Recenzió Kormos Szilva: A lovasberényi zsidó temető című munkájáról
2012-ben újabb értékes és hasznos könyvvel jelentkezett az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének Judaisztika Kutatócsoportja. Kormos Szilva A lovasberényi zsidó temető című munkája Magyarország egyik nagy múltú zsidó közösségének meglepően jó állapotú temetőjét dolgozza fel. A szerzőnek nem ez az első ilyen tárgyú munkája, hasonlóan nagy haszonnal forgatható váci temetőket ismertető könyve is[1].
Miért fontosak a sírkövek?
A lovasberényi zsidó temető sírkövei nagy százalékban még ma is állnak és részben olvashatóak. Ezek közül a legrégebbi 1742-ből származik (103. sírkő). A temető egészen az 1940-es évekig (711. és 732. sírok) működött. A sírköveket egyenként ismerteti a szerző: közli az eredeti héber sírfeliratokat és azok részbeni magyar fordítását.
A mű értékét emelik az igen szép bevezető tanulmányok, Hitközség-történeti séta a temetőben és A lovasberényi temető elemzése melyben több oldalról meg lehet ismerni a hajdani hitközséget és híveit. Emellett jól használható index egészíti ki és teszi könnyen kereshetővé a 300 oldalas könyvet. Kormos Szilvia szám szerint 737 sírt dolgozott fel a kutatása során. Egy zsidó temető ilyen alapos dokumentációja valóságos kincsesbánya a kutatók és az érdeklődők számára, hiszen nagyon sok esetben a sírkő az egyetlen hiteles dokumentum, ami megmaradt egy-egy ember életéről. Olyan adatok szerepelhetnek rajta, mint az elhunyt teljes neve, születési és halálozási dátuma, helye, a szülők neve, életének főbb állomásai, stb.
A kívülálló és a belső kutató nézőpontja
Kormos Szilvia most megjelent műve egy a Judaisztika Kutatócsoport által készített, alapos és értékes művek sorában. Az intézet kutatói felkészült, nagy tudású szakemberek, akik sok téren végeznek egyedülálló és nagyon hasznos munkát.
Ha kutatókról van szó, kétféle nézőpontot tudunk elkülöníteni. Vannak, akik egy bizonyos kultúrát, vallást, társadalmat belülről ismernek, benne élnek, szerves részei annak: nem csak hogy egész életükben ezt a kultúrát tanulmányozták, de gyakorolják is azt. Az ilyen kutató általában nem tudományos módszerekkel él, hanem a mindennapi élet részeként ismeri meg a vizsgált tárgyat. Ennek a fajta kutatónak hátránya, hogy nem tudja teljesen objektívan szemlélni saját társadalmát, óhatatlanul is elfogult lehet, ugyanakkor talán elsiklik számára evidens, a kívülállók számára azonban izgalmas részletek felett.
Ezzel szemben vannak az egyetemet végezett kutatók, akik elsajátították a tudományos módszereket, tudják, hogyan kell megközelíteni, elemezni, megérteni és feldolgozni egy témát. Kívülálló tudósként objektívebben, és a tudományos kutatási módszereknek jobban megfelelve pontosabb rálátást lehet nyerni egy témára. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy a belső nüánszokat, a „színárnyalatokat” nem fogja észrevenni úgy, mint aki „belül” van és a mindennapi élet részese.
A héber nyelv árnyalatainak értelmezése
Egy népcsoport kutatásakor ilyen színárnyalatokat jelenthet például az adott nyelv különböző rétegeinek pontos ismerete. A kívülálló, aki idegen nyelvként tanul másképpen érti és értelmezi a nyelvet, mint az anyanyelvűek. A kutató ugyan pontosan fordítja le és értelmezi a nehéz kifejezéseket is szótár segítségével, de előfordulhat, hogy nem jól értelmezi a szöveget, mert nem biztos, hogy megérti az adott közösség által használt kifejezéseket, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a szavak szótári jelentésével.
Zsidó témák kutatásakor ez a probléma nagyon sokszor merül fel például rabbinikus szövegek fordítása esetén, ami tulajdonképpen egy speciális szaknyelve a hébernek. Ez a történelem során többször vezetett akár tragikus félreértelmezésekhez is.
A kutató azzal tudja áthidalni ezt a problémát, ha különleges, erre a célra készült szakszótárakat, tanulmányokat vesz igénybe, vagy a közösségnek egy, a témában jártas tagjától kér segítséget.
Félrefordítás vagy szombatszegés?
Néhány alkalommal a sírfeliratok fordításánál is megfigyelhetjük ezt a problémát, elsősorban az erev sábát (ערב שבת), vagy erev chág (ערב חג) kifejezések esetében.
Ezzel szemben a 109. sírkő felirata esetén a fordításban az szerepel, hogy az elhunyt meghalt és eltemették Kiszlév 5-én péntek este, 590-ben. Az olvasó elcsodálkozik, hogy miért tartottak temetést este és nem napközben, és hogyan lehetne péntek este, már sábeszkor temetni, mikor a sírásás és az elhantolás külön-külön is szombatszegésnek számít.
Ugyancsak meglepő a 223. sír, ahol magyarul az szerepel: „meghalt Tisré 13-án, eltemették másnap, Szukkot előestéjén, 592-ben.” Felmerül a kérdés, miért vártak volna a temetéssel másnap estig, hogy aztán az ünnepet megszegve temethessék el?
Valójában ezeken a sírokon az szerepel, hogy erev sábát, vagy erev szukkot. Az erev szó pontos szótári jelentése valóban este, vagy valaminek az előestéje. Vallásos zsidók azonban a szombat vagy az ünnep előtti napot erevnek nevezik. Az erev szó ebben az értelemben már a Talmudban is előfordul (Sábát 31a.), és a Bibliából ered (2Mózes 12:6.). Vagyis az erev sábát a szombat előtti nap, tehát péntek, az erev szukkot pedig a Szukkot előtti nap. Valóságban tehát őket napközben, szombat és ünnepszegés nélkül temették el[2].
Eliezer Grosz Héber-magyar szótárában (397. oldal) a két kifejezés helyesen pénteknek, ill. ünnep előtti napnak van fordítva. Hasonlóképen helyesen szerepel Blau Henrik és Láng Károly Szájról szájra héber szavak gyűjteményében (Pápa, 1941. Reprint kiadása: Chábád Lubavics Egyesület, Budapest 1995, 22. oldal).
Hasonlóan speciális kifejezés az iszru chág (אסרו חג), ami az ünnepet követő első napot jelenti, amelyen – kissé ünnepies jellege ellenére (Sulchán áruch, Orách chájim 429:2.) – már nem érvényes a munkavégzés tilalma, és így temetni is lehet. Ennek alapján a 230. számú sírkő feliratának fordítása helyesen a Peszách utáni napon lett eltemetve lenne, a könyvben szereplő „peszah utolsó napján” helyett.[3]
A héber betűk számértéke
A héber nyelv egy másik különlegessége, hogy a számokat betűkkel jelölik, és gyakran használnak rövidítéseket vagy mozaikszavakat. Ez okozza a 224-es és a 270-ös sírok feliratának félreértelmezését is. Az elsőn a „te támuz” (טה תמוז) felirat nem Támuz 14-ét jelöli, hanem a 9-ét jelentő tet (ט) betűre utal[4]. A másodikon a bejom gimel bdchol hamoed (ביום ג’ בדחה”מ) felirat szerepel, melynek a könyv szerinti fordítása az, hogy „meghalt és eltemették Szukkot félünnepének 3. napján”. Bár a jom gimel valóban a 3. napot jelenti, itt azonban a hét zsidó naptár szerinti 3. napjára, vagyis keddre utal, míg a bét (b) betű arra, hogy ez a kedd az ünnep 2. félünnepi napja volt.
A nagyon gondosan összeállított index kezelését egy további apróság nehezíti meg. Időnként ugyanis nincsenek szinkronban a bevezető tanulmányok a sírkövek leírásával. Így pl. a 13. oldalon Leipnik Joszéf rabbiról olvasunk, aki kb. húsz éven keresztül (1755–1771) állt a közösség élén. Azonban sírkövének (247. sírkő) leírásában már nem szerepel a vezetékneve és így az indexben (295. oldal) sem lelhető fel Leipnik rabbi. Hasonló sorsa van Tében Cvi Hirs rabbinak, aki húsz éven keresztül (1798–1819) állt a közösség élén (18. oldal, 501. sírkő, 289. oldal).
Összegzés
Ezek az apró hibák azonban nem vonnak le ennek a hatalmas munkának az értékéből, a könyv ezekkel együtt is nagyon hasznos és hiánypótló. Említeni csupán azért érdemes őket, hogy még pontosabb munkára biztassuk vele a szerzőt, aki remélhetőleg még további hasonló művekkel gyarapítja majd a magyarországi zsidóság életét feltáró munkáinak sorát.
Oberlander Báruch
[1] A váci zsidó temetők, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 2010.
[2] Ugyanez a hiba található a 37., 38., 41., 50., 115., 121., 132., 165., 190., 238., 274., 371., 376., 380., 475., 483., 530., 560., 612., 645., 671. sírkövek fordításánál is. A 637. sírkő feliratának fordítása pedig hibás, hiszen az eredeti héber szövegben nem szerepel, hogy mikor lett eltemtve.
[3] Ebben az esetben is megtalálható a helyes fordítás a Grosz szótárban (16. oldal) es a Szájról szájra gyűjteményben (29. oldal).
[4] Hasonlóképen javításra szorul a 231-es sír felirata, hisz kiszlév 17-én abban az évben (5587/1826) nem esett szombatra.