Az Izrael északi részén elterülő Gálilban (Galilea) egy kutató megtalálta azokat a barlangokat, melyekről a zsidó történetíró Josephus Flavius kétezer évvel ezelőtt írt.
Mintegy kétezer évvel ezelőtt, a polgári időszámítás szerinti első évszázadban Joszef ben Mátitjáhu elhagyta a lerombolt fővárost, Jeruzsálemet, és északnak haladva meg sem állt egészen a Gálilig. Joszef egységparancsnok volt, a rómaiak ellen küzdő zsidók egyik vezetője. Nem sokkal később azonban, csupán néhány hónappal a Gálilba érkezése után, római katonák elfogták. Kalandos út után végül ő volt az a zsidó, aki romanizált nevén a mai napig ismert történetíróként vonult be a zsidó és az egyetemes történettudományba. Ő volt Josephus Flavius, római polgár, a zsidó történelem nagy krónikása.
Dr. Jinon Sivtiel, a Cfáti Akadémiai Főiskola egyik előadója Josephus írásainak tanulmányozása nyomán kezdte meg több mint másfél évtizeddel ezelőtt a történetíró által leírt helyszínek azonosítását. Kutatásai során több száz barlangot azonosított a Gálilban, melyeket a zsidók a rómaiak ellen folytatott küzdelem során használtak. Vannak közöttük olyanok, melyek a mai napig érintetlenül maradtak meg.
„Josephus leírta a könyveiben, hogy Gálil-beli parancsnoksága idején hogyan erősített meg 18 települést. Azon dolgoztam, hogy megértsem, mit értett ez alatt.” A kutatás keretein belül Sivtiel meglátogatta a közismerten ezek közé tartozó helyszíneket, Tverját (Tibériás), Árbelt és Meront. Megfigyelte, hogy mindezen helységek nagyon magas sziklák és számtalan barlang közelében fekszenek. A Barlangkutató Központ munkatársakét is dolgozó Sivtiel elkezdte látogatni a barlangokat, melyek némelyike úgy helyezkedik el, hogy csupán sziklamászással és kötélen való leereszkedéssel érhető el. Rengeteg leletre bukkant a barlangokban: érmék, palackok, lámpások, nyilak és egyéb tárgyak tárházára, melyek mind az első századból származnak. Máshol olajprést, ciszternát, sőt, még rituális fürdőt (mikvét) is felfedezett.
E leletek alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem másra bukkant, mint a Josephus által leírt barlangokra. „Rájöttem, hogy ezek a barlangok jelentették a védekezés eszközeit, melyekre a könyveiben célzott. Azon a gondolaton alapult a kutatásom, hogy ahogyan mi is biztonságos óvóhelyeket alakítunk ki a modern kori Izraelben, úgy készítették elő a zsidó közösség tagjai barlangokat lehetséges óvóhely gyanánt a rómaiak elleni lázadás idejében. A legmeredekebb sziklákat választották ki, és mindent magukkal vittek oda, amire a túléléshez szükség volt. Amikor meghallották, hogy jönnek a rómaiak, ott találtak menedéket.”
Sivtiel azt is elmondta, hogy más települések esetén, melyek körzetében nincsenek hegyek, vagy barlangok, másfajta védekezési technikára bukkant: gödröket ástak a házak alá, és keskeny járatokkal kötötték össze azokat, hogy azokban tudjanak elrejtőzni, illetve elmenekülni olyan helyre, ahol a római katonáknak nehéz lenne követniük őket.
„Több mint 75 ilyen búvóhely-rendszert találtam zsidó települések alatt, mindegyik az első, vagy a második századból származik, a Bár-Kochbá felkelés idejéből.” – mondta a kutató, hozzátéve, hogy összesen 900 barlangot is talált, és a feltárás még nem fejeződött be. „Most a Gálil nyugati részével foglalkozom. Nemrégiben találtam egy barlangot egy meredek sziklában, ennek az azonosításán dolgozom. Hetven éves vagyok, de még mindig kúszom és mászom. Remélem, még sok évig tudom ezt folytatni”- tette hozzá nevetve.
zsido.com
Forrás: JPost