A 400 éves dokumentum kiátkozással fenyegeti azokat, akik férfi-női közös táncban vesznek részt. A kézirat 4920 dollárt, vagyis több mint 1.3 millió forintot ért.
Az olaszországi Ancona zsidó közösségének rabbijai és vezetői írták alá azt a kutatók számára eddig teljesen ismeretlen dokumentumot, mely kiátkozással fenyegeti a zsidó közösség minden olyan tagját, akik vegyes táncban vesznek részt. A kéziratot a jeruzsálemi Kedem Aukciósházban árverezték el.
A határozatot 1615-ben írták. Szövegében az aláírók felhívják a közösség tagjainak figyelmét, hogy „tegyék meg mennyei Atyánk akaratát, és vonjanak kerítést a Tóra köré… Megegyeztek és elrendelték, hogy egyetlen zsidó [férfi] sem táncolhat soha egyetlen nővel sem” a kiátkozás terhe nélkül. A rendelet részletesen és szemléletesen írja le azokat az átkokat és büntetéseket, melyekre annak megszegője számíthat: betegségek, halál és a szenvedés változatos formái szerepelnek ezek között.
Egyetlen kivételt tesz az irat: megengedi, hogy nők táncoljanak férfi tánctanárral a táncórákon: „Érdemes megjegyeznünk, hogy azok a tánctanárok, akik nőket tanítanak táncolni csak akkor táncolhatnak velük, amikor éppen tanítják őket, és ez a megegyezés ötven évig marad érvényben.”
A Kedem Aukciósház az aukció keretein belül vázolta a döntés történelmi és kulturális hátterét. A szóban forgó időszakban komoly problémák támadtak a vegyes tánc kérdése körül. „A XVII. század a barokk csúcspontja volt. A korszak magasztos, szentimentális, örökké mozgó és komplex volt. A barokk központja Itáliában volt, ahol a pápa saját városát, Rómát a világ legnagyszerűbb városává akarta tenni. A nők és a férfiak párokban táncoltak együtt, korszerű és csillogó ruhákban, lelkes fogyasztói voltak a művészeteknek és luxus lakosztályokat építtettek maguknak.”
„Ez a most előkerült rendelet ablakot nyit a korszak egy kevésbé ismert ténye felé: az itáliai zsidóságot nagyban befolyásolta a körülvevő kultúra, és ez komoly kihívás elé állította a zsidókat, különösen a zsidó jog világát és a vezetői réteget, akik gyakran úgy érezték, hogy elveszítik a kontrollt a közösségek felett.”
„Számos szabályzatot és rendeletet hoztak ebben az időszakban, különösen Itáliában, és a közösségek vezetői, valamint a rabbik megpróbálták megváltoztatni a problematikus valóságot: a vegyes táncot és az utcai összejöveteleket. A XVII. század elején a táncipar jelentős változáson ment keresztül: az egyszerű és örömteli népi táncoktól a divatossá váló olasz „festa” táncok felé fordultak, melyeket férfi-női párok adtak elő, és igen népszerűvé váltak a drámai és szintén páros barokk táncok is, és különlegesen kedveltek voltak a felsőbb osztályok és a nemesség körében.”
A háláchá, vagyis a zsidó jog szerint férfiak és nők szemérmességi okokból nem táncolhatnak együtt.
Forrás: arutz7