Bár az izraeli kormányfő közölte, „tiszteli” Obama elnököt, Izrael és Amerika között továbbra is feszült a viszony. Obama nem is fogadja az izraeli kormányfőt, aki kedden az iráni helyzetről tart beszédet a Kongresszusban.
Ritkán előzte meg ekkora felhajtás izraeli kormányfő amerikai útját. Ennek egyik fő oka, hogy a két szövetséges állam viszonya az elmúlt években egyértelműen megromlott. Washingtonban egy, a békefolyamat elvárásaira érzéketlen, keményvonalas, a kritikákat figyelmen kívül hagyó politikusként tekintenek Benjamin Netanjahura, míg Jeruzsálemben egy, a Közel-Keletet valójában nem ismerő, az iszlám világnak folyamatosan engedményeket tevő vezetőt látnak Barack Obamában, aki szerintük éppen alkut akar kötni egy nukleárisan fegyverkező iszlamista hatalommal.
Táplálta az izraeli gyanakvást, hogy az amerikai elnök néhány hete nem nevezte zsidóknak a párizsi kóser boltban történt antiszemita gyilkosság négy áldozatát, csak „véletlenszerűen” megölt emberekről beszélt (ahogy egyébként nem nevezte keresztényeknek sem az Iszlám Állam által lefejezett egyiptomi koptokat).
A legfőbb izraeli aggodalom tárgya természetesen az iráni nukleáris fegyverkezés amerikai megítélése. Az al-Jazeera épp a napokban publikált titkos iratokat arról, hogy a Moszad a jelek szerint nem osztotta a kormányfő álláspontját arról, hogy Irán rövid időn belül nukleáris fegyverrel rendelkezhet. Izraelben egyáltalán nem tartják biztosnak, hogy ezt a Moszad értékelte jól.
Az Irán-ügyben „élete beszédére” készülő Netanjahu megerősítheti a republikánus nyomást az iráni szankciók szigorítására, ezt azonban Obama várhatóan megvétózná, hiszen alkura készül Teheránnal: hírek szerint felfüggesztenék a szankciókat, ha Irán hajlandó befagyasztani atomprogramját. Izrael különösen azt tartja elfogadhatatlannak, hogy a megállapodás alapján Irán megtarthatná 6500 létező centrifugáját, 10-15 éven belül pedig megszűnnének a nemzetközi ellenőrzések. Ez viszont megfigyelők szerint megnehezítene egy iráni belső rendszerváltást, hiszen még jobban bebetonozná az ajatollahok uralmát.
Netanjahu mostani, két héttel a Knesszet-választások előtti útját a Kongresszus elnöke, John Boehner szervezte, aki erről nem is konzultált a Fehér Házzal, ami az izraeli Haaretz című lap szerint „provokációval egyenértékű” lépés. Ugyanakkor valószínűleg nem csak ez az oka annak, hogy az elnök nem fogadja az izraeli kormányfőt (a hivatalos indok: túl közel vannak az izraeli választások). Susan Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó „destruktívnak” nevezte a keddi beszédet a kétoldalú kapcsolatokra nézve, a demokraták balszárnyához tartozó képviselők pedig előre jelezték, hogy bojkottálni fogják Netanjahu beszédét. A republikánusok azonban „védhetetlennek” nevezik az iráni alkut, és fontosnak tartják, hogy a zsidó állam miniszterelnöke ezt elmondhassa a képviselőház előtt.
Bár elutazása előtt a kormányfő hitet tett a kétoldalú feszültségek oldása mellett, Amerikában nehezen bocsátják meg neki a washingtoni, általa túlságosan puhának tartott Irán-politikával kapcsolatos kritikákat. A hagyományos amerikai-izraeli szövetségesi viszony nyilván kibírja ezt a konfliktust is, ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy Amerika és Izrael egy platformon áll-e majd a palesztinokkal kapcsolatos, a továbbra is megoldatlan konfliktus kezelésében, ez pedig nagyban befolyásolja majd a zsidó állam biztonságpolitikai prioritásait.
A korábban az al-Kaidát is támogató Irán mindenesetre elválaszthatatlan ettől a konfliktustól, hiszen az Obama által potenciális regionális partnernek tekintett állam máig támogatja az Amerika- és Izrael-ellenes terrorszervezeteket. Mint arra egy katonai szakértő figyelmeztetett, csak Irakban 1100 amerikai katona halt meg Irán által irányított támadás következtében, 2010 és 13 között pedig Teherán legalább három terrorista merényletet szervezett Amerika, illetve Európa ellen, amelyeket sikerült meghiúsítani. Irán ballisztikus rakétaprogramja pedig Európa közvetlen közelébe is hozhatja a nukleáris veszélyt.
Kép: Wikipédia