A philadelphiai iskola helyi szervezetekkel és magánszemélyekkel fogott össze, hogy minél több védőeszközt tudjanak készíteni.

A Kohelet Jesiva, amely óvodától egészen a középiskola végéig oktatja a fiatalokat, digitális műhelyt nyitott egy korábbi költözés nyomán üresen maradt osztályteremben. Most százával készítenek fontos védőfelszereléseket. Az ilyen jellegű műhelyek célja a diákok kísérletező kedvének ösztönzése és a tanult technológiák átültetése a gyakorlatba, magyarázta az iskola igazgatója, Gil Perl rabbi, majd így folytatta: „A művészet tantárgyat egy olyan tanár oktatja, aki maga is gyakorló képzőművész, fából, kerámiából és egyéb anyagokból alkot. A műhelyünkben elhelyeztünk néhány 3D-s nyomtatót is, valamint egy lézervágót, amellyel rendkívül pontosan lehet különféle anyagokat vágni.”

Mintegy két héttel ezelőtt, amikor a koronavírus okozta krízis kezdett igazán aggasztó méreteket ölteni az Egyesült Államokban, a 260 diákot oktató intézmény egyik tanára felfedezte, hogy más, hasonló műhellyel felszerelt iskolák átlátszó műanyagból készítenek arcvédő pajzsokat, és azt javasolta, hogy a Kohelet is próbálkozzon meg az efféle eszközök előállításával. A művészetet oktató tanár és szintén művész felesége segítségével, a 3D-s nyomtató, valamint a lézervágó használatával elkészült az első prototípus, melyet rövid engedélyezési fázis után gyártani is kezdtek.

„A 3D-s nyomtatók azonban igen lassúak, és mindhárom eszköz folyamatos működtetésével hat óra alatt mindegyik gép összesen négy darab pajzsot képes elkészíteni, ami szinte semmi segítséget nem jelent a hiány elhárításában” – mondta Perl. Így a csapat új, csak lézervágót igénylő arcvédőt tervezett, melyből, az engedélyeztetés után, néhány tucatot tudnak előállítani naponta. A helyi közösség minden erejével támogatja az ügyet, mondta Perl. A gomblyukakkal ellátott gumiszalagot például ők szolgáltatták a munkálatokhoz. A Facebookon kértek segítséget: „A beszerzéshez napokra lett volna szükség, mi pedig amint csak lehetett, neki szerettünk volna látni. Az emberek felkutatták az otthonaikat, és zsákszámra hagyták a gomblyukakkal ellátott gumiszalagokat a teraszaikon, illetve az én teraszomon, különösen azután, hogy rájöttek, a kicsi gyerekek nadrágjaiba és szoknyáiba gyakran ezt fűzik”.

Az elkészült pajzsokat olyan egészségügyi dolgozóknak adományozták, akik az iskola diákjainak a szülei, a helyi zsidó közösség tagjai, illetve a helyi kórház alkalmazottai. A védőeszközöket jelenleg a művész házaspár és a rabbi állítja elő, gyakran az egész napjukat a műhelyben töltik. A már végzett diákok végzik a kiszállítást. „Arra gondoltunk, hogy a legkönnyebben akkor sokszorozhatjuk meg a gyártást, ha megosztjuk a tapasztalatainkat másokkal, hogy más, hasonló felszereléssel rendelkező iskolák is megtehessék, amit mi csinálunk” – mondta Perl, és hozzátette, hogy a gyártási folyamatot egy Facebook-posztban részletezte, és arra kért mindenkit, hogy a lehető legtöbb fórumon osszák meg a bejegyzést. A posztot ezernél többször osztották meg, és több iskolában megindult a gyártás. Emellett több kórházból is megkeresték őket, hogy nagy tételben vásárolhassanak tőlük arcvédő pajzsokat. „Kicsi iskola vagyunk, és nem áruljuk, hanem adományozzuk az eszközöket. Az alapanyagok megvásárlásához szükséges pénzt a weboldalunkon gyűjtjük össze.”

A gyártási kapacitás növelése érdekében helyi szervezetekkel és magánszemélyekkel is összedolgoznak: „Sokan rendelkeznek 3D-s nyomtatóval, de nincs lézervágójuk az arcrész kivágásához. Így arra kértük őket, hogy kezdjék meg a pántok nyomtatását, küldjék el azokat az iskolába, mi pedig hozzáadjuk az arcrészt, a gumiszalagot és szétküldjük a kész terméket. Sokféle segítővel dolgozunk, kezdve azzal a 14 éves fiúval, akinek a nyomtatója hat óra alatt egyetlen pántot képes előállítani, bezárva azzal a tengerészeti mérnökkel, aki az egész bázisát arra biztatja, hogy csatlakozzanak hozzánk. A környékbeli állami iskolák mind pántokat nyomtatnak a számunkra, így a kapacitásunk jelentős mértékben megugrott. Azt reméljük, hogy legalább kétszáz maszkot tudunk majd naponta gyártani, ha nem többet.” A rabbi azt is elmondta, hogy jelenleg a legnagyobb kihívást az anyagbeszerzés jelenti. „Feltételezem, hogy a legtöbb izraeli középiskola nem rendelkezik hasonló felszereléssel. De azt is gondolom, hogy vannak olyan vállalatok, melyek igen, ezért mindenkit arra biztatok, hogy szedje össze magát, és fogjon neki a segítségnyújtásnak, akár, ha szükség van rá, a mi tapasztalatainkat felhasználva.”

zsido.com

Forrás: JPost