A falasák zsidó voltának kérdését a 20. század derekán két szempontból vizsgálták: egyrészt, hogy jogosultak-e az alijára, az Izraelbe való bevándorlásra a származásuk jogán, másrészt, hogy háláchikusan zsidónak tekinthetjük-e őket. Az első kérdésben Izrael Állam válasza egyértelmű igen volt: jogosultak az alijára. Ezzel párhuzamosan azonban a háláchikus státuszukról is dönteni kellett. Miben állt a probléma?
Az etióp zsidók bizonytalan származása
A kérdés a Beta Izrael tagjainak háláchikus státuszáról már az etióp alija előtt felmerült, akkor, amikor megszületett a döntés arról, hogy humanitárius akciók keretében kimentik őket a mostoha körülmények közül (1977 és 1991 között).
Miben különbözött az etióp közösség helyzete a más területeken élőkétől? Abban, hogy minden más, a zsidó állam által kimenekített közösségnek élő és folytonos kapcsolata volt a világ zsidóságával, így nem merült fel kérdésként, hogy tagjaik közül ki számít háláchikusan zsidónak. Etiópiában azonban, ahogy láttuk összeállításunkban, olyan csoportokról volt szó, akikkel nem volt semmilyen dokumentált kapcsolata a zsidó világ többi részének emberemlékezet óta. Létezésükről az első rövid említések a 14–15. századból valóak1 a rabbinikus irodalomban csak a 16. századtól találunk komolyabb információkat róluk2.
Az falasák nem gyakorolták a háláchikus zsidóságot, pl. nem ismerték a Sulchán áruchot sem (ezért nem is lehetett szó náluk háláchikus betérésről). Ez azzal magyarázható, hogy őseik talán már egy-két évezreddel ezelőtt elvesztették a kapcsolatot a többi zsidóval, és izolált világukba így nem jutottak el a háláchikus döntések.
A megvizsgált szempontok
Az, hogy valaki magát zsidóként definiálja, nem elegendő ahhoz, hogy a közösség teljes jogú tagjának tekintsük: ahhoz az szükséges, hogy anyai ágon vissza tudja vezetni a származását valakiig, aki bizonyosan zsidó volt3. A Beta Izrael tagjai azonban nem rendelkeztek semmi olyan dokumentációval, ami ezt igazolta volna, és nem lehetett tudni, hogy valóban zsidó származásúak-e vagy őseik csak felvették a zsidóságot egy háláchikusan nem elfogadott betéréssel, esetleg vegyes házasságok során keveredtek-e más népcsoportokkal. Teljesen bizonytalan volt a közösség és benne az egyének származása is4.
Mindezeken túl, mivel nem ismerték a háláchikus előírásokat, szinte biztos, hogy nem érvényesek a válásaik sem. Ebben az esetben egy nő későbbi házasságából született gyerek törvénytelennek minősül, aki nem is házasodhat a zsidó törvények szerint5. Miért a válások kóserságát firtatják ebben az esetben: ha nem ismerték a háláchikus előírásokat, akkor már a házasságkötéseik sem lehettek kóserek?! A válasz erre az, hogy a házasságkötést sokkal könnyebb valódi háláchikus tudás nélkül, mintegy véletlenül „kóserül” megcsinálni, mint egy válást. Hiszen az eljegyzés alapja, hogy a vőlegény egy értékes dolgot átad a menyasszonynak, és azt mondja, ezáltal legyél a feleségem6. Ha ez megtörtént, akkor ez alapján el lehet fogadni egy házasságot érvényesnek7, de egy válás háláchikus követelményeinek már nem ilyen könnyű megfelelni8.
Két egymásból következő kérdés van tehát: egyrészt zsidók-e egyáltalán, és ha igen, akkor törvényesek-e. Vegyük figyelembe, hogy egy közösségben, amiről nem lehet tudni, mióta él elszigetelődve, elég akár néhány száz éve egy-két nem háláchikusan történő válás ahhoz, hogy napjainkra mindenki törvénytelennek számítson.
A betérés a biztosabb út
Amikor a rabbik megvizsgálták ezt a kérdést, arra a meglepő eredményre jutottak, hogy kedvezőbb lenne a falasáknak, ha nem számítanának zsidónak, akkor ugyanis egyszerűen be kell térniük, és így minden kétséget kizáróan teljes jogú, kóser zsidókként lennének elfogadva. Ha azonban azt kell tárgyalni, hogy törvénytelenek-e vagy sem, arra nincs megoldás, mert egy törvénytelen zsidó nem tudja rendezni a származását, és bár egyenrangú tagja a közösségnek, nem házasodhat9.
A döntést 1954-ben, Jichák Ájzik Hálévi Herzog (1888–1959) Izrael akkori főrabbija hozta meg10, akinek az volt az álláspontja, tudományos kutatásokra hivatkozva, hogy a 20. századi etióp zsidó csoportok nem eredeti zsidók leszármazottjai, hanem egy olyan csoport, akiknek ősei valamikor, nem tisztázott körülmények között, felvették a zsidó hitet, és mivel ez nem a háláchá előírásai szerint történt, be kell térniük. Az évek során valóban több ezren tértek be a zsidóságba a Beta Izraelből.
A felülvizsgálat eredménye
1985-re azonban a helyzet elmérgesedett, és az Izraelbe települt falasák tüntetésekkel tiltakoztak a betérési kötelezettség ellen. A Rabbinátus ekkor újra megvizsgálta a kérdést, és arra a konklúzióra jutott, hogy mégis elfogadhatóak zsidónak. Döntésük alapja az volt, hogy Dávid Ibn Zimrá (1479–1573) Egyiptom főrabbija egyértelműen azt írta róluk, hogy zsidóknak számítanak11.
Erre épült az az új gyakorlat, miszerint hivatalosan a Beta Izrael tagjait zsidónak tekintik12, de minden házasságkötés előtt egyedileg kell megvizsgálni a zsidó származásukat. Mivel hiába zsidók, megvan az esélye annak, hogy a felmenőik között előfordult vegyes házasság, ezért egy gyors betérésként megkövetelték tőlük az alámerülést (tövilá), de a brit milá megerősítéseként egy csepp vér kiserkentését (hátáfát tám brit) akkor már nem írták elő nekik13.
A házasságok érvényességének kérdése
Mi a megoldása ennek az álláspontnak a törvénytelen gyerekek problematikájára? Ebben a kérdésben a Rabbinátus arra az érvelésre támaszkodott14, hogy a háláchá nem ismeri el a falasák házasságát kósernek. Mégpedig nem azért, mert a vőlegény nem adott jegyajándékot a menyasszonynak15, hanem azért, mert egy házasságkötés (vagy válás) hiába felel meg minden mozzanatában a háláchában előírtaknak, csak úgy érvényes, ha két kóser tanú látta az egész folyamatot16. Kóser tanú pedig az a felnőtt zsidó férfi lehet, aki ismeri és betartja szombati előírásokat és a többi micvát is17. Csakhogy mivel a falasák nem ismerték a háláchát, nem tudtak kóser módon szombatot tartani, így nem lehettek kóser tanúk, ergo nem beszélhetünk kóser házasságokról az esetükben, és ily módon nem volt szükségük kóser válásra sem.
Létezik egy másik vélemény is, ami szerint, aki nem azért nem tartja a szombatot, mert nem Istenfélő, hanem azért, mert nem ismeri a háláchát (tinok senisbá), akkor, mivel nem szándékosan szegi meg a tilalmakat, kóser tanúnak számít. Vagyis újfent felmerül, hogy lehettek kóser házasságkötéseik, de nem lehetett kóser válásuk, így megint felmerül a törvénytelen gyerekek kérdése. Azonban a Rabbinátus ezt az érvelést az etiópok esetében nem tartotta mérvadónak.
[Ez a probléma a rabbinikus irodalomban elsősorban nem az etiópoknál merül fel, hanem főleg a karatiáknál, hisz ők se váltak el háláchikusan, amint arról egy terjedelmes héber nyelvű értekezésemben is írtam18. Az ő esetükben azonban nem merült fel az esetleges, nem-zsidókkal való házasságkötés, hiszen ők olyan szigorúan zárt közösségben éltek, ahol még a betérést sem ismerték el, így vegyes házasságoktól nem kell tartani.]
A jelenlegi gyakorlat
Az izraeli rabbik nem voltak jártasak a bonyolult etióp származási kérdésekben, ezért a Rabbinátus etióp vallási vezetőket (kész vagy káhen) jelölt ki és hatalmazott fel, akik igazolást állíthatnak ki ahhoz, hogy Izraelben házasságot köthessenek a falasák19. Számomra nem egyértelmű, hogy ezek a készek megkövetelték-e a fent leírt alámerülést vagy eltekintettek-e tőle a gyakorlatban. Azonban egy pár hónappal ezelőtt, 5780. chesván 3. napján a Rabbinátus hivatalosan eltörölte az alámerülés követelményét, ezzel teljes egészében elfogadva Ovádjá Joszéf (1920–2013) volt országos főrabbi véleményét20.
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a fentiekben leírtak csak a Beta Izraelhez tartozó etiópokra vonatkoznak. A Falas murahoz tartózó etiópoknak, ha zsidóként szeretnének élni, mindenképpen be kell térniük, hiszen ők a 19. század második felétől áttértek a kereszténységre, így senki nem állítja róluk, hogy megtartották volna a háláchikus zsidó származást.
Oberlander Báruch rabbi írása
1 Lásd Michael Corinaldi: Ethiopian Jewry – Identity and Tradition [héber] 102–116. oldal; 2 Uo. 117–128. oldal; 3 Lásd Sulchán áruch EH 4:20.; 4 Lásd Corinaldi uo. 6. oldal; 5 5Mózes 23:3.; 6 SÁ uo. 27:1.; 7 A falasák házassági szertatás leírását lásd Michael Corinaldi: Ethiopian Jewry – Identity and Tradition 77–81. oldal; 8 A falasák válási szertartásának leírása lásd uo. 81–82. oldal; 9 Corinaldi uo. 242. oldal Herzog főrabbi levele. Lásd még uo. 121. oldal; 10 Emliti Corinaldi uo. 193. oldal; 11 HáRáDBáZ responsuma 8. kötet 179. fejezet; 12 Ovdjá Joszéf rabbi: Jábiá omer responsum 8. kötet EH 11. fejezet; Corinaldi uo.; 13 A Rabbinátusi Tanács döntését idézi Corinaldi uo. 217. oldal; 14 Lásd Slomo Mose Amar: Sémá Slomo responsum 5. kötet EH 3–4. fejezet; 15 Ez az érvelés is részben felmerül, lásd Jábiá omer uo. 8. paragrafus; 16 SÁ uo. 26:1., 27:1.; 17 Uo. CM 34:1–2., 24.; 18 Megjelent az Ohr Jiszráél rabbinikus folyóiratban, 54. szám 93–122. oldal, 55. szám 70–95. oldal. Lásd még uo. 58. szám 117–132. oldal; 19 Lásd Corinaldi uo. 227. és 229. oldal; 20 Lásd fent 12. lábjegyzet.
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 130. szám – 2020. május 3.