Denevérekkel védik az ősi Abarbanel Bibliát a portugál inkvizíciót és a Salazar-rezsimet is kijátszó Coimbrai Egyetemen.

A 737 éves Coimbrai Egyetem (a világ hetedik legrégebbi ilyen intézménye) az 1536-ban kezdődő portugál inkvizíció helyi főhadiszállása volt egykor. „Az egyetem azokban a sötét időkben is a tudás elefántcsonttornya volt” – mondta António Eugénio Maia do Amaral, az intézmény 500 éves könyvtárának igazgatója. Mivel az egyetem nem támogatta az inkvizíciót, a könyvtárosok számos olyan könyvet rejtegettek, melyeket a cenzorok meg akartak semmisíteni. A könyveket eltávolították a könyvtári összeírásokból, és csak az inkvizíció hivatalos megszüntetése, 1821 után vették azokat újra nyilvántartásba. Így vált Coimbra olyan ritka és értékes zsidó kéziratok gyűjtőhelyévé, melyeket sehol máshol nem találhatunk meg. Ezek egyike a XV. századi Abarbanel Biblia.

Az Abarbanel család előkelő, gazdag szfárádi család volt, melynek egyes ágai Spanyolországban, mások Portugáliában éltek, és az inkvizíció elől Amszterdamba, illetve a Balkánra menekültek. Összesen 20 ilyen Biblia volt a birtokukban, ezek közül a coimbrai az egyik legépebben megőrzött példány azok közül, melyeknek ma ismerjük a tartózkodási helyét.

Az inkvizíció utcája Coimbrában

A könyv jelenleg 3 millió dollárt ér a 2013-ban az UNESCO világörökség részévé nyilvánított egyetemi könyvtár illetékesei szerint. A kötetet több száz más különlegesen értékes kézirattal együtt a könyvtár egy hatalmas pincehelyiségében őrzik, ahol speciális hőmérsékleti és levegőtisztasági körülmények fenntartásával gondoskodnak az épségükről. A kéziratokat csak tudósok tekinthetik meg, könyvtárosok számára készített kesztyűben, akik nem lélegezhetnek közvetlenül a könyvekre, nehogy túl sok nedvességnek legyenek kitéve az igénybevett lapok. A modern technológiai megoldások mellett a könyvtár egy hagyományos és környezetkímélő módszert alkalmaz a kártevők ellen: a pince denevér kolóniának ad otthont több száz éve.

A Coimbrai Egyetemen nem tudják, hogyan került oda az Abarbanel Biblia, melyet nemcsak kora, hanem feltűnően jó állapota tesz különlegessé. Az Ibériai-félszigeten számos, a zsidók által az inkvizíció elől évszázadokon át rejtegetett könyv található, ám túlnyomó többségük erősen sérült. Ezek egyike a Rámbám, vagyis Mose ben Májmon rabbi Misné Torájának (A Tóra ismétlése című jogi kódex) egy 1282-es másolata, melynek számos lapja esett az inkvizíció cenzorának áldozatául. A kötetet az elmenekülő zsidók által alapított amszterdami portugál zsinagóga 400 éves könyvtárában őrzik.

A Coimbrai Egyetem könyvtárának második legritkább példánya egy másik XV. századi, latin nyelvű Biblia, a világ egyik legkorábbi nyomtatott könyve, melyet Johannes Gutenberg, a nyomtatás feltalálójának társa készített 1462-ben, csupán 12 évvel az első, 42 soros Gutenberg-biblia után. Ebből a 48 soros kiadásból csupán négy darab készült, és mindössze ez az egy maradt fenn.

A nyelvi különbségektől eltekintve a nyomtatott kötet nagyon hasonlít a kéziratoshoz: mindkettőt kézzel készített illusztrációk díszítik, és az oldalán kézzel húzott margók láthatók, melyek a nyomtatás feltalálása előtt segítették a másolókat. Amaral szerint ez nem véletlen: „A margókat és a rajzokat azért helyezték el a nyomtatott könyvben, hogy a kézzel írthoz hasonlóvá tegyék.”

A kötet

Az 1492-ben kezdődő spanyol inkvizíció nyomában járó portugál inkvizíció során – mintegy 300 év alatt – legalább húszezer zsidó menekült el az Ibériai-félszigetről Hollandiába, Dél-Amerikába és a Közel-Keletre. További ezrek maradtak szülőföldjükön, és gyakorolták titokban a zsidóságukat nemzedékeken át. A könyvtár feljegyzései között fennmaradtak olyan hátborzongató összeírások, melyek segítenek megismerni az inkvizíció barbársága mögött működő bürokráciát. Ezek között szerepel például egy portugáliai zsidó, Manuel Benosh perének iratanyaga, akit az inkvizíció azzal az utasítással adott át a polgári hatóságoknak, hogy „húsában” büntessék meg, vagyis máglyán égessék el. Lisszabonon kívül Coimbrában őrzik a portugál inkvizíció legtöbb ítéletének anyagát. „Ez egy olyan megbízatás volt, mely által a hely nemcsak áldozata és ellenzője, hanem tanúja is volt az inkvizíció borzalmainak.”- mondta Amaral.

Ellenállási hagyományaihoz hűen a könyvtár egyike volt annak a kevés intézménynek, melyek nyíltan elutasították az ország diktátora, António de Oliveira Salazar rezsimjének cenzúrázási rendeletét. Salazar 34 éven át, 1968-ig irányította Portugáliát. „Ugyanazokat a trükköket használtuk, mint az inkvizíció során. Végül is, ma láthatjuk, ki győzedelmeskedett.”– fejezte be mondandóját Amaral.

Forrás: Arutz7

Megszakítás