A svéd embermentő diplomatáról rendezett középiskolai vetélkedő döntőjét a Külgazdasági és Külügyminisztériumban tartották a múlt héten.
A Wallenberg nyomán címmel rendezett vetélkedőn Balogh Csaba közigazgatási államtitkár köszöntőjében kiemelte: Raoul Wallenberg a mai napig szimbolikus alakja az embermentőknek, és a diplomaták számára Wallenberg és az embermentésben részt vevő kortársai példaképek.
Az államtitkár közölte: a KKM örömmel ad otthont már hetedik alkalommal a Wallenberg középiskolai verseny döntőjének. Amikor legelőször elhatározták, hogy a tárca támogatja ezt a versenyt, azt a célt akarták szolgálni, hogy emlékezzenek a holokauszt áldozataira, felidézzék az embermentők tetteit és bátorságát, valamint hitet tegyenek amellett, hogy a holokauszt borzalma soha többé nem ismétlődhet meg.
Balogh Csaba hangsúlyozta: „közös feladatunk az emlékezés”, ami nemcsak a történtek felidézését jelenti, hanem fontos megismerni valamennyi történelmi szereplő felelősségét és összekapcsolni a logikai szálakat, hiszen csak így lehet tanulni a történtekből. Kitért arra: hangsúlyozni kell az egyén felelősségét és választási lehetőségeit is. „Az egyén felelőssége arról szól, hogy tud-e választani jó és rossz között, hogy képes-e helyesen cselekedni, amikor kell” – mutatott rá.
Az államtitkár úgy vélte, Raoul Wallenberg ennek az egyéni választásnak és felelősségnek a szimbóluma. A szabad ember nem barátja a diktatúráknak, és ez vele kapcsolatban többszörösen is igaz: azt követően, hogy egy diktatúra rémtettei ellen küzdött, maga is egy másik diktatúra áldozatává vált – mondta.
Raoul Wallenberg svéd diplomata a második világháború éveiben Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. 1944-ben a budapesti svéd nagykövetség titkáraként több ezer, egyes források szerint húszezer magyar zsidó életét mentette meg azzal, hogy svéd úti okmányokkal látta el vagy védett házakba menekítette őket. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában letartóztatta, a szovjet hatóságok állítása szerint 1947-ben börtönben halt meg, de források szerint még évekkel később is fogolyként élt. Utoljára 1945. január 17-én látták élve Budapesten.
MTI/zsido.com