Mesés, de igaz történet a cordobai nágidról, Smuél háLévi rabbiról, aki egyszerű kereskedőből küzdötte fel magát a spanyol királyok bizalmi körébe.
Amikor a 11. század elején a cordobai kalifátus elbukott, s a várost feldúlták, akkor a lakosság nagy része Zaragosába, Toledóba vagy éppen Malagába menekült, mint például Smuél háLévi rabbi is, aki a Földközi-tenger partján kezdett új életbe. Jóllehet, nagy tóra- és nyelvtudós volt, aki életében 22 könyvet írt, mégis egyszerű fűszerkereskedőként dolgozott, s csak fáradságos munkával kereste meg maga és családja betevő falatját.
Tákolt bódéja Ibn al Arif vezér kastélya mellett állt, melyet a nagyúr távollétében egy bizalmas szolgája őrzött. Mivel a szolga írástudatlan volt, ezért ha levelet akadt küldeni gazdájának, akkor mindig Sámuel fűszerárushoz fordult, aki szívesen segített „szomszédjának”.
Egyszer, amikor a vezér megérkezett Granadából, megkérdezte, hogy ki írja neki a leveleket, mire a szolga bemutatta a zsidó kereskedőt. Ibn al Arif beszédbe elegyedett Sámuel rabbival, s hamar megbizonyosodott a férfi bölcsességéről, mire azt mondta neki: „Méltatlan vagy bódébeli életedhez. Mostantól itt fogsz mellettem lakni a palotában, nem mozdulsz mellőlem se jobbra se balra.”
Így is lett, Smuél háLévi rabbi a vezér titkára és tanácsadója lett, míg ő a királynak volt meghitt embere. Amikor később a vezér megbetegedett, s közeledett már a halál órája, Hábuz király felkereste tanácsosát, s azon siránkozott, hogy ki fogja őt a háborúkban és az uralkodás során támogatni, mire Ibn al Arif közölte, hogy ne féljen, mert ő eddig is csak a „közvetítő” volt, az igazi bölcs, Sámuel rabbi még sokáig segíteni fogja.
Ezután lett Smuél háLévi rabbi zsidó fejedelem, vagyis nágid, aki a király mellett élt. Amikor pedig Hábuz meghalt, akkor a fiának, Badiz királynak lett a tanácsosa, s fejedelmi pozíciójában igen sok jót tett az országgal, s biztosította a spanyol, egyiptomi, szicíliai, sőt még a babilóniai zsidók békéjét is.
Szabadidejében tanult, s igyekezett minél több Misnát és Talmudot vásárolni, amiket írnokokkal másoltatott, hogy a szent könyvek minél többekhez eljussanak.
Előkelő rangját fia, József háLévi örökölte, ki ugyan rendelkezett apja jó tulajdonságaival, ám hiányzott belőle a szerénység, hiszen ő már pompában és hatalomban nevelkedett, apjával ellentétben ő már nem ismerte a küzdelmes életet. Hivalkodásával pedig kivívta néhány nemes ellenszenvét, akik galád módon megölették. Akárhogy is, a család szellemi öröksége még sok évszázadon át táplálták a Mediterráneum zsidóságát.
| Forrás: Buvár, „A codovai nagid.”, Zsidó Hiradó, 1899. 9. évf. 28. szám, 4–5. old. |