Van der Bellen államfővé választása megkönnyebbülést okozott a 15 ezres osztrák zsidó közösségben. Ugyanakkor sokan közülük az FPÖ-re szavaztak, mert az iszlámosodástól jobban tartanak.

Hiába választott magának néhány napja zöld-liberális elnököt Ausztria, az ország legnépszerűbb pártja továbbra is a Szabadságpárt (FPÖ) – mutatta ki a Resarch-Affairs osztrák kutatóintézet. A december 4-i államfőválasztáson az FPÖ jelöltje, Norbert Hofer alulmaradt a Zöldek által támogatott Alexander Van der Bellennel szemben, ugyanakkor az adatokat ismertető Österreich c. lap megjegyzi: az államfőválasztás előtt is hasonló támogatottsággal vezetett az FPÖ, ezt követően sem vesztett támogatókat.

Két évvel az osztrák parlamenti választások előtt nem mindegy tehát, hogy az ország (és persze a világ) zsidó közösségei miképpen viszonyulnak a korábban egyértelműen szélsőjobboldalinak tartott párthoz. Sokak véleményét fejezte ki Reuven Rivlin izraeli államfő, aki a választás éjszakáján örömének adott hangot, amiért “a felvilágosult Ausztria jelöltje” győzött, és hogy “mindig fel kell lépnünk a fasizmussal szemben, bárhonnan jöjjön is.” Moshe Kantor, az Európai Rabbik Konferenciájának elnöke is egy rasszista, antiszemita párt felett aratott győzelemként értékelte Hofer vereségét, aki elsősorban Európa iszlamizációja ellen és a bevándorlás azonnali leállítása mellett kampányolt, tagadva bármiféle kapcsolatot neonácikkal.

A bécsi zsidó közösség is megkönnyebbülését fejezte ki az elnökválasztás után, sok sikert kívánva az új államfőnek. Ez volt az első eset egyébként, hogy az osztrák Zsidó Hitközség ajánlást adott ki a választás előtt, nem egyszerűen a “kisebbik rossznak”, hanem az alkalmasabb jelöltnek nevezve az idős professzort, aki “évtizedek óta a zsidó közösségek és Izrael barátja.” Erre törekszik azonban évek óta az FPÖ is, és ezért sok zsidó szavazó hajlamos elfelejteni a párt sok korábbi, szélsőséges kilengését is. Dacára annak, hogy mint a Jüdische Allgemeine írja, “néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy zsidók az FPÖ-re szavazzanak.”

Az FPÖ migrációellenes fellépése, és az ausztriai zsidók meghasonlása természetesen  elválaszthatatlan attól, hogy Ausztriába az elmúlt években rengeteg szíriai, afganisztáni és iraki muszlim menekült érkezett, és ez a zsidó közösségek aggodalmát is kiváltotta. A tavaszi első forduló után kiderült, hogy valószínűleg sok zsidó szavazott Hoferre, dacára annak, hogy az európai rabbik konferenciája veszélyesnek tartotta a pártot. Annak ellenére is, hogy az FPÖ azt üzente, majd ők “megvédik a zsidókat a muszlimoktól”. Tény ugyanakkor, hogy az első forduló előtt több muszlim migráns is elkövetett antiszemita atrocitásokat, és a zsidó hitközség vezetői pozitívumnak tartották, hogy az FPÖ fellép az antiszemitizmus ellen. Sőt, néhányan kifejezetten partnert látnak a Szabadságpártban a muszlim antiszemitizmus elleni küzdelemben, és pont a baloldali Zöldeknél nem látták ezt a határozott elhatárolódást.

A 90-es években, Jörg Haider idején az FPÖ valóban ápolt személyi kapcsolatot a nála radikálisabb, szélsőjobbos pártocskákkal, diákegyletekkel (Burschenschaften), és nemegyszer rasszista, antiszemita beszólásokkal “tarkította” megnyilatkozásait. Az FPÖ 1999-ben belépett a Schüssel kancellár vezette néppárti kormányba, ami miatt az EU büntetőszankciókat fogadott el, ám Haiderék végül nem mozdították el a koalíciót szélsőséges irányba.

A 2000-es évektől kezdődően aztán az FPÖ egyre inkább az iszlám, a terrorizmus és a migráció kérdései felé fordult, és ezzel párhuzamosan számos gesztust tett a zsidó közösségek és Izrael felé is. Hofer pl. a kampányban közölte, hogy lebontatná Hitler szülőházát Braunauban, amely a neonácik zarándokhelyévé vált. Ráadásul az FPÖ – a zöldekkel ellentétben – hangsúlyosan beszél Izrael önvédelmi jogáról a Közel-Keleten. A Haider helyét átvevő Hans-Christian Strache pártelnök és Norbert Hofer is többször járt Izraelben (David Lasar bécsi zsidó FPÖ-képviselő közvetítésével), és bár több jobboldali párt és szervezet képviselőivel is tárgyaltak, hivatalosan nem fogadták őket, sőt, hivatalosan nem is tartanak kontaktust a Szabadságpárttal.

Nagy figyelmet keltett, hogy az FPÖ delegációja tavasszal, zsidó telepesekkel tárgyalva lényegében egyetértett a júdeai és somroni területekkel kapcsolatos izraeli politikával, és szolidaritást vállaltak a telepesekkel. Osztrák lapvélemények szerint Hofer elnöksége nem változtatott volna alapvetően az osztrák-izraeli kapcsolatokon. Ez elég nagy változás 2000-hez képest, amikor az ÖVP-FPÖ koalíció létrejöttekor a zsidó állam visszahívta bécsi nagykövetét.

Zsido.com, MTI

Kép: Norbert Hofer, az FPÖ elnökjelöltje (fotó: Wikipedia)