Bné-Brák: a legszegényebbek városa
Izraelben a hivatalos statisztika szerint a legszegényebb város egyben a legvallásosabb is: Bné-Brák.
A városban igen nagy a gyermekáldás, a legtöbb vallásos családban nincs kevesebb gyermek, mint 5-6 és nem ritka a 8, illetve 10 gyerekes család sem. Sok ilyen családnál az asszony a családfenntartó, mivel férje életét a Tóra tanulmányozásának szenteli.
A bné-bráki városháza állandó deficittel küzd, mivel a lakosság egy része fel van mentve az adófizetés alól.
Most, hogy a hivatalos statisztika elismerte: Bné-Brák a legszegényebb város, a polgármester, rabbi Mordecháj Gárelitz a miniszterelnökhöz fordult: nyújtson a kormány gyorssegélyt a szegény, de vallásos városnak, amely még egy dologról nevezetes: annyira nincs benne bûnözés, hogy a rendõrség nem tartotta érdemesnek õrszobát fenntartani a százezres nagyságrendû városban.
Dr. Münch tagadja, hogy zsidókon kísérletezett
A ma 87 éves Dr. Hans Münch sohasem tagadta, hogy Auschwitzban dolgozott egy orvosi laboratóriumban, azt viszont tagadja, amit a Der Spiegel német hetilap sejtetni engedett – nevezetesen, hogy részt vett az ott folyó atrocitásokban.
Dr. Münch 1947-ben került lengyel bíróság elé Krakkóban. Felmentették, mert számos mentőtanút hozott: volt foglyokat, akik azt tanúsították, hogy az orvos segített nekik átvészelni a rettenetes időket, és nem volt bizonyíték arra, hogy valaha is ártott volna valakinek.
A Spiegel nemrég interjút közölt Münchhel, melyben úgy idézte az orvost, hogy azt egyáltalán nem zavarta, hogy Auschwitzban dolgozott, ami pedig az elgázosítást illeti, az csak jó volt a zsidóknak, mert megkímélte őket a különféle hosszú szenvedéssel járó halálos betegségektől, amelyek a táborban tomboltak.
Münch lánya, Ruli (58) „teljes mértékben hamisnak” nevezte a német magazin állításait, maga az orvos pedig kitart amellett, hogy soha senkihez nem nyúlt, pusztán laboratóriumi munkát végzett, ahol a foglyoktól származó vérmintákat vizsgálta, hogy azok milyen betegséget tartalmaznak. Ez a laboratórium – ahol egyébként zsidókat dolgoztattak, de nem mint kísérleti nyulakat tartották őket, állítja az orvos – teljes mértékben el volt szeparálva magától a tábortól. Ő maga sejtette mi folyik a táborban, de ezen ügyekben „nem volt kompetens”.
A bajor igazságügyi hatóságok a Spiegelben megjelentek alapján mindazonáltal megindították az eljárást Dr. Hans Münch ellen.
310 ezer fontért kelt el a Tóra a Christie’s-nél
A Tóra első héberül nyomott kiadása, amelytől a New York-i Zsidó Teológiai Szeminárium (JTS) 50 ezer dolláros csereüzlet folytán szabadult korábban meg, 310 ezer fontért (2,17 millió sekelért) kelt el a Christie’s londoni aukcióján. Eddig ez volt a legnagyobb összeg, amit héber nyelvű ősnyomtatványért fizettek.
A hatalmas különbség a két összeg között – a JTS, amely a világ egyik legnagyobb zsidó tárgyú könyvritkaság-gyűjteményét mondhatja magának 50 ezer dollárért adott túl a Tórán – szakértők szerint annak köszönhető, hogy világnézeti különbség van zsidó és nem-zsidó könyvgyűjtők közt arra nézve ki mit tart érdekesebbnek.
Az 1482-ben Bolognában készített mű több tekintetben is az első: elsőként részben héber nyelvű Biblia, elsőként szerepelnek benne magánhangzók és írásjelek, és elsőként szerepelteti a Tárgum Onkeloszt és Rási kommentárjait körülszedve – ami mára megszokott dologgá vált.
Az ősnyomtatvány néhai Mayer Sulzberger bíró – aki 1904-ben adományával megalapította a JTS könyvtárát – ajándékozta a JTS-nek. A művet azután egy misztikus kéziratért adták tovább a vevőnek. A nevezett kézirat 50 ezer dollárt ért.
Az értékes incunabulát (1500 előtt nyomtatott könyvek szakelnevezése) papírra, nem pedig vellumra – vagyis habkővel fáradságos munka árán papírszerűre kidolgozott pergamenre – nyomták, mégpedig kilenc példányban. (Vellumból 27 példány készült.) Általában a vellumpéldányok értékesebbek, ám itt fordítva áll a dolog – ám a kilenc papírkönyvet próbanyomásnak szánták, s a tény, hogy ezt ma tudjuk, önmagában is megdrágítja az ősnyomtatványt.
A személyazonosságát titokban tartó eladó úgy vélekedett, „a JTS alulértékelte a könyvet, míg a Christie’s ragyogó munkát végzett, amikor kimutatta annak igazi értékét”.
Ami a vevőt illeti, ő szintén titokban tartja kilétét. Az eladó csak annyit volt hajlandó mondani róla, hogy nem tartozik az ismert gyűjtőkhöz, akik a zsidó könyvekre specializálták magukat.
Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 13. szám – 2014. október 6.