a revíziót – emelte ki a két világháború közötti korszak politikai rendszerének sikereit. Szerinte a rendszerváltás „sajnos nem rehabilitálta” Horthyt.
„Gyűlölik, netán gyalázzák,
mert tudják, hogy a vele való összehasonlításban csúnyán alulmaradnának” – vont jobbikos mérleget róla.
A hangfalak a téren is közvetítették Gyöngyösi templomi beszédét. „Horthy tetemre hívta ezt a bűnös várost, most is elkerülhetetlen a hasonlóan kemény kiállás.” Ekkorra egyébként már nagyon sokan hazamentek az ellentüntetők közül. Ők csak egy fél órás demonstrációra kaptak rendőrségi engedélyt, körülbelül hetven-nyolcvanan maradtak, de fütyülésük így is el-elnyomta a hangfalakból szólü templomi közvetítést.
Ezután a templomban egy csallóközi fiatal kapott szót. Nagy tapsot kap, amikor azt mondja, a mai napig várják a harmadik becsi döntést, mire ő új kormányzót kívánt nekünk.
Bár ekkor már egyértelműen többen vannak a Horthy szimpatizánsok, új hipotézisek születnek a még mindig nem elégségesnek érzett kiállásról. „Olyan fokon ébredt fel
a Rákosi-korszak vérvonala,
hogy még mindig sokan félnek kijönni egy ilyen megemlékezésre” – mondta egy markánsan jobboldali nagymama; „szégyen, hogy ennyi rendőr kell” – vonta le a maga tanulságát egy fiatalabb emlékező, akinek karhatalomról való összetett viszonyáról bizonyára hosszú doktori értekezések születhetnének, ha a potenciális szerzők éppen nem a füttyögéssel lennének elfoglalva.
Amikor véget ért a templomi szertartás és a tömeg kijött a térre, ellentüntetők szinte már egyáltalán nem voltak jelen. A székely himnusz közben leleplezték a jobboldali zarándokhelyként is szolgáló református templom lépcsőjén álló szobrot. Hegedűs Loránt pedig mindenkit biztosított, hogy mivel az alkotást köztéri szobornak szánták, azt a rendőrség dolga megvédeni. Horthy Miklós
be lesz riasztva és a rendőrséghez lesz bekötve
– nyugtatott meg mindenkit, majd az időközben eleredt esőben, a már két órája folyamatos harangzúgástól zúgó fejjel lassan mindenki elindult haza.
Rogán is, az MSZP is
elítélte a rendezvényt, de egyben nagyszerű alkalmat talált arra is, hogy a másik politikai tábort besározza egy kicsit.
A Fidesz nevében Rogán Antal elítélte, és jobbikos provokációnak nevezte a szoboravatást. A belvárosi polgármester szerint „a provokatív akció” ürügyet szolgáltat majd a nyugat-európai baloldali lapoknak, hogy a következő hetekben antiszemitizmust kiáltva, rossz színben tüntessék fel Magyarországot.
A Fidesz frakcióvezetője azzal indokolta, hogy „a tüntetést szervező baloldali prominensekhez” nem csatlakozott, hogy „ugyanennek a baloldalnak az országgyűlési képviselői alig egy hónapja még közös parlamenti indítványt írtak alá és nyújtottak be a Jobbikkal és Gyöngyösi Mártonnal”.
A szocialista párt elítéli szoboravatást, valamint Rogán Antal „alibielhatárolódását” is, mert a párt szerint a szélsőjobboldal "burkolt kormánypárti támogatása" többek között a Rogán Antal által vezetett belvárosi önkormányzatnál is Fidesz-Jobbik együttműködésben ölt testet. A szoboravatás apropóján az MSZP sietett hangsúlyozni, hogy nem szűnik a szélsőjobboldali eszmék visszaszivárgása, amit a Fidesz a fővárosban és országszerte is tétlenül néz.
Index