Tíz hónapnyi küzdelem után, melyet a COVID-19 és annak szövődményei ellen vívott, Yehuda (Yudi) Dukes rabbi január 21-én (Svát 8-án) visszaadta lelkét a Teremtőnek. Írásunkban a Budapesten töltött időszakát is felidézve emlékezünk meg róla.
Chaim Yehuda Schneur Zalman Dukes a New Jersey állambeli Randolphban született és nevelkedett nyolc fiatalabb testvérével. Az általános iskola elvégzése után különböző jesivákban tanult: a franciaországi Brunoy-ban, Buenos Airesben és Brooklynban.
A rabbivizsgája előtti évben érkezett Budapestre, ahol a Pesti Jesivában folytatta tanulmányait és vett részt lubavicsi küldöttként a közösség életében. Magyar származása okán nagyon hamar megtanult magyarul. A mai napig sokan emlékeznek szeretettel vissza rá – olyan emberek, akikre nagy hatással volt a vele való ismeretség.
„Akárhova ment, mindenütt évtizedekig tartó barátságokat kötött” – mesélte róla Menachem Posner rabbi, a Chabad.org munkatársa, a Dukes barátja és munkatársa, aki tanulótársa volt itt Budapesten is. –
„Húsz évvel később is még kapcsolatban volt azokkal, akikkel találkozott Magyarországon, Argentínában vagy bárhol, ahol járt. Volt, akiket évtizedek óta minden sábesz előtt felhívott.”
„Yudi megtesítette a Rebbe, az áldott emlékű Menáchem Mendel Schnerson rabbi, tanítását, amit a Há jom jom-ban idéznek: egy lélek leszállhat a földre és élhet 70-80 évet azért, hogy segítséget nyújtson egy zsidónak fizikailag, és mindenképpen spirituálisan. Ezt tette Yudi. A lelke leszállt ebbe a világba és az egész életét azzal töltötte, hogy segítségére legyen mindenkinek, akivel találkozott.”
Sarah Spangenthallal kötött házassága után a pár a New Jersey-i Charlotte-ban telepedett le. Yudi ezután létrehozta a JNet nevű virtuális tanulási hálózatot, melynek segítségével chevruta tanulópárokat szervezett világszerte.
„Yudi nagyon pozitív szemléletű, összeszedett, komoly és megbízható fiatalember. Ő képviseli az irodánkban a tudatosságot” – mondta Moshe Kotlarsky rabbi, Yudi főnöke, a Merkos L’Inyonei Chinuch alelnöke.
Tóraolvasóként és kántorként is népszerű volt. Született pedagógusként mindig mindenkinek tudott valamit tanítani, akár a gyökereiket kereső budapestiekről, akár bár micvára készülő, nyughatatlan Long Island-i kamaszokról volt szó.
Családjáért élő édesapa volt, nem mulasztott volna egyetlen alkalmat sem, hogy a gyerekeivel lehessen: az ő jóllétük mindig mindennél fontosabb volt számára. Mindezek mellett mindig talált időt, hogy elmélyedjen saját tanulmányaiban – és soha nem volt túl fáradt ahhoz, hogy valakinek a segítségére legyen.
Számára a JNet nem csupán eszköz volt a Tóra tanulmányozásának elősegítésére. Ez az emberek felemelésének, a zsidóként és a globális zsidó közösség tagjaiként való növekedésüknek a módja volt.
„Yudi szenvedélyes és karizmatikus volt, elkötelezett amellett, hogy több ezer zsidót egyesítsen a világ minden tájáról a Tóra tanulmányozásában” – mondta Mendy Kotlarsky rabbi, a Merkos Suite 302, a JNet működése alatt álló szervezet ügyvezető igazgatója.
„A JNet-nél végzett munkája révén Yudi számtalan életre kihatott, arra ösztönözve őket, hogy osszák meg a zsidóságot másokkal.”
Yudi Dukes a betegsége ideje alatt is reményt és megnyugvást nyújtott másoknak. Felesége, Sarah szó szerint eget-földet megmozgatott érte. A nehéz időszak alatt különböző, spiritualitást erősítő akciókkal igyekezett érdemeket szerezni férje számára. A zsidó férfiakat arra biztatta, hogy imádkozzanak tfilinben Yudi gyógyulásáért. Kérésére emberek ezrei vállaltak magukra újabb és újabb micvákat, fényt hozva a világba. Áprilisban hirdette meg a tfilinrakás micváját, mert akkor Yudi sajnos már négy hete nem tudta teljesíteni ezt a parancsot a betegsége miatt. Sarah az ő nevében azt kérte minél több 13 éves korát betöltött zsidó férfitól, hogy amennyiben nem szokásuk tfilint kötni, most, Yudi gyógyulásának érdemében tegyék meg.
A hászid mesterek, így a lubavicsi Rebbe tanítása szerint a tfilin megvédi az embert a bajtól. Csakúgy, mint a katonát megvédi a fegyvere háború esetén, úgy védi a zsidó embert is a tfilin veszélyes időkben.
A zsidó nőket a szombati gyertyák fellobbantására ösztönözte. Kérésének nagyon sokan tettek eleget, Berlintől, Ruandáig vállaltak magukra micvákat az emberek, hogy ezzel is elősegítsék a rabbi felépülését.
Hászid zsidóként Yudi nem csapásként élte meg a vele történteket, hanem spirituális kihívásként.
„Ez az egész nem ellenem, hanem értem történt. Sokkal erősebb és mélyebben hívő ember lettem.
Úgy gondolom, hogy Isten adott még egy esélyt az életre. Most úgy érzem magam, mint egy kisbaba,
aki felfedezi az élet örömeit. A víz, ahogy lefolyik a torkomon, a mozgás élménye – ezek mind olyan dolgok,
melyeket újdonságként élek meg, s melyekért hálával tartozom” – mondta.
A rabbi hozzátette, hogy a Chábád filozófia egyik alapvetése, mely szerint arra kell törekednünk, hogy az agyunk uralja a szívünket, nagy segítséget jelent a számára.
„Ha komolyan elhatározunk valamit az elménkben, akkor szinte bármit elérhetünk.
Ezt én nap mint nap átélem. Amikor a légzésem hirtelen túl szaporává válik, elhatározom, hogy lelassítom,
s ez így is történik. A későbbiekben igyekszem majd ezt kiterjeszteni az életem minden területére” – mondta.
Yudi különleges életszemléletéről felesége is beszámolt:
„A férjem az élet minden történését és ezt a traumát is a saját fejlődésére használja fel. Hisz benne, hogy az általa átélt események mindegyike, legyen az bármilyen fájdalmas vagy félelmetes, arra szolgál, hogy a legjobbat hozhassa ki magából és még jobb emberré válhasson”.
Yudi számára a legnagyobb nehézséget nem saját fizikai állapota jelentette, hanem az otthonától és családjától való távolsága.
„Egyértelműen az fájt a legjobban, hogy hónapokon át nem lehettem a gyermekeimmel és a feleségemmel. Mindig is igyekeztem a lehető legtöbb időt tölteni
velük. Nem könnyű belegondolni, hogy milyen sokat szenvedtek az elmúlt időszakban, és én nem lehettem velük, hogy segítséget nyújtsak. Én adni szeretek, és most leginkább csak kapok. Ezzel együtt tudom, hogy Sarah-t és engem az Örökkévaló választott ki arra, hogy átéljük mindezt. Most ebben az állapotomban kell tennem másokért, amennyire csak képes vagyok. Egy biztató mosoly, egy lelkesítő mondat, a hitem egy darabja – ezt tudom most adni”.
Még kórházba kerülése után is folytatta a JNet-ben végzett munkáját, a vérvizsgálatok, eljárások, vizitek és terápiás kezelések között dolgozott telefonján és iPadjén. Még akkor is, amikor szenvedett, gondoskodott arról, hogy a remény üzeneteivel bátorítson és inspiráljon másokat.
Az elmúlt 10 hónapban mindannyian együtt éltünk Yudival és családjával. Minden reményük a mi reményünk volt. Minden csodájuk a mi csodánk volt. Minden visszaesésük a mi visszaesésünk volt. Minden imájuk imánk volt.
Most, amikor megtörtént az elképzelhetetlen, Yudi és családja vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy támogassuk, vigasztaljuk, megadjuk, amit tudunk és tegyünk, amit tudunk. Ezt teszi a család.
Emlékéből fakadjon áldás.
Juhász Vali írása
A barátok által létrehozott adománygyűjtő oldalon Ön is hozzájárulhat, hogy a mély gyásszal sújtott család ne szenvedjen hiányt anyagiakban. https://www.charidy.com/dukes/BP
Kézfogás a belügyminiszterrel
Emlékezetes pillanat volt, amikor 2003-ban a Szigeten (akkor Pepsi Sziget) az akkori belügyminiszter látogatást tett a Zsidó Sátornál és – nem tájékozódva előre a zsidó szokásokról – kezet nyújtva szerette volna üdvözölni az őt köszöntő bóchert, aki mosolyogva, végtelenül kedvesen próbálta angolul elmagyarázni neki, hogy mi a szabály. Végül Oberlander Báruch rabbi sietett a segítségére és magyarul elmondta, hogy vallásos zsidó férfi nem érint meg olyan hölgyet, aki nem közvetlen rokona. Ez a nagyon türelmes, udvarias bócher Yudi Dukes volt.
A tanár és a tanítvány emlékezése
Oberlander Báruch rabbi: 1999-től minden évben érkezett a Pesti Jesivába 10-12 bócher. Főleg New Yorkból érkeztek, itt tanultak és részesei voltak a közösségi munkának. Yudi 2002 szeptembertől 2003 nyarának végéig volt itt, az 5763-as tanévben. Mivel magyar származású volt, nagyszülei jól beszéltek magyarul, így ő is nagyon jól megtanulta itt a nyelvet.
Felelősségteljes volt, ha valamilyen munkát elvállalt, azt mindig maradéktalanul elvégezte. Akkoriban volt egy, az USA-ban angol nyelven megjelenő Gut Sábesz újság, amelynek a cikkeit angol nyelven szövegként lehetett az internetről leszedni. Minden csütörtökön este a tanulás után betördelte az újságot, ha éjszakáig tartott, akkor is. Amit elvállalt, azt mindig becsülettel elvégezte. Sokakkal tanult együtt és tartotta a kapcsolatot, nagyon szerették őt.
Kárpáti Zsolt (Joszi) abban az időben járt a tanulóközösségbe, amikor Yudi Dukes Budapesten tartózkodott. „Mindig mosolygós és optimista volt és a többiek közül is kitűnt rendkívüli segítőkészségével. Főleg abban volt nagyon jó, hogy észrevette, kinek van szüksége segítségre, plusz önbizalomra, kiegyensúlyozottságra, optimizmusra. Ilyenkor akcióba lendült, és azonnal rendelkezésre állt” – mondja Joszi.
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 139. szám – 2021. február 1.