Izrael-ellenes elkötelezettségéről ismert muszlim politikus veheti át hamarosan az amerikai elnökválasztáson elbukó demokraták pártelnökségét. Keith Ellison jelöltsége fordulatot jelenthet a párt közel-keleti politikájában.

“Keith Ellison felemelkedése azt jelzi, hogy a demokraták készek átértelmezni az izraelpárti szó jelentését” – fogalmaz nagyon finoman a Jewish Telegraphic Agency (JTA) címe. Az egyik forgatókönyv ugyanis az, hogy a párt csak személyi változást óhajt a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) elnöki posztján, ugyanakkor kitartana kongresszuson is megerősített Izrael-párti vonala mellett. A posztra mostanra legesélyesebbnek számító politikus megválasztásával azonban könnyen lehet, hogy az utóbbi elvárás már nem lenne opció.

Megfigyelők szerint a minnesotai képviselő korábbi kemény kirohanásai a zsidó állam ellen egy évtizede még diszkvalifikálták volna őt e posztra, ma már azonban a legsokkolóbb az, mennyire kevés embert sokkol ez a lehetőség – állapítja meg a JTA. A korábbi radikális kijelentéseitől elhatárolódó Ellison mindenesetre még 2009-ben is kezdeményezte Obama elnöknél, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre a gázai blokád enyhítése érdekében, 2014-ben pedig az ellen szavazott, hogy Amerika plusz támogatást nyújtson az Iron Dome rakétaelhárító-rendszernek, amely eddig számos életet mentett meg Izraelben.

A demokraták belső meccséről szól az a szokatlan felállás, hogy a párton belüli balszélt, pontosabban a pártelit által kiszorítani akart Bernie Sanders körét képviselő Ellisont az a Chuck Schumer szenátor támogatja leginkább, aki a demokratákon belül egyértelműen a pro-izraeli vonalat viszi. A közel-keleti ügyben egyértelműen a zsidó állam pártján álló Hillary Clinton bukása ugyanis az egész pártelitet felkavarja, és ez hatással lehet a demokraták némely politikai alapvetésére is.

Abraham Foxman, az ADL volt elnöke máris aggodalmát fejezte ki, hogy Ellison esetleges megválasztásával megszűnne az, hogy Izrael támogatását kétpárti konszenzus övezi (ez mindeddig a demokratáknál is így volt, minden éles belső vita dacára). A Zionist Organization of America (ZOA) élesen kikelt Ellison lehetséges elnöksége ellen, mondván, az óriási károkat okozhat az Izraelt támogató konszenzusnak, a JTA által megszólaltatott Steven M. Cohen professzor viszont úgy látja, Ellison helyzetbe hozása nem a demokraták Izrael-pártiságát változtatja meg, csak azt, hogy mást értenek alatta: inkább az Izrael-párti baloldal felé mozdulnak el, azok felé nyújtják ki kezüket, akik ellenzik a telepek bővítését a területeken, és el tudják fogadni a palesztin nacionalizmust is.

Ellison párton belüli ismerői azt mondják, lehetséges megválasztásának semmi köze a közel-keleti vagy más külpolitikai kérdésekhez, sokkal inkább a bukás utáni építkezés, a munkásosztály újbóli elérése a cél. Ő volt az első muszlim, akit 2006-ban a Kongresszusba választottak, és első dolga volt, hogy elhatárolódjon a saját múltjától, és megkövette a zsidó közösséget: a 90-es években ugyanis részt vett a hírhedten antiszemita és Izrael-gyűlölő Louis Farrakhan Nation of Islam mozgalmában. Baloldali zsidó demokraták állítják, hogy rendbe hozta kapcsolatát a minnesotai zsidó közösséggel, sőt, fel is emeli a szavát a muszlimok körében tapasztalható antiszemitizmus ellen. És bár a párt programjába megpróbálta belevetetni a Nyugat-part “megszállásának” elítélését (sikertelenül), mindenképpen a javára írandó, hogy elhatárolódott a BDS-mozgalomtól. Mint írta, ő továbbra is a kétállami megoldás híve és nem tartja célravezetőnek a nemzetközi Izrael-ellenes bojkottmozgalmat.

Seth Mandel, a New York Post szerkesztője azonban úgy látja, hogy bár Ellison valóban elhatárolódott Farrakhanéktól, azért Izrael-kritikája “maró” maradt, elnöksége pedig azt jelezné, hogy a demokraták elmozdulnak a zsidó állam mellől. Ez azonban nem is lenne annyira új fejlemény: egy tavaly nyári felmérés szerint a demokrata aktivisták háromnegyede úgy látta, Izraelnek túl nagy a befolyása az amerikai külpolitikára, majdnem fele a megkérdezetteknek “rasszista” államnak tartja Izraelt, és ennél is kevesebben hisznek abban, hogy Izrael valóban békét akar szomszédjaival.

Megszólalt Ellison ügyében az egyik iszlámfigyelő hírszerzési blog is. A Muszlim Testvériség ténykedését nyomon kísérő blog emlékeztet arra, hogy Keith Ellisont továbbra is szoros szálak kötik az amerikai muszlim szervezetekhez, rendezvényeiken rendszeresen beszédeket mond, mint tette pl. 2007-ben a szélsőséges, Hamász-közeli Council on American-Islamic Relations (CAIR) egyik bankettjén. A blog azt is felidézi, hogy Ellison a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat a Reichstag felgyújtásához hasonlította, a konspirációs elméletek terjesztőihez hasonlóan érzékeltetve: valójában a Bush-kormány érdekében állt a támadás, hogy utána leszámolhasson az iszlámmal. Az ezt dokumentáló videó nyilvánosságra kerülése után Ellison elismerte, hogy az al-Kaida felelt a merényletekért.

Egy – mondjuk úgy – nem kifejezetten Izrael-párti vezető győzelme a Demokratáknál, valószínűleg alaposan átrendezi a két nagy párt támogatottságát az amerikai zsidó szavazók körében. Épp tegnap számoltunk be arról a felmérésről, amely szerint a mostani választáson az amerikai zsidó választók 75-25 százalék arányban szavaztak Clinton-ra Trump-pal szemben. Kérdés, meddig tart a Demokrata párt melletti hagyományos elköteleződés egy ilyen radikális politikai fordulat esetén.

Munkatársunktól

Kép: Jihad Watch