A vendégfogadás a zsidóság egyik fontos micvája, példaképünk ebben nem más, mint Ábrahám ősapánk. Ez annyira fontos volt számára, hogy még az Örökkévalóval való beszélgetést is félbeszakította, hogy vendégeit ellássa. Nem csak azt tartotta szem előtt, hogy vendégei fizikailag jól érezzék magukat, felfrissüljenek és jóllakjanak, hanem azt is, hogy lelki szükségleteiket kielégítsék. Gondoskodó, figyelmes házigazda volt, aki valóban törődött vendégeivel és úgy nyújtott segítséget számukra, ahogy valóban igényelték. Olyankor, amikor különleges vendéget fogadunk, különleges módokat kell találnunk, amivel mindezt megtehetjük.

Ilyen különleges helyzet adódott múlt héten, amikor izraeli diákokat látott vendégül a Mazsök Közalapítvány, Szabó György kuratóriumi elnök kezdeményezésére. A fiatalok a mozgássérült gyerekek számára fenntartott jeruzsálemi Ilanot iskolából érkeztek. Az iskola évek óta együttműködik a Pető Intézettel és idén összefogtak, hogy teljesítsék a tanulók régi vágyát: egy külföldi utazást. Ezt talán még különlegesebbé tette az a tény, hogy a kerekes székes fiatalok között, csakúgy, mint kísérőjük között, nem csak zsidó, hanem arab izraeliek is voltak. Az egyik mélyen vallásos mohamedán gondozó Kelet-Jeruzsálemből, nem csak életében először járt külföldön, hanem egészen Budapestig kellett utaznia, hogy egy glatt kóser étteremben étkezzen egy héten át. Magától értetődik, hogy ez a kirándulás távoli-közeli szomszédokat is összehozott.

Az utazás létrejöttét támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Miniszterelnökség és az Izraeli Nagykövetség is, a vendéglátó pedig a Mazsök volt, étkezésükről a kóser Carmel étterem gondoskodott.

A Mazsök munkatársai min­dent megtettek, hogy iga­zi vendéglátókként a diákok és kísérőik testi-lelki ellátásáról gondoskodjanak. A programok mindegyikét úgy szervezték meg, hogy a kerekesszékkel közlekedő fiatalok maximálisan kiélvezhessék azokat. Jártak városnéző túrán, zsinagógalátogatáson és hajókáztak is. Szállodájukban látogatást tett Heisler András, a Mazsihisz elnöke és Raskin Smuel rabbi, a magyarországi izraeliek chábád közösségének vezetője is.

Az utazás utolsó estéjén tartott összejövetelen a résztvevők és a szervezők a tapasztalataikról beszélgettek. „Köszönöm, hogy megtapasztalhattam, nem csak a szüleim szeretnek. Nekik pedig azt köszönöm, hogy megbíztak bennem, megengedték, hogy eljöhessek ide és nélkülük is érvényesülhettem.” – mondta az egyik diák, Sarah. A többiek egyetértettek, hogy jobban megismerték magukat és kitágították a lehetőségeiket.  Úgy tűnik, a vendéglátók sikerrel jártak.

Steiner Zsófia